Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

abroszokat is kaptam. Sütőabroszt, rétescsináló abroszt. Húszat is kaptam szűk ingöt. Fejrevaló kendő vót sok. Teraó is, selyöm is, mindön."

127 „Nóta, kurjongatás, zene, egy-egy levegőbe be sütött pisztoly hangja felveri az egész falut. Kíváncsian kandikál a menet felé egy-egy éltesebb korú nő, ki már a szakácsságból is kiöregedett, egy-egy kis gyerek, kit nem vittek el, mert mindenütt láb alatt van. A patkó csattog, a kocsi tova repül, por takarja el a nézők szeme elől. Megkezdődik a tere-fere néha friss pletykával fűszerezve. Elmondják minden tettét, hibáját, erényét egyaránt, s a sok szó véjge rendesen a megszokott sóhajtás: Mi lösz szegénykébül édös szüléje nélkül."

128 A menyasszony beköszöntése A vőlegényes házhoz érkezve újabb időkben az egész menet énekelte: Adjon Isten nénémasszony, jó estét, Meghoztuk a barnapiros menyecskét, De nem azért hoztuk, hogy szeressük, Nénémasszony könnyebbségét kerestük.

129 „Mikor odaérkeztünk, az öreg vőfély nagyon szép rigmust mond, meghoztuk az új párt. Akkor meg moingyák, hogyan kell szólítani: anyámasszony, apámuram, vagy apika, anyika. Mikor bemögyünk terített asztal vár bennünket, megvan már terítve: méz, fehér kalács, sütemény, bor. Na most osztánd van olyan rokonféle, belenyúl a mézbe, bemézezi az új párt. A szájához hozzákenyi, hogy ilyen édesek lögyenek."

130 „Aki napa lesz, meg öreganya lesz, és az ipa, valamint a várók, a konyha ajtóban állnak két oldalt, ott fogadják a menyasszonyt. Az amikor belép, így szól. Jó estét kívánok apámuram, anyámasszony. Meggyüttem, a kittek becsületes hajlékjukba, befogadnak-e cselédjük után cselédjüknek. A szülők ráfelelik, befogadunk kedves lányunk, vártunk már, megcsókolják és bevezetik. Megcsókolja először az apa, azután az anya, a nagyszülő és ha van testvér, rokon. A többivel nem csókolják meg egymást. Bevezetik a menyasszonyt a házba, ott az asztal körül viszik. A

z asztalon van kalács, egy tányérba öntenek mézet, a menyasszony a kalácsot megmártogatja a mézben, nyújt belőle először ipának, majd napának azután pedig minden jelenlevőnek. Javítja az adatközlést, előbb a vőlegény nyújt a menyasszonynak, azután a menyasszony a vőlegénynek és csak utána a többi jelenlevőnek. Akik kívül voltak, azok is bejönnek, mártsunk mézet, hadd legyenek édesek a párok. Az üresedő tányérba a menyasszony és vőlegény töltögeti újra meg újra a mézet. Ha vő van és nem meny, azt is pontosan úgy vezetik be, mint a menyasszonyt, ő is úgy köszön be, és e^zik mézet. De férfi nem osztogat mézet, hanem helyette valamely közeli nőrokonja."

131 Általános szokás a menyasszony csókkal való befogadása. Az esküvő napján a vőlegényes ház ajtaja e

lé vízzel telt dézsát állítanak. A menyasszony - a beköszöntés előtt - háromszor körüljárja a dézsát, majd anélkül, hogy ránézne háttal állva, bal lábbal felrúgja azt. Mindez azért történt, hogy majd könnyebben szüljön.

132 Új lakóhelyük: kapufélfájába három hosszú vasszöget vertek a gonosz távoltartása érdekében. Azután pedig a menyasszonynak végig kellett sétálnia egy-két bekötött szájú zsákon, hogy minél később érkezzék meg a gyermekáldás.

133 Bent a menyasszony átadja ajándékait, s különféle babonás szertartásokat végez. Könnyen fog szülni az új menyecske akkor, ha az esketés után a vőlegényes ház nyitott kéménye alá ültetik egy gyalogszékre és pár percre kisgyereket ültetnek a:

z ölébe. Ha a gyalogszék alá göndör szőrű báránybőrt terítenek, gyermeke göndör hajú lesz. Ha az új menyecske az Qgyházi esketés után kisebbik dolgát az istállóban a lovak között végzi, könnyen fogja világra hozni gyermekét. A menyasszony násznépe időközben visszatért, mert a másik háznál is rendeztek lakodalmi vacsorát. 127 G. VÁMOS 1977/d. 128 DÁVID 1903. 129 BOGÁR 1966, 19. 130 GYÖRGYI 1957. 131 FÉL 1951. 132 „Amikor ez megtörtént, hogy kikérték a menyasszonyt, akkor odakísérték a vőlegényes házhoz. A vőlegényes házhoz, n^kcr bekísérték az udvarba, akkor letettek egy rocskát, egy fejőkét.Tele vót vízzel. Mongyuk itt vót a rocska. Akkor az első vőfély körölkerült

e észtet a rocskát, fejőkét és utánna ment a menyasszony. Amikor a menyasszony ment, akkor félreát a vőfély, a menyasszony még kétszer körül^erüte és hátrafelé, így hátrafelé elrúgta a rocskát, sarokkal. Akkor ezt, asz monták, hogy hát könnyebben szül. Ha víz marad benne, akkor szóval megmaradnak együtt a házaspárok, ha meg kidüt teljesen a víz belüle, akkor nem marannak együtt." WINKLER 1975. 133 KOVÁCH é. n. 397