Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

Az esküvőről hazafelé menet a menyasszony „egyik hosszabbik lépése az uráét előzte, másikát meg lassan rövidebbre fogta, hogy hátra maradva: asszonyi parancsszó így legyen majd első...no meg az utolsó ..."

109 Esküvő után a vőlegény hazakísérte a menyasszonyt és utána visszatért a szülői házhoz. Csak délután, négy-öt óra körül mentek a menyasszonyért, hogy új lakhelyére, a vőlegény házába kísérjék. Lakodalmi ebéd Az esküvőről hazatért két külön násznépet ebéd fogadta, amely nagyobb ünnepélyesség nélkül zajlott le, hiszen a legfontosabb események még hátra voltak. Az ebédet eredetileg külön-külön tartották, újabban együtt étkeznek a vőlegényes háznál. A fiatalokat mindkét esetben rigmussal köszöntötték be a vőfélyek. „Mikor odaérkeztünk, az öreg vőfély nagyon szép rigmust mond, meghoztuk az új párt." Kedves örömszülők megérkeztünk végre, Itt van a családjuk drága szemefénye. Szabad nekik most már mindent cselekedni, Nyíltan szabad egymást bárhol ölelgetni. Tudjuk ezt mindnyájan, hogy ezután más is szokott lenni, De ezt gyermekáldás fogja majd követni. Egy-kettő-három esetleg öt, De az elkeveredik még a magyarok között. Mindenki öröme így biztosan meglesz, Magyar államunk népe is így gondolom több lesz. Ehhez kívánok fiataljainknak hosszú, boldog életet, Szülőknek, vendégeknek erőt, egészséget és jó mulatást! „Mikor bemögyünk, terített asztal vár bennünket, megvan már terítve: méz, fehérkalács, sütemény, bor. Na most osztánd van olyan rokonféle, belenyúl a mézbe, bemézezi az új párt. A szájához hozzákenyi, hogy ilyen édesek lögyetök."

110 Éppen mikor az első tál levest odahelyezték a násznagy elé, betoppantak a menyasszonyos háztól a vőfélyek. A vőlegény ajándékát hozták másodízben. „Csakhogy elég furfangosan, az eskető előtti három perec közül páratlanul maradinak most már párját is hozának, mert hát eskető után ugy illendő, hogy egy-egy boros palack nyakán négy perec lógjon. A másik illendőség pedig az, hogy a násznép a küldött ajándékot ebéd előtt fogyassza el." Ezután illendően megtörtént a visszaküldés is. A menyasszony kikérése és elsiratása: az ágyvitel A 19. században a lakodalom előtti estén volt az ágyvitel (nász), esküvő előtt a menyasszony kikérése és elsiratása, utóbb már mind a három a lakodalom délutánján történik. A legényes háztól megindul a násznépe a vőfél vezérlete alatt a menyasszonyért, hova addig senki közülük be nem lép, amíg a vőfény engedélyt nem kér „a messzeföldről jött sereg beléptetéséért, mely a násznagytól megadatván, az éltesebbek letelepednek az étkekkel terhelt asztal mellé, míg az ifjabbak az általok hozott czigányokat körül kapják, s amolyan talp alá való csárdást huzatnak vélek." Kis idő múlva feláll a legény násznagya, s „czifrábbnál czifrább" versekben előadja jövetelük okát, mire a leány násznagya int saját vőfélyének, ki a másik szobából elővezet egy női ruhába öltöztetett legényt, leterítve nagykendővel, hogy arca ne lássék, s ezt az asztal mellé állítja a következő szavakkal: „íme édes násznagy uram! itt van az, kiért oly messze földről fáradtak mi hozzánk, egész becsülettel általadjuk kigyelmeteknek!" Ezek után nagy vita támad, míg 108 SÁRKÖZI NÉPSZOKÁS 1857. 109 KOVÁCH é. n. 110 WINKLER 1975. 111 KOVÁCH 1901/b. 391