Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)

T.3. Sötétszürke-fekete színű, közepesen vastag, finomszemcsés agyagból készült miniatűr „Butmir-típusú" edényke. Alacsony és kerek talprészén befelé ívelten kiszélesedő alsó rész helyezkedik el. Hasi törése éles, peremszéle elvékonyodik. Nyakán és hasi törésén 4-4 vízszintesen átfúrt apró bütyök található egymással átellenesen. Felszínén vörös festés nyomai láthatók. M.: 7,9 cm, perem átm.: 5,1 x 4,6 cm, alj átrn. 3,4 x 3,2 cm. Ltsz.: 71.10.16 (8.kép.]). T.4. Feketés színű, nagyon vékony falú, finoman iszapolt agyagból készült „kétrészes pohár" polírozott felszínnel, melyen vörös festés nyomai figyelhetők meg. Alsó része befelé ívelten szélesedik ki, válla lekerekített, hasi törése éles, nyaka henger alakú, peremszéle pedig elvékonyodik. Vállrészen négy apró rátett bütyök található. M.: 11,4 cm, perem átm. 10,8 cm, alj átm.: 4 cm. Ltsz.: 71.41.23 (8.kép 2). T.5. Világosszürke színű, vékonyfalú, lesimított felszínű „háromrészes pohár" nagyon finoman iszapolt agyagból. Alsó része kónusosan kiszélesedik, hasi felülete lekerekített, akárcsak vállrésze. Nyaka kihajló, peremszéle elvékonyodik. Hasán négy apró, rátett bütyök található. Felszínén vörös festés nyomai láthatók. M.: 10,8 cm, hasi átm.: 12, 4 cm, alj átm.: 4,3 cm. Ltsz.: 71.60.4 (8.kép 4). 2. LELETEK ÉS LELETKÖRÜLMÉNYEK A Pári-Altackerben feltárt nyolc későneolitikus-korarézkori temetkezés nem alkot egységes sírcsoportot, a sírok többsége egymástól nagyobb távolságban helyezkedik el. A 8-9. csontvázak ellenben egymás közelében, egy gödörben fekszenek. Síronként egy halottat temettek el, csupán a 8-9. sírok esetében tételezhető fel kettős temetkezés. A 6. sír esetében az ásatási napló egy csontvázat, Kiszely István pedig két férfi vázat említ meg.

19 Egymással szuperpozícióban elhelyezkedő csontvázak itt nem kerültek elő. A sírgödrök formája az ismert esetekben (5, 6, 8, 9. sírok) lekerekített sarkú téglalap alakú. A csontvázak állapota jónak mondható, ami elsősorban a talajviszonyoknak köszönhető. A 2 és 3. sírok bolygatottak voltak. A 6. sír esetében végtagcsonkítás tételezhető fel, amennyiben a kéz- és lábfejcsontok hiányoztak. Az embertani anyagban három gyermek (2, 7, 9. sírok), egy fiatal (4. sír) és egy felnőtt nő (8. sír), illetve egy felnőtt (6. sír) és egy idős férfi (5. sír) maradványait állapította meg Kiszely István. 3. TEMETKEZÉSI RÍTUS 3.1. Temetkezési szokások A lengyeli kultúra temetkezési szokásaival kapcsolatban bő ismeretanyaggal rendelkezünk. Az utóbbi száz év során ugyanis több nagyobb temetőrészt és sírcsoportot is feltártak a DK-Dunántúlon,

20 melyeket azonban eltérő módon és színvonalon dokumentáltak. Megbízható kutatási adatokat elsősorban csak a viszonylag modern módszerekkel feltárt Pári-altackeri és Mórágy-tüzkődombi sírokról ismerünk. A jól feltárt és dokumentált lengyeli temetők között kell megemlíteni a Kelet-Dunántúlon található csabdi

21 és a Gödöllői-dombságon fekvő aszódi temetőket is."

2 Akárcsak a lengyeli kultúra többi ismert temetőjében, Pári-Altackerben is oldalukon zsugorított helyzetben temették el a halottakat. A csontvázak fekvésével kapcsolatban megállapítható, hogy öt csontváz (3, 5, 6, 8, 9. sírok) a jobb oldalán, kettő pedig bal oldalán (4, 7. sírok) zsugorított. A csontvázak irányát tekintve azt látjuk, hogy három esetben a vázak Ny-K-i irányban (3, 5, 6. sírok), kétszer DNy-ÉKi irányban (8, 9. sírok), két további esetben pedig K-Ny-i irányban (4, 7. sírok) feküdtek. A Ny-K-i orientáció (a DNyÉK-i eltéréssel) tehát fő iránynak tekinthető a feltárt pari csontvázak esetében. 19

U.o. 20 WOSINSKY 1885-1890; DOMBAY 1958; 1959; 1960; ZALAI-GAÁL 1982. 21 ANTON1 1982. 22 KALICZ 1969; 1983-1984; 1985. 10