Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Várady Zoltán: Tolna megye középkori kőfeliratának epigráfiai elemzése

Várady Zoltán Tolna megye középkori kőfeliratainak epigráfiai elemzése A középkori epigráfiai kutatások területén kiemelkedő jelentőségű a dunántúli kőfeliratok vizsgálata. A gyűjtőmunka során összeállított adattár természetesen Tolna megyei emlékeket is tartalmaz.

1 Jelen tanulmány keretében ezek bemutatására kerül sor a hasonló betütípusú, hozzájuk időben legközelebb eső, lehetőleg dátummal ellátott dunántúli feliratok ismertetése mellett. A hazai írástörténet az államalapítás korától kezdődik, első kőfelirataink is 11. századiak.

2 A románkori feliratokra az antiqua típusú, tehát római hagyományokat követő betűk jellemzők, a korai gótikus feliratokban kerekdeddé formált úgynevezett unciális típusú betűket látunk egyre növekvő számban, végül ezek általánossá válása következik be a 12. század végére.

3 Tolna megyében ebből a korszakból nem rendelkezünk feliratos kőemlékkel. A Dunántúlon a 14. század első harmadában jelentkezik a gótikus maiusculának nevezett betűtípus, de pontosan keltezett feliratokat csak Miklós bán fia Miklós segesdi sírkövén látunk 1346-ból.

4 Az új írásstílus további példái jelentkeznek egy visegrádi 1360-as évszámot viselő sírlapon,

5 amelyen a gótikus maiuscula provinciális kivitelű formáit ismerjük meg, akárcsak a szintén 1360 körüli taliándörögdi sírkövön.

6 Ehhez az időszakhoz sorolható a nagymarosi sírkő töredéke is.

7 Az írásstílus talán legszebb példáját nyújtja Szigfrid apátnak az 1365-ös halálozási dátummal ellátott pannonhalmi sírköve.

8 A fenti körhöz tartozik az 1370-es évszámú gutatöttösi sírkő,

9 valamint az 1377-es évszámmal jelzett bátai Pál apát-féle sírkő, az írásstílus Tolna megyei reprezentánsa.

10 Betűi leginkább a fent említett pannonhalmi Szigfrid- és a segesdi Miklós-sírkövön látható formához hasonlíthatók kisebb eltérésekkel. Az "A" szárai felül nem mindig érnek össze, fölső díszítővonal nincs, a transversa pedig vízszintes. Legtöbbször a jobb szár függőleges, a bal szár ívelt, fölül mindkettő kiszélesedik. A "B" ívei nem érnek össze, s nem érintik a szárat sem. A "C" ívét jobbról függőleges vonal zárja alul és felül is rövid, jobbra mutató harántnyúlvánnyal, egy esetben a betűív "O" alakban összezáródik, közepén oldalszár nyoma látható. A "D" betű szokványos, az "E" betű ívét a "C"-hez hasonlóan függőleges vonal zárja. Az "E"-t a "C"-től csak oldalszára különbözteti meg, itt is előfordul néha az ív "0"-vá záródása. Az "F" fölső oldalszára felfelé irányul. Az "M" betű két formát mutat, az egyik szokványos, ahol a középső szárhoz a két másik szár ívelten csatlakozik, a másik pedig a visegrádi sírkövön látott típust képviseli, a szélesen ívelt két oldalsó szár alul és fölül is kapcsolódik a középsőhöz, teljesen zárt betűt alkotva. Az "N", "R" és "S" betűk változatai az általános tipusokat képviselik. Az "O" betű egy esetben feltehetőleg elfaragás következtében a "D" betűhöz hasonló alakúra sikerült. A "P" széles íve a szár alsó végéhez közel kapcsolódik vissza. A "T" egyenes szárú, vízszintes transversája pedig a két végén kiszélesedik vagy felfelé hajlik. A "V" betű unciális eredetű formája az "U" és "V" hang jelölésére is szolgált, az antiquából származó, fölül kiszélesedő végű forma a dátumban látható. Az évszámban felbukkanó "X" balra dőlő egyenes vonalú szárból és az ezt középen keresztező, kiszélesedő végű, ívelt jobbra dőlő szárból áll. 1 VÁRADY 1994, adattár 3,4,8,87,88,89,90. 2 KUBINYI 1986, 52., VÁRADY 1998, 147., VÁRADY 1999, 29. 3 KLOOS 1980, 124., MAROSI 1994, 154-158., PANN.REG.1994, 159-165. 4 ENGEL-LŐVEI-VARGA 1981, 142-144., ENGEL-LŐVEI-VARGA 1983, 21., VÁRADY 1984, 108.118., ENGEL-LÖVEI-VARGA 1984,4344., LŐ VEI 1986, 25-26., LŐ VEI-VARGA 1987, .334-335., LAHU 1988, 159. 5 LŐVEI-VARGA 1987, 335. 6 ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1976, 88., LŐVEI-VARGA 1987, 334-335, 463. 7 GENTHON 195, 347., MMT V.1958, 562-563., LŐVEI-VARGA 1987, 461. 8 IPOLYI 1873, 187., CZOBOR 1896, 169., GERECZE 1898, 71-, DIVALD 1927, 108., M. Művt.I. 1939., 395., VERNEI-KRONBERGER 1939, 23., DERCSÉNY1 1941, 108., VARGA 1982, 267.,VÁRADY 1984, 108, 117., IŰVEJ-VARGA 1987, 335, 463, 466., MA ROSI 1987, 137. 9 KOZÁK 1976, 103-104., LŐVEI-VARGA 1987, 337-338. 10 Adattár 1., l.kép /., ó.kép L, 8.kép 1. 175