Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

lehetőségek mellett rögzíti a jelenségeket, ferde és közel függőleges szögben. A repülési magasság 500-1100 m. Minden esetben merevszárnyú repülőgépről készíti a felvételeket. Eddig leggyakrabban szántásban fotózott, valamint a kukorica különböző érettségi állapotában. Előreláthatólag 2000-ben vetnek őszi búzát a mezőváros területére, így 2001ben lesz lehetősége a búza által adott jeleket rögzíteni. A fotózásokon kívül igyekszik összegyűjteni a területről mások által, különböző időpontokban, különböző céllal készített légifotókat is. Az eddig készített légifotókat felhasználtuk az 1996-ban újra megindult ásatásoknál: a kutatóárkokat ezek segítségével jelöljük ki. Ennek köszönhetően nem vaktában ásunk, hanem a légifotók alapján előre megtervezzük, melyik objektumot kutatjuk. 1997-ben Egyed Endre elkészítette a település részletes geodéziai felmérését. Erre rávetítettük a különböző légifotókon látható foltokat. A légifotókon elénk tárul a középkori mezőváros teljes szerkezete, az utcák, házak. (2.kép) A főutca, — amely tulajdonképpen az ÉK-DNy-i irányú és ÉK felé fokozatosan emelkedő, hosszan elnyúló domb gerincén húzódik, — kb. 10 m széles, sötét csíkként jelentkezik. Az enyhén ívelt sáv a domb K-i végén, a legmagasabb résznél kettéválik és hurkot alkot. Ez feltehetően az utca kiszélesedésére, egykori térre utal. A főutca megfigyelhető hossza a hurokig kb. 360-400 m, a hurok hossza kb. 90 m, legnagyobb szélessége mintegy 70 m. A főutcához a D-i oldalon eredetileg három mellékutca csatlakozhatott. A főutcára merőleges utcák hossza változó: a domb D-i széléig húzódtak. A legrövidebb és jelenleg — megfigyelhetőség szempontjából — legjobb állapotú a K-i mellékutca. Itt egyes légifotókon egymással szemben két-két ház foltja látható. Hossza mintegy 50-60 m. Ezzel párhuzamosan, kb. 70 m-rel nyugatabbra 50 m széles, kb. 270 m hosszú, világos sáv utal a következő mellékutcára. Ez a sáv átnyúlik a szőlőhegyi út D-i oldalára is, és a domb pereméig, az egykori holtágig követhető. A házfoltok itt már nagyon elmosódottak. Egyes fotókon bizonytalan, négyszög alakú elszíneződések láthatók, de kiterjedésüket nehéz meghatározni. A harmadik mellékutca csupán néhány fotón figyelhető meg (pl. az 1996. április 19-i fotón). Az előbbieknél keskenyebb, mintegy 20-25 m széles világos sáv a főutca Ny-i végétől indul és az ártér szélén húzódik, szintén kb. 270 m hosszan. A házak szántásban világos, sárgás foltként mutatkoznak. Alakjuk négyzet, illetve téglalap, sarkuk lekerekített. Szélességük 10, 15, 25 m, hosszúságuk 10-30 m. Többségük a főutcán, arra merőlegesen helyezkedik el. Az É-i házsor valamivel rövidebb, mint a déli. Ennek az a magyarázata, hogy a domb É-i oldala ezen a szakaszon vizenyőssé válik. Feltehetően az egykori telekhatárokat jelzik a VITUKI 1985. március 29-én készült fotóján látható sötét csíkok. Ezek alapján egy-egy telek szélessége 25-30 m lehetett. Hosszuk változó volt, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva. A főutca E-i és D-i oldalán a domb alja, illetve a mocsaras terület szabott határt, a mellékutcáknál az utcák egymástól való távolsága: 50-70 m. Kiemeli a házak, utak foltjait az éppen kelő, illetve 20-30 cm magas kukorica. Sőt, a kukorica bizonyos fajtái még a teljes érést megelőző állapotukban is jelzik a házhelyeket: egyrészt az egykori objektumok helyén alacsonyabb és ritkább a növényzet, másrészt ezeken a helyeken a kukorica színe rozsdavörös színt ölt. Miután a terület nagy része a kárpótlás óta három tulajdonos kezébe került, azóta a megfigyelési körülmények sem azonosak: így pl. 1997-ben — bár az egész területre kukoricát vetettek — az egyes fajták közötti eltérés miatt a lelőhely Ny-i végén már semmit sem lehetett látni, a másik két földdarabon viszont még szeptemberben is jól látszottak az objektumok. Ugyanez volt a helyzet 1998-ban is. Az eddigi etei tapasztalatok szerint a kukorica májusban, amikor 10-20 cm magas; valamint szeptember közepén, második felében, a teljes érést megelőző állapotában mutatja leginkább a régészeti objektumokat, akkor érdemes légifelvételeket készíteni. A körülmények függvényében több-kevesebb folt figyelhető meg az egyes légifotókon. Az eddigiek alapján 29-39 között váltakozik a házakra utaló foltok száma. A település temploma csak néhány fotón látható, ott is csupán bizonytalan, világos foltként mutatkozik. Helyét terepbejárással lokalizáltuk, és ezután lehetett a légifotó egyik foltjával azonosítani. Maradványait 1997-ben tártuk fel. A gótikus templom a mezőváros Ny-i szélén helyezkedik el, ahol a hosszan elnyúló domb csupán kb. 2 m-rel emelkedik ki az ártérből. A domb tetején, a főutca kiszélesedésénél templomra utaló nyomok egyelőre sem terepbejáráson, sem az eddigi szondázó ásatásokon (Mészáros Gyula 1967; Miklós Zsuzsa-Vizi Márta 1996.) nem kerültek elő. 210