Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
V. Péterfi Zsuzsanna: Hamvasztásos sírláda Alsópél-pusztáról (Tolna megye)
13. Vas szeg (8. kép 14.) Kovácsoltvas, négyzetátmetszetü, kerek fejű szög, hegye kampósan begörbült. H.:10,3 cm, V.: 0,8 cm, fej átm.: 2,2 cm Ltsz.: WMMM 93.9.11. 14. Vasszegek (8.kép 13.) Kovácsoltvas, különböző méretű szegek töredékei. 30 db Ltsz.: WMMM 93.9.12. 15. Csontok A hamvasztás során megégett csontmaradványok az urnából és környékéről. Ltsz.: 93.9.13. Alsópél-puszta Tolna megyében, a Sió csatorna és a Kapós folyó által közrefogott területen helyezkedik el (l.kép), az ókori Pannónia Inferior térképén pedig a Sopianae (Pécs) - Tricciana (Ságvár), valamint a Sopianae-Gorsium (TácFövenypuszta) között húzódó belső, kereskedelmi útvonalak által közrezárt részen feküdt. E területről eddig jelentős római emléket nem ismertünk. Az 1900-as évek elején Udvariból az Alsópélre vezető kocsiút készítése során 4. századi csontvázas sírok kerültek felszínre, 2 Udvari térségéből pedig egy téglasír, valamint szórványként több római tégla és érem származik. 3 Itáliában a köztársaságkor folyamán és a császárság első két évszázadában az alapvető temetkezési rítus a hamvasztás volt. A hamvakat általában üveg, agyag vagy kőurnába helyezték, vagy egyszerűen a mellékletek közé szórták. Az északi provinciák meghódításával a római módra való temetkezés terjedt el, mely nem annyira a rítus megváltozásában nyilvánult meg e területeken, hanem elsősorban a sírformák változtak. így provinciánkban a temetkezések nagy formagazdagságot mutatnak a helyi továbbélő hagyományok és az átvett római formák keveredése miatt. Itt gondolhatunk pl. a latobicus házurnákra vagy az eraviscus kocsitemetkezésekre egyaránt. 4 Számos korai hamvasztásos temetőt ismerünk DNY-Pannoniából, melyek nagy része szakszerűen feltárt, megfigyelt és dokumentált, ezenkívül a Ny-Dunántúl tekinthető még aránylag jobban kutatott területnek. Pannónia keleti részéről azonban csekély számban áll rendelkezésre korai hamvasztásos temető vagy sír. Ezért is figyelemre méltó az alsópéli kőládasír, melynek jelentőségét nagyban növeli, hogy a hamvasztásos temetkezések egy ritkább válfajával állunk szemben, amely csak Pannónia nyugati illetve déli részén volt eddig ismeretes. 5 A hamvasztásos temetkezéseknél az üvegurnákat itáliai szokás szerint kőurnába helyezték, 6 melyek többnyire kerek, fedővel ellátott nagy edények. De előfordul, hogy a hamvakat tartalmazó üveg- vagy esetleg agyagurnát négyszegletes kőládába tették. Poetovio (Ptuj) környékén E. Diez 7 25 db olyan márványból készült sírládát sorakoztat fel, melyeknél az elülső hosszanti oldalon feliratos mező található, amit sok esetben kétoldalt alakos ábra fog közre. így hasonlatossá váltak a szarkofágokhoz, olyannyira, hogy nem ritkán gyermek szarkofágnak határozták meg őket. E kőládák - mint a rajta levő feliratokból kiderült - általában nem egy, hanem több személy, sokszor egész család temetkezőhelyéül szolgáltak. 8 Diez a poetovioi sírládákat a 2. század második felére és a 3. század első felére keltezte, elsősorban epigráfiai vizsgálatok és díszítésük stílusjegyei alapján, nyugat-pannoniai elterjedésüket pedig észak-itáliai hatásokkal magyarázta. 9 Pannoniából Lengyeltóti (Somogy megye) térségéből ismerünk felirattal ellátott, anyagában és díszítésében a poetovioi példányok köréhez sorolható töredékes darabot, amelynek kora megegyezik - a felirat alapján - a poetovioi 2 KOVÁCH 1912.375-377. 3 WOSINSKY 1896. II. 801. 4 LÁNYI 1990. 243-244. 5 DIEZ 1948. 166., SREJOVIC 1962-63.86., MÓCSY 1964.44., LÁNYI 1990. 243., 6 BÓNIS 1957. 73. az irodalommal. 7 DIEZ 1948. 154-158. 8 DIEZ 1948 166., SREJOVIC 1962-63. 86., MÓCSY 1964.44. 9 DIEZ 1948. 166., Ugyanezen a véleményen van SREJOVIC 1962-63.45. 119
