Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)
Az eszközleleteket is, melyek a halott személyes felszereléséhez tartoztak, egyetlen tárgy, a 6. férfisírból említett „kőbalta" képviseli, mely azonban nem található meg a múzeumi gyűjteményben, de a leltárkönyvben sem. A Pariban feltárt lengyeli korú sírok esetében megállapítható tehát, hogy a 6. férfisír mind az edények nagy számával és gazdag összetételével, mind pedig csiszolt kőeszközével kiemelkedik a többi közül. A 2. kisgyermek a hasonlóan nagyszámú és ugyancsak gazdag kombinációjú kerámia mellékleteivel és ékszereivel tünik ki. A két női sír közül az egyikben csak egy edény fordult elő, a másik melléklet nélküli volt, akárcsak a már említett gyermeksírok. 4. TIPOLÓGIAI ÉS KRONOLÓGIAI KÉRDÉSEK 4.1. Kerámia a. Edényformák: A Pári-altackeri kerámia anyagban a következő edényfajták-, és típusok találhatók meg a Mórágy-tüzkődombi kerámia jelleganalitikai rendszer alapján 27 : csőtalpas tálak („Fußgefäße", 1 A), poharak („Becher", IB), korsó („Krug", ID), új formaként a hordóalakú edény (IE), csuprok („Näpfe", IC), tálak („Schüssel", 2B). Csőtalpas tálak: A három példány három különböző típust képvisel. A 2. sírban talált edényt a rövid, lefelé enyhén profiláltan kiszélesedő, kónusos csőtalp, illetve az alacsony kétrészes tál jellemzi (4.kép 3). Tipológiailag a Mórágytüzkődombi B r sírcsoport lA4a típusához áll legközelebb, mely a 84. sírból került elő. 28 Ez a temetkezés a mórágyi, illetve DK-dunántúli lengyeli betelepültség késői időszakába tartozik. Hasonlóan közeli párhuzamnak tekinthető a villánykövesdi 2. sírban talált csőtalpas edény, 29 mely ugyancsak a késői betelepültség lelete. Ugyanez állapítható meg a zengővárkonyi 209. (VI/C), 30 238. (VI/D) 31 és 144. temetkezésekben (X) 32 előkerült kerámiák esetében is. Az 5. sír csőtalpas edényét az előzőénél magasabb és keskenyebb, profilait talpcső és magas, kónusosan kiszélesedő tálrész jellemzi (ó.kép 3). Formájában megfelel a mórágyi Bj-sírcsoportban leggyakrabban előforduló lA2a típus edényeinek, melyek általában a késői lengyeli betelepültség sírjait jellemzik. 33 Analógiáit a zengővárkonyi X. sírcsoportból (147 és 188. sírok) ismerjük. 34 A harmadik csőtalpas tál talpcsöve hosszú és karcsú, enyhén harang alakúan és ívelten szélesedik ki (7.kép 2). Magas télrésze kónusos, peremén enyhén kihajlik. Mórágyi párhuzamai az lA2a (78. sír) és lA9a típusokban (47 és 51. sírok) találhatók meg. 33 Zengővárkonyban a legkésőbbi ismert DK-dunántúli betelepültség időszakába sorolható 218. sír (VI/C. sírcsoport) fehér festésű csőtalpas edénye 36 is hasonló tipológiai jellegeket mutat. 37 Korsó: Egyetlen példánya ismert Pariból. A lekerekített hasi törés, kónusos alsó- és boltozatos felsőrész jellemzi, magas henger alakú nyaka enyhén kihajlik (5.kép 1). A mórágyi feltárt sírokból nem került elő ez az edényfajta. Zengővárkonyból tíz példánya ismert, ebből hat a VI/C. sírcsoport lelete. Ezek közül a 175, 38 180 39 és 181. sírok 40 korsói tipológiai jellegeiket tekintve közel állnak a pari lelethez, míg a 186. sír edényét hosszú, kihajló nyak, 41 a 188. sírét pedig nyomottabb testforma jellemzi, 42 akárcsak a XIII/A. sírcsoport 361. sírjából előkerült edényét is. 43 A XlVa. 27 ZALAI-GAAL 1999a. 28 U. o. 29 DOMBAY 1959., T. 15.4. 30 DOMBAY I960., T. 59. 117. 31 U.o. 125-126.. T. 65.23. 12 U. o. 97., T. 49. 3. 33 ZALAI-GAÁL 1999a. 34 DOMBAY 1960,97, 111., T. 49.11., 57.3. 35 ZALAI-GAÁL 1999a. 36 DOMBAY 1960, 120-121., T. 62.4. 37 ZALAI-GAÁL 1981; 1988; 1993. 3S DOMBAY 1960, 104., T. 48.19 = T. 102.3. 39 U.o. 106-107., T. 53.3. 40 U.o. 108., T. 54.8. 41 U.o. 109., T. 51.8 = T. 102.2. 42 U.o. 110-111., T. 56.4. 43 U.o. 153., T. 81.12. 12
