Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról
Mintaszám, lelőhely A habarcs jellege A minta elemzése Korim Tamás vizsgálata alapján 9. 6. árokban az íves falból Fehér színű. Főként kalcitból (CaCOß) áll, a röntgendiffrakciós felvétel is igazolta. Színe égetés előtt és után is fehér. A derivatográfiás vizsgálat szerint a CaCO.3 tartalom >75% (76,16%) 13. a leomlott szentélyboltozatból Színe szürke, fehér szemcsével, csillámmal. Hőkezelés utáni színe rózsaszín-vörös. (Ez a vakolatok Fe2Û3 tartalmára utal.) Fő komponens a kvarc (SÍO2), kalcittartalma (CaC03) 13,91%. 46. 1. kriptából Szürke színű, fehér szemcsével. A röntgendiffrakciós felvétel alapján fő felépítő fázis a kvarc (SÍO2); a kalcit (CaCO^ _ 29,8% ) a kvarcnak kb. harmada. 47. a szentély fal tetejéről Vörösessárga színű, szemcsés. Hőkezelés utáni színe rózsaszín-vörös. (Ez a vakolatok Fe2Û3 tartalmára utal.) Fő komponens a kvarc (SÍO2), kalcittartalma (CaC03) 12,25 %. 48. VIII. sz-ben lévő falból Vörösessárga színű, szemcsés, csillámos. Hőkezelés utáni színe rózsaszín-vörös. (Ez a vakolatok Fe2Ü3 tartalmára utal.) Fő komponens a kvarc (SÍO2), kalcittartalma (CaC03) 12,58 %. Az anyagvizsgálat alapján Korim Tamás a 9. mintát tartja teljesen eltérő helyről származónak, a 13., 47., 48. számú minták szerinte egymással szoros kapcsolatban vannak. Ehhez a körhöz kapcsolja a 47. mintát, amely azonban már kissé távolabb áll az előző háromtól. Ezek az adatok igazolják az általunk meghatározott periódusok egy részét is. További anyagvizsgálatok szükségesek azonban ahhoz, hogy a többihez is újabb adatokat nyerjünk. A törmelékréteg eltávolítása során — főként a VIII. szelvénybe eső fal két oldalán — sok festett vakolatdarabot találtunk (sötétkék; fehér, vörös festéssel). Építészeti tagozatokból egyetlen töredéket találtunk a 8. árokban. {17.kép 1.). Ez a boltozati bordatöredék arra utal, hogy — legalábbis a szentély — boltozott volt. A szentély ablakainak kialakítására az ólom ablaküveg keretekből lehet következtetni. (17.kép 2-3.) A csekély maradványok miatt a bejáratok helyét is csak az analógiák alapján feltételezhetjük az I-II. periódusban a déli oldalon, a későbbiekben a nyugati falon. A törmelékben talált festett vakolatdarabok a díszítésről tanúskodnak számunkra, még akkor is, ha nem rekonstruálhatók belőle falképek. A maradványok azonban arra utalnak, hogy ez a templom a Dél-Dunántúl jelentős építménye lehetett. A templom alaprajza és a megfigyelt részletek alapján az alábbi öt építési periódust határoztuk meg: {7.kép) I. Téglalap alakú hajó, feltehetőleg négyszög alaprajzú, esetleg félkörös apszissal. 38 Padlószintet, bejáratra utaló nyomokat nem találtunk. A templombelső hossza ekkor 12,70 m lehetett. {7.kép 1.) II. A templomot Ny-i irányban bővítették. Ezt a lakosság számának növekedése szokta indokolni. A bővítés minden bizonnyal karzat létesítésével is járt és esetlegesen torony is megjelent a karzat felett. A karzat pillére a 6. árokban talált tömb lehetett. A belső hossz ekkor 17,20 m volt. (7.kép 2.) III. Az apszis É-i oldalán téglalap alaprajzú sekrestye készült. A közel kocka formájú, lecsonkolt faltömb (8.kép 1.) és a hozzá csatlakozó É-D-i irányú sekély alapárok nyomán az apszis és a sekrestye K-i; a 7. árokban jelentkező törmelékes alapárok folt alapján pedig a Ny-i oldalát tudtuk meghatározni. (7.kép 3.) IV. A templom a korábbi szentély elbontása után csarnoktemplommá alakult az új, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel. (7.kép 4.) A szentély külső oldalán 5 támpillért találtunk. A feltárás során az omladékból került elő egy halom faragott, csonkolt tégla, amelyek talán a boltozathoz tartozhattak. A templom É-i oldalán az előző fázis sekrestyéje keleti falának meghagyásával trapéz alakú sekrestyét építettek, ÉK-i és ÉNy-i sarkain támpillérrel („a" fázis). Ezt a sekrestyét azonban K felé, a keleti fal elbontása után bővítették („b" fázis). A talaj bolygatottsága miatt erre egyértelműen utaló nyomokat nem találtunk. A régészeti irodalom alapján mindkető lehetséges. Vö. VALTER 1985a, 330. 213
