Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

gyereke az más, az nem vér. Csak körösztség. De a vér az már fertődzik. Nyomorult lesz, korcs lesz az utód. Pilisen is úgy vertek össze ilyeneket, mert olyan éhesek. Azóta hallottam Decsen, hogy korcs gyerekeik lesznek. A Korsós családba is összenősütek és az unokájuk lett púpos."

60 A házasulandóknak legalább a serdülőkoron túl kellett lenniük, s lehetőleg korban is egymáshoz kellett illeniük. A legénynek néhány évvel idősebbnek illett lennie. Kötötte őket vallásuk előírásai, lehetőleg az azonos felekezethez tartozók közül választottak, saját vallási körükön belül maradtak. Társadalmi rétegükön is igyekeztek belül maradni, s hasonló anyagi lehetőséget vártak el egymástól a családok. Ugyanakkor a párválasztás egyesek számára lehetőséget jelentett e zárt rendszerből való kilépésre, egyéni sorsuk esetleges jobbítására. Tiszta előnyt azonban ez ritkán jelentett: a szokás szerint a jobb módú család érzékeltette, hogy a másik fél nem ugyanannyit vitt a házasságba. A jövendőbeli személyes tulajdonságai is számításba jöttek: egészsége, munkabírása, szorgalma józansága (férfiaknál), erkölcsössége (nőknél). Külső megjelenése: mennyiben felel meg a helyben kialakult szépségideálnak. A házasságkötés feltétele volt, hogy a két fiatal rendelkezzék bizonyos anyagi javakkal, legalább annyival, amennyi a házassághoz a társadalmukban elfogadott normák szerint nélkülözhetetlen. Ez előfeltétele volt a házasságkötési tárgyalásoknak. A férjhez menő lánynak kelengyével kellett rendelkeznie, a házasulandó legénynek pedig lakáslehetőséggel, akár apja gazdaságában, akár önállóan, gazdálkodásra alkalmas földdel vagy egyéb megélhetéssel. Az, hogy a két fél mit vitt magával a házasságba, komolyan befolyásolta a párválasztást. A sárközi református egyházközségek protokollumai tele vannak olyan peres ügyekkel, amelyek a szerelem nélküli, érdekházasságok miatt robbantak ki. Néhány példa: „Szabó Mihály szinte hat Esztendő ólta vádolgatja feleségét Szél Susánnát, mind az Ekklésia, mind a Helység Elöljárói előtt azzal: hogy őtet éppen nem szereti a felesége: a honnét két, s három esztendeig sem hál véle - továbbá, hogy nyelves, káromkodó, tolvaj, átkozódó. Úgy hogy ezen tselekedeteivel megengesztelhetetlen gyűlölséget gerjesztett a Felesége az ő szívében, s annál fogva kívánna tőle elválni. Szél Susanna, mint vádoltatott fél előállíttatott. Minekutánna az említett eleibe adattak: az elsőre nézve megvallotta, hogy igaz: mivel akkor sem szerette férjét, mikor hozzá ment. A mit ő mindenkinek kibeszéllett."

61 „Berekali Judit a gyűlés előtt meg kérdeztetvén mi panasza van a férje Dorkó A. Pál ellen? panaszát így adta elő: miólta említett férjemmel megesküttem (1836.május 30.) annak soha sem kellettem, több ízben mind magam mind mások előtt nyilván megvallotta, hogy sem testének, sem lelkének nem kellek - magamat szüléimet átkozott, szidott, káromlott, vert, pokolba igazgatott, reám nem nézhetett azt mondván, hogy inkább néz a nyüves kutyára, mint én reám - kurvázott, semmi dolgom néki nem tettszett, sütésemmel, főzésemmel, mosásommal meg nem elégedett, előlem mindent eldugott, velem igen ritkán hált és soha nem közösködött, a mi több soha még meg sem csókolt, ha éjtzaka a kezemet reá tettem azt eltaszigálta, közelebb pedig reám kést fogott és azzal fenyegetett, hogy meg öl. Megkérdeztetvén továbbá tapasztaltad é magad vagy hallottad é másoktól, hogy a férjed valamely más személy után adta volna magát és azt szeretné? azt felelte, hogy ezt maga nem tapasztalta, sem másoktól nem hallotta. Kérdeztetvén miért vádolod a férjedet azzal, hogy véled sohasem közösködött? Ha ez igaz volna miért kellett az Édes Anyádnak Berekali Istvánnénak hozzátok menni és tégedet keményen megszidni és néked azt mondani, hogy ha hozzá mentél állj meg neki akár mikor és akár hol kívánja! Ez azt bizonyítja, hogy a férjed akart volna veled közösködni, de te nem engedelmeskedtél. - Felelte ezt: a férjem csak azért cselekedte, hogy annál inkább meg szabadulhasson tőlem: de hogy valósággal kívánt volna közösülni azt álhatatosan tagadom, anyival inkább mivel nékem arra mindég hajlandóságom lett volna." A menyecske tanúit is meghallgatták. Majd „Dorkó A. Pál a gyűlés eleibe állítatván így felelt: Megvallom, hogy a feleségemet soha sem szerettem, most sem szeretem és nem is szerethetem: mert én tehetetlen vagyok a házassági kötelesség telyesítésére, és ha akarnék is fehér személlyel nem közösülhetek. Megkérdeztetvén továbbá miért vetted el hát a feleségedet és miért tetted azt szerentsétlenné? így vallott: akkor ötét tsak kéntelenségből vettem el: mert erőltettek reá erővel verték hozzám, de hogy ki erőltette arra, hogy Berekali Juditot elvegye azt soha meg nem mondotta." Ezért előhívták két leánytestvérét, Juditot, ki semmiről sem tudott, majd Sárát, akiről állították, hogy öccsükkel erővel vetették el Berekali Juditot. Sára azt állította, hogy Berekali Judit édes anya Fekete Éva által izengetett hozzájuk, hogy lányát vegyék el öccsüknek. 60 „Első unokatestvérek azelőtt is léptek házasságra.(79 éves adatközlő szerint. Testvérgyerekeket gyakran összeadnak. Ezek nem szeretik egymást, „ne mönjön másfelé a vagyon." FÉL 1951. 61 Ocsény egyházi protokollum - 1812. május 3. - AzOcsényi Református Egyház tulajdonában 377