Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Müller Viktória: Lengyel község nehéz évtizede. A német lakosság kitelepítése és a bukovinai székelyek betelepítése (1945–1955)

Volksbundot támogató németek számával, a kitelepítendők létszáma akkor is alig haladhatja meg a 200 000 főt. „Ez alkalommal is a demokratikus Magyarország kormánya kifejti - olvasható a jegyzékben -, hogy meggyőződésével ellenkezik magyar állampolgároknak tisztán etnikai, származási ok miatti kitelepítése. Mind ezt, mind a kollektív büntetésnek mindenféle faját helyteleníti. Ezért kívánatosnak tartja, hogy a kitelepítés alá csak azok a németek kerüljenek, akik kifejezett magatartásukkal Magyarország ügyét elárulták és a hitlerizmus szolgálatába állottak. Ezek kitelepítését azonban a magyar kormány feltétlenül szükségesnek tartja..

y A kormányzat, valamint a svábok egészének kitelepítése mellett korábban oly hevesen agitáló Kommunista Párt és Nemzeti Parasztpárt ekkor már ismerte azokat a nyáron, a potsdami nagyhatalmi értekezlet időszakában Csehszlovákiában közzétett elnöki dekrétumokat, melyek szintén megkülönböztetés nélkül ítélték jogfosztásra és kiutasításra a szlovákiai magyarság egészét. A magyar nézetek módosulásában minden bizonnyal szerepet játszott annak felismerése, hogy a továbbiakban kevéssé lett volna meggyőző jegyzékek sorozatában tiltakozni a prágai kormánynál a magyarok jogfosztása ellen, miközben a magyar kormányzat hasonló álláspontot képvisel az itteni németekkel szemben. Mindez számottevő szerepet játszott abban, hogy a továbbiakban a budapesti kormányzat a kollektív büntetés mindenféle faját helytelenítette. A fenti tényekből világossá válik, hogy két egymástól távolodó elképzelés futott egymás mellett. Az egyik a magyar kormány kollektív felelősség elvét elutasító véleménye, és ebből következően a kitelepítendők létszámának csökkentése; a másik pedig a SZEB hivatalos, a potsdami konferencia után megkeményedő álláspontja. Végül 1945. december 29-én született meg a SZEB nyomására a kormányrendelet a német lakosság kitelepítéséről. E rendelet kevéssé fejezte ki a koalíciós pártok felfogását ebben a kérdésben, ugyanis a német nemzetiséghez való tartozást és a német anyanyelvüséget is a kitelepítés kritériumának tekintette, s csupán a kivételek révén törte át valamelyest a kollektív felelősség elvét. Az 194l-es népszámlálás szolgáltatta az adatokat:

3 A népesség anyanyelv szerint A népesség nemzetiség szerint magyar: 8 655 798(92,9%) magyar: 8 918 868(95,7%) német: 475 491 (5,1%) német: 302 198 (3,2%) Nem szabad a magyar kormány felelősségét sem tagadni. A hazai németség sorsa már 2 hónappal a potsdami értekezlet előtt eldőlt, és nem a szövetséges nagyhatalmak döntötték el, hanem a magyar kormány. Ha a 600/1945. M.E. számú földreformrendeletet és annak három végrehajtási utasítását, a 3820/1945.M.E. számú rendelettel működésbe hozott Népgondozó Hivatal tevékenységét, a Nemzeti Parasztpártnak 1945 április elejétől kész, 8 pontból álló és minden német nemzetiségűt kitelepítésre és vagyonelkobzásra kárhoztató kitelepítési rendelettervezetét, és végül az internáló- és munkatáborokat egy összefüggő folyamat részeiként vizsgáljuk, nem juthatunk más következtetésre, mint hogy a cél a 80%ig paraszti németség egzisztenciájának és ezen keresztül nemzetiségi létének megsemmisítése, a német nemzetiség felszámolása volt. Az, hogy a magyar kormány nem akarta volna kitelepíteni a magyarországi németeket, csak egy megszépítő legenda, amiben csak az hisz, aki elfelejtette, hogy a magyarországi németek kitelepítését 1945. május 26-án a magyar kormány kezdeményezte. 1946 januárjától decemberig - a Népgondozó Hivatal adatai szerint - 135 655 német nemzetiségű személyt telepítettek át Magyarországról az Egyesült Államok németországi megszállási övezetébe. A hivatalos német források 170 ezer személyről tesznek említést, ebből azonban 20 ezer személy a menekültek, illetve a „kimentettek" kategóriájában szerepel. 1947 tavaszától a német lakosság újabb csoportjainak kitelepítésére került sor, de most már Németországnak nem az amerikai, hanem a szovjet megszállási övezetébe. 50 000, egyes vélemények szerint 54 000 lakost telepítettek oda. Nem számítva a mintegy 20 000 „frontmenekülőt", a második világháborút követő években összesen mintegy 200 000 németet telepítettek ki Magyarországról.

5 A kitelepítések „nyitánya" a 600/1945. M.E. számú földreformrendelet volt, amelyet 1945. március 15-én írt alá az Ideiglenes Nemzeti Kormány nevében Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök, és a Magyar Közlöny 1945. március 18-i 2 BALOGH 1988, 148-150. 3 KSH 1960,275. 4

U.o. 5 GYARMATI 1990,20. 508