Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben

A hálótanya másnap sem volt üres. Általában a hét végéig maradtak kint a fiatalok. Szombaton újabb élelemért bementek a faluba. A következő héten azonban ismét visszatértek. Vidám dalolástól és a kereplők zajától volt hangos a hegy egészen az őszi (szőlőőrzési) vásár napjáig. (A szeptemberi szekszárdi vásárt nevezték szőlőőrzési vásárnak.)

45 Ekkor aztán szekérre ült a fiatalság és behajtottak a vásárra. A legény, aki meg volt elégedve választottjával, a közeli esküvőre gondolva dalolt: Ha bemegyek a szekszárdi vásárra, Fodrot vöszök a szeretőm nyakára. Kész a fodor, ki is van már slingőve, Gyere babám, mönnyünk az esküvőre.

46 Néha azonban megbánta a legény, hogy szóba állt a leánnyal, vagy éppen következménye lett a szőlőőrzésnek: Árok, árok, de mély árok, Többet utánad nem járok. Bár eddig se jártam vóna, Most fene bajom se vóna: A megesett lány sem maradt azonban pártában. Az öregasszonyok addig pártfogolták míg férjhez nem ment.

47 Régen az ismerkedés ideje a tavasz és a nyár volt, a szerelem kibontakozásának időszaka pedig a szőlőőrzés: lakodalom is lett belőle újborra, tél utoljára, vagy zöld farsangra (húsvétra), esetleg esztendőre rá. Udvarlás A lány-legény kapcsolatok legszemélyesebb formája a lányos házhoz járó udvarlás volt. Péntek kivételével a legények a hét bármely napján felkereshették kedvesüket. „A legények szombat, vasárnap jártak. A gazdagabbja, aki nem volt annyira elfoglalva munkával, többször is ment. "

48 Először csapatostul jártak, majd a csapatból kivált egyetlen legény járogatott. A szobában a családtagokkal beszélgetett, a lánnyal pedig a kikíséréskor, aminek időtartama erre a célra sokszor meghosszabbodott. A házhoz járó udvarlók szobába való beengedése fontos lépés lehetett a párválasztás egyeztetésében a szülők és a fiatalok között. A legény cukorral, mézeskalács-szívvel mutatta ki érzelmeit, a leány igyekezett titkolni: ha azonban nem volt kedvére való a legény, este kendő nélkül kísérte ki és csak ennyit mondott: Fázok. - Ez ürügy volt a búcsúzásra. „Csoportosan járni, többen, öten is udvarolni, csak akkor megy egyedül, amikor már biztos a dologban. Együtt jöttek, együtt mentek. Ha valamelyik ott maradt az udvarlás végén és másnak a lány nem tetszett, akkor rendjén volt. Ha azonban másnak is tetszett, akkor veszekedés lett belőle. Sokszor pedig a lánynak nem tetszett a legény, aki próbálkozott. Ilyenkor a szülők beszélgettek helyette. Jártak udvarolni Szeremlére, Csanádra és a többi községbe is. Próbálkozott a legény, vagy tetszett neki valaki. Az 5 km-re fekvő Őcsény is vidéknek számít, oda is úgy járt el próbálkozni vagy valakit kiszemelt már úgy ment. Van, hogy csoportban megy, de mehet egyedül is. Összebeszéltek a legények, nézzük meg, hogy van ott, de ha azután egynek megtetszett, akkor iparkodott maga menni, nehogy a másik elcsapja a kezéről."

49 Az érdekházasságok A szerelem nem vezetett szükségszerűen házassághoz. A múlt század eleji leírások szerint természetes volt, hogy a fiatalok esetleges érzelmeit figyelmen kívül hagyva, a szülők a családi gazdaság érdekeire való tekintettel keressenek gyermeküknek házastársat. TMÖL Szekszárdi I. oszt. Járásbíróság iratai 1857 C/5, 1858 C/47. CSALOGOVITS 1936, 143. Uo. FÉL 1951. 374