Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Lovas Csilla: Tolna vármegye hivatali arcképcsarnoka a 19. század első felétől 1945-ig

Lovas Csilla Tolna vármegye hivatali arcképcsarnoka a 19. század első felétől 1945-ig. 1993-ban az egykori Tolna megyei alispán Szongott Edvin lánya Hajpál Bertalanné Szongott Beatrix a szekszárdi vármegyeházán készült fényképeket adományozott a múzeumnak. A fotók 1939-ben Madi Kovács Imre főispán beiktatásán és 1940 tavaszán, Horthy Miklós képének leleplezése előtt, a díszterem átalakításakor készültek.

1 A fényképfelvételek érdekessége, hogy a díszteremben és a mellette levő kisebb teremben tisztán látszanak a kifüggesztett festmények, melyek Tolna vármegye hivatali arcképcsarnokának 1939-es és 1940-es elrendezését mutatják. A fényképeken egyértelműéin beazonosítható a múzeum képzőművészeti gyűjteményének egy csoportja, melyek származási helye a vármegyeháza volt. A múzeum gyűjteményébe 1945 után kerültek be a háború alatt erősen megrongált festmények. Alig maradt ép közöttük, többszörös hasítások, vágások, kihasított részek, golyónyomok éktelenkedtek rajtuk. A vármegyeházi festménycsoportból több kép festője és a rajta látható személy kiléte feledésbe merült, mire múzeumi nyilvántartásba kerültek.

2 A vármegyeházáról készült fotók ösztönöztek bennünket arra, hogy tisztázzuk az ábrázoltak személyazonosságát és a képek festőit, egyúttal rekonstruáljuk Tolna vármegye hivatali arcképcsarnokát. Az arcképcsarnokok hagyománya a reneszánsz híres emberek (uomi illustri) sorozatokig vezethető vissza, melyek politikai és irodalmi hírességeket örökítettek meg. Ezek adtak példát az uralkodói dinasztiák reprezentációs igényeit kielégítő uralkodói galériák kialakulásához. Magyarországon a 17. század második felétől az udvari reprezentáció ezen formája pedig a főúri családi galériáknak, illetve az egyes egyházi, világi és katonai testületek arcképcsarnokának szolgált mintaképül. Az uralkodói portré sajátosságai, a reprezentatív beállítás és póz, a díszes ruházat és környezet, a monumentális egészalakos kompozíció leginkább a főúri és hivatali képmásokon még a 19. században is tovább élt. Az egészalakos kompozíciót azonban a 18. században egyre inkább felváltotta a térdkép, illetve a mellkép. A díszes ruházat nem veszített jelentőségéből, a háttérben a dúsan redőzött drapéria mellett megjelent a tájképi részlet és az arc ábrázolására is nagyobb figyelmet fordítottak. Ebben a században megnövekedett a portréanyagban a hivatalnokokat ábrázoló festmények száma, hiszen a középnemesség számára a felemelkedést - esetenként rangemelést - a hivatali pálya tette lehetővé. Jellemző attribútummá vált a hivatalnoki portrékon az ábrázolt mellett a könyv - általában a Corpus Juris vagy az iratcsomó. Rangemelés vagy magas hivatal elnyerése estén a hivatalnok levelet tart, melyen az új cím, rang olvasható. Jó alkalom volt a reprezentatív portré készíttetésére valamely kitüntetés elnyerése is. A Tolna megyei arcképcsarnokban is találunk erre példát: a két 18. századi arcképről készült 19. századi másolatok esetében. Az egyik Klimó püspök portréján kiemelt helyen látható, - a püspök jobb karjával mutat rá - egy XIV. Benedek pápa pecsétjével ellátott irat és az ún. rationale, a fekete keresztekkel díszített szalag, mely tulajdonképpen egy kitüntetés, melyet a pápa adományozott jeles püspökeinek. A másik példa a Barabás Miklós másolatában ismert Tihanyi Tamás portré. A kép eredetije valószínűleg a Szent István-rend középkeresztjének elnyerése alkalmából készült 1783 körül. A 18. századi hivatalnok portrék mind családi, mind a hivatali sorozatok számára készülhettek. Esetenként az is előfordult, hogy mindkettőbe bekerültek, mint például Nicky Kristóf Temes vármegyei főispán portréja, mely eredetileg a temesvári megyeháza dísztermébe az uralkodó, Mária Terézia képe mellé készült és egyúttal a családi galériába is készíttettek másolatot belőle.

3 A hivatali sorozatok gyarapítása, illetve kialakítása a 19. század elején egyre nagyobb lendületet vett. Lyka Károly írta a korszak művészetéről szóló müvében: „Bizonyos szerény szükségletet jelent [az arcképfestés terén] a középületeknek, ' Alispáni jelentésből tudjuk, hogy Apponyi Sándor gróf alapítványi uradalom igazgatósága az alispán kérésére a lengyeli volt grófi kastélyból egy nagy értékű és díszes intarziás ajtót ajándékozott a vármegyének, melyet a közgyilési teremben építettek be. (Tolnamegyei Újság 1939. dec. 13.) Horthy Miklós 20 éves kormányzói jubileumát 1940. március 2-án ünnepelte a vármegye. 2 A múzeum képzőművészeti anyaga és leltára 1945-ben megsemmisült, a megmaradt és a 1945 után bekerült anyag csak 1956-tól lett újra leltárba véve. 3 Főúri... 1988 110. 413