Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben
Erre aztán Bötös uram beszólítá két vőfélyét mivel, hogy ez a dolog főképp nekik szólott, megegyeztek végre a kapupénzben, lefizették Mózes násznagy uram kezére, az átadta Sárikának, ő pedig szüléjének adta - jó lészen majd csiszlóra."" 4 Odamenet énekelnek, táncolnak, kurjongatnak. A kaput bezárják előttük és csak a találós kérdések megfejtése után kerülhettek be az udvarba. - Hold elejti, Nap felkapja: harmat. - Erdőben nőtt, réten legelt, vas a szája, sok embernek táncra áll tőle a lába: Bőrduda. - Úgy öleli, úgy kedveli, el sem tudja ereszteni: gyürü. - Mikor egészen elkészül, egy kis házikóba beül. Nagyobb része mennybe szalad, kisebb része földön marad: dohány. 115 Ilyen és ehhez hasonló feladványokat kellett megfejtenie a vőlegény násznépének. A régi lakodalomnak ez volt a csúcspontja. A vőlegény menete nehezen kapta meg a menyasszonyt, előbb különféle maskarákkal próbálták őket rászedni: Bátán a menyasszony helyett egy felpántlikázott tyúkot adtak át. Végül is a vőfély átveszi az „igazit" és rigmussal búcsúztatja el, különösen az anyához intézett szavainál hatódtak meg: Kedves édesanyám, hozzád fordulok már, Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár. Ismerem a gyenge anyai szívedet, Mint galamb a fiát, engem úgy neveltél: Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél. Búcsúszó Szűnjön meg egy kissé hangszerek zengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése. Legyünk csendességben még lészen végzése. Elszorult a szívem, könny szökött szemembe, Ha visszagondolok gyermeki évekre. El kell innen mennem, most már is búcsúzok, Egy titokzatos útra, én is elindulok. Elmegyek tőletek, azt tudom, hogy hova, Csak nem tudom az élet nem-e lesz mostoha? Először jó anyám tehozzád kell szólnom, Sürü könnyek között minden jót kívánok. Köszönöm én Néked, amit értem tettél, Dajkáltál, ápoltál, a széltől is őriztél. Drága édesanyám ne epezd magadat, Bocsásd el útjára egyetlen lányodat. Ha megbántottalak gyermeki években, Kérlek bocsáss meg páros életembe. Nevelő jó apám most hozzád fordulok, Istentől neked minden jót kívánok. Neked is köszönöm, amit értem tettél, Sok őrködés után szárnyra eresztettél. Felemelem hozzád búcsúzó szavamat, Továbbra is szeresd mostoha lányodat. Nem voltál mostoha, nem éreztem soha, Áldjon meg hát érte az egek ura. KOVÁCH 1901/b. BOGÁR 1966, 92. 393
