Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

A leánykérés mindig a lányos háznál történt, ahová ünnepélyesen elvonult egy vagy több felkért személy a házasulandó legény, illetve annak szülei képviseletében: kérő, rokonok, esetleg együtt is mehettek a szülőkkel, a legénnyel. Megnézték, hogy milyen a leendő meny, de szemügyre vették a házat és a tisztaságot is. A lányos házhoz érkező csoport nemegyszer ürügyet jelölt meg jövetele céljaként, pl. eladó állat után érdeklődtek. A kézfogón a násznagy „ékes szóval" mondta el jövetelük célját: „Ee gyüttünk kigyelmetök tisztes házáhol, mivel messzi útrúl valók vagyunk, a mit kerestünk, hát itt mögtaláltuk. Bárdos János uram ü kigyelme kertyébe szeép szál rúzsa nőtt röggelre, de csak egy magába vót, igön szomorkodott, talán el is hervatt vóna, hogyha mássát, ékös párgyát nöm talátuk vóna. Ee mentünk messze földre, de nem leétük, csakis egyre, az is akkor nyiladozott, mikor mihenk is kinyílott, Kiee keetök Sárikája a kertyüknek, gyönyörű szeép ruzsaszálo. Azér kérgyük kigyelmetöket, hogy Sárika lányukat Bárdos János uram fiának Jánosnak hitös társul, feleségül oda adnák ha kigyelmetöknek is jó szándéka vóna ahhol a böcsületös legényhöl. Dejszen meg is felelt ám erre Mózes János kiadó násznagy uram, - illendőkép megmagyarázván Bötös István uramnak, hogy hát mind ügön szép az amit kigyelmetek mondott, tudjuk is hogy Tar Péter uramék kertjében rózsa nyílik, gyönyörű szép rózsa, hanem már most azt mondja meg Bötös István uram, hogy ha ezt a szép rózsaszálat más földbe, más levegőbe viszik, bizonyos-e arról, hogy nem árt neki és nem hervad-e el ideje korán? mert a virágot a gyönge virágot, ha más földbe viszik sorvasztó bánat emészti, elhervad az, halálnak válik. De csak nagy gondolkodás, szíves szeretet kell ahhoz, hogy az uj földbe ültetett virág el ne hervadjon, hanem tovább viruljon. így, a két násznagy addig-addig vörsöngött egymással, míg bizonyosak nem lettek, hogy a Sárikát teébe-vojba fürösztik, csak adik oda. Nap nyugtávó nyugoszik lö mindön este, gyöngyharmatba mögfürösztik mikor feé kee, ee dugasztik naptú, széltü rőtök heére, eédös ura, kegyös ura, azon lészön, két arcája, piciny szájó mosologgyon örökösön, aptya-ura, asszony-annya lépte nyomát is vigyázik, eédes szóvao keélögetik, hogy ha szöme könnytü ázik. No de csak hát ilyen megbízható szókra Mózes János kiadó násznagyuram is be adta a derekát, előkerültek a jegyök, kicserélték őket, aztán a fiatalokat kiküldték a konyhába csókpénz adásra."

70 A megkérésnek régente rendszerint két mozzanata volt figyelemre méltó: a leány kezének nyújtása (adása), a legény részéről a leány kezének vétele (elfogadása) és a házasulási szándék jeleként a jegyajándék átadása. Az érdemi tárgyalásban a kérdés nemcsak az volt, hogy a leányt odaadják-e, hanem az is, hogy milyen anyagi feltételek mellett. A hozomány, a kelengye kérdésében olyan komoly vita alakulhatott ki, hogy el is vághatta a további közeledés útját. Az érdekelt fiataloknak - főleg jómódú családok esetében - igen korlátozott lehetőségük volt arra, hogy az eredményt kívánságuk szerint befolyásolják. A választ a leány szülei adták meg, bár előzőleg - ha formálisan is - a leánynak nyilatkoznia kellett. Mind a kérők, mind a válaszadók sokszor jelképes cselekményekkel fejezték ki mondanivalójukat. Szokás volt a leánykérőket megkínálni. Ha nem volt minden tényező ismert, haladékot kértek a válaszadásra, hogy közben megszerezhessék a hiányzó információkat és megtanácskozhassák a dolgot. A leánykérés időpontjául a legtöbb esetben az esti órákat említik. Eredeti formájában első alkalommal a vőlegény rokonai leánynézőbe, másodszor a vőlegénnyel együtt leánykérőbe, s végül nagyobb társasággal eljegyzésre mentek. Bátán kéréskor azt szokták mondani: - Van egy páratlan madarunk, a párját keressük. Úgy látjuk, ide repült. - Jó helyen járnak - volt a válasz. Másutt néha rigmussal, esetleg zenekísérettel mentek. Az elutasítás jele itt is az volt, hogy kitették a legény szűrét, vagyis a szándékosan ott felejtett szűrt másnap reggelre kiakasztották az utcai kiskapura. Amennyiben leánykéréskor megadták a választ, s az kedvező volt, kitűzték az eljegyzést. „Akkor mikor ez nyélbe ütődött, megegyeztek, hogy jól van, hát a lány megy oda, vagy úgy vót, hogy fiú jön oda vőnek, vagy a lány megy mönynek oda, attúl függ. Mer hogyha vót egy kissebb a családban, vagy még egy gyerek, akkor ászt monták, hogy: hát észt kiaggyuk. mind a kettő haza nem gyühet, - mer akkor nem úgy vót, hogy külön mennek lakni, mint most, hanem akkor hazament, odavitték a lányt, asztán akkor vót a családnak a menye, a fiatal menyecske, az anyósa mellett." mondta egy alsónyéki adatközlő 1975-ben.

71 Egyes sárközi leányok igen kapósak, illetve válogatósak voltak : egy 1826. december 26-án keltezett öcsényi bírói levélben olvashatjuk, hogy „Szeremlei Szabó János kinek egy leányának 17 kérője lévén, és megvetvén őket, egy nyéki legényt szándékozik behozni helységünkbe..."

72 70 Uo. 71 WINKLER1975. 72 Őcsény községi iratok 1828. december 25. - Wosinsky Mór Megyei MúzeumEthnographiai Adattára 381