Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben
(guzsalyt), s csókért adták vissza, vagy egyszerűen elszakították a fonalat, hogy minél előbb játékba vihessék a lányokat. Közben páros-felelgetős nótákban csipkedték egymást: Aki legény akar lönni, Nem köll annak megnősülni, Én is az akarok lönni, Nem is fogok megnősülni. Aki leány akar lönni, Nem köll annak férhő mönni. Én is az akarok lönni, Nem is fogok férhő mönni. Csibe csücsög az ágy alatt, Jaj, de régön nem láttalak. Add ide a pici szádat, Hadd csókolok rajta százat. 18 A régi fonókban szokás volt a szerelmi vonzalmak kiéneklése, a fiatalok „összedalolasa " is, emlékét már csak néhány népdalszöveg őrzi: Cinegemadár, kis madár, Mi van a lábadon? - Selyemszál. Kössük a Miskának a lábára, Rántsuk a Juliska ágyára. Dusza Bözse lánypöndölye, kum. Kitette a kerítésre, kum. Biró Pista ha meglátja, kum, Hetvennapos hideg rázza, kum! 19 Ha idősebbek is voltak jelen, meséket és balladákat is előadtak, 20 de a társasjátékon volt a fő hangsúly. A durákos és a Siess szamár!(Csapd le csacsi?) - kártyajáték mellett a különféle zálogosdikat kedvelték. Majdnem valamennyi játék azt célozta, hogy az érzelmi kapcsolatokra fényt derítsen, s a fiatalok jót nevethessenek. Az ún. ajtónyitogatósban egy leány a bírótól társainak csak a virágnevét tudta meg, azok közül kellett találomra választania, akit aztán meg is csókolt. Hasonlított ehhez a párválasztás, amikor a - Szereted-e a párod? kérdésre igennel, vagy nemmel kellett felelni, de a OLSVAI-KÖNCZÖL 1974, 150-151. KATONA 1962, 159-160. „A reges ajkán felújul a mese a törökökről, tatárokról, az elrabolt szép asszonyról. Csendesen hallgatják mindnyájan, a víg tréfa elnémul: szomorú történetek ezek. Mint vitetett el a török szultán egy szép leányt vőlegényétől épen a templomból, miként öli meg az piros csizmájának a szárába tűzött késével magát, - mert még akkor csizmát hordtak ám. - Hát a kutyafejű tatárok elől mint menekült Piri Panna? Elfutottak mindnyájan a nád közé, de felkutatták ott isoket. Piri Panna mellett megállt egy lovas, de nem vette észre, noha lova patkós körmével rálépett lábára, nem szólt mégse, s így megmenekült. - Mint siratja el egy anya elveszett kis fiát, kit menekülés közben otthon felejtett, s kit a török nem ád vissza, de anyja - életével játszva a tábor közepéből éjjel kilopja. - Majd Bán Kata bus történetét kezdik el. Peregnek az rokkák, a czitera édes bus dalait kiséri leány, legény, melyek oly sok szépet, oly mesterkélt hangon beszélnek a szerelemől. Kitüzesedik sok leányarcz a nóta hangjától vagy talán a választott kacsintásától. Egy-egy szomorúbb részletnél könny szökik a csalódott szemébe, titkolná, de hiába: ugy ráillik a nóta. - Egyiket sem veszi észre senki sem, mindenkit elfoglalnak saját gondolatai. Mindenki lelkében viszhangot ad egy hur a dal valamelyik hangjára. Elnémul a rokka, a czitera meg vígan szól. Önkénytelenül megmozdul minden láb, csak hamar tánczra perdülnek. A tüzes csárdásnál kifejezést nyer minden, mi csak jellemző a magyarra. Hangos kurjantás tölti be az alacsony szobát, a jókedv teöpontjára hág, villognak a szemek, a férfi keble feszül a leányé piheg. A táncztól fáradtan, társas játékba kezdenek. Mit játszanának mást, mint szokott játékukat: „Kútba estem". Ebből lesz csak sok kötődés, sok pirulás, duzzogás és még több titkos szerelemvallás, s vége az lesz, hogy egyik-másik nagyon mélykutba esik, kihuzója iránt oly nagy hálát érez, hogy azt egy kendővel vagy egy fékötővel viszonozza. Néha pár idősebb asszony vetődik közzéjük, gyönyörködve a fiatalok mulatozásában, felújulnak régi emlékeik, legalább ezt olvassa ki szemükből a bágyadt szemlélő. Akad olykor-olykor egy fiatal menyecske, ki nem tud megválni kedves leánykori mulatságától, elnézi őket, ez is jól esik a lelkének. Közéjük nem vegyül, mert azt férjes asszonyokhoz illendänek nem tartja." DÁVID 1902. 367
