Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei

nyomós, hamus foltokból és tűzhelymaradványokból áll, valamint a szántásfelszínen mintegy 100x100 méteres területen gyűjtöttünk vaskést, grafitos import kerámia peremtöredékeit, kihajloperemu főzőfazék töredékeket, fenékbélyeges fazéktöredéket, fehér színű mázatlan edény töredékét, valamint sárga színű, finoman iszapolt, már gyorskorongon készült edénytöredékeket, főként korsómaradványokat. (3.kép 1-10, 4.kép 1-5) Ugyanonnan egy kisméretű, belsőmázas fazék alja is előkerült. (4.kép 6) Ám az így megtalált XV-XVI. századi telepmaradvány is csak azt bizonyította be ismét, hogy egy viszonylag kis területen több faluhellyel is számolhatunk. A keresett település tekintetében nem jelentett előrelépést, hiszen nevét nem ismertük. A Sárköz kutatóinak véleménye megegyező abban a kérdésben, hogy Várdomb és közvetlen környéke földrajzi szempontból a Szekszárd-Tolna vonalától Bátáig és a Dunától a Nagy Út nyugati oldalán emelkedő dombsorig terjedő történeti Sárközhöz sorolható. A középkor, majd a hódoltság idején népességét tekintve sem mutatott légyeges eltérést a ma hagyományosan sárközinek nevezett falvaktól; a XVIII. század második felétől kezdve azonban már teljesen elkülönült azoktól. Maga a település is újkeletű és neve is csak a német betelepítés utáni időszakban bukkant fel a korábban ismert településnevek között.

41 [Közbevetőleg kívánjuk megjegyezni, hogy magunk részéről nem értünk egyet avval a névmagyarázattal, mely a szomszédos Alsónyék határában lévő Váracska-domb dűlőnevet tartja Várdomb néveredetének.

42 Egyrészt, ez a hagyomány szerint római rommaradványokat rejtő magaslat eléggé távol esik innen, másrészt pedig Várdombnak megvolt (a mainál sokkal jobban felismerhető alakban és nagyságban) a maga saját „vár-dombja" a falu középrészén található római erődítmény, Ad Statuas rommaradványainak formájában. Az alsónyéki „névrokon" tehát lehet az ötlet alapja, de alighanem közeljárunk az igazsághoz, ha a keresztszülőt valahol az apátság valamely (esetleg régiségkedvelő) tisztségviselőjének személyében sejtjük.] Mindabból tehát, hogy maga Várdomb újabbkeletű település, az is következik, hogy ezen a néven nem találhatjuk meg az általunk keresett helységet. Ennek okán átvizsgáltuk azokat a XVI-XVII. századi írott forrásokat közreadó, illetve feldolgozó munkákat, melyek térségünkkel foglalkoznak és azt tapasztaltuk, hogy alig néhányan kísérelték meg ezideig térképen is rögzíteni az iratokban név szerint felbukkanó, de jórészt elpusztult falvak pontos helyét. Ha mégis, annak megjelölése többnyire a kétségtelenül fontos helynévanyagon, vagy közvetett adatokon alapul és csak elvétve kötődik hozzá régészeti terepmegfigyelés is.

43 Összesen öt munkában találkozhatunk ilyen térképpel, de ténylegesen csak kettő készült, s ezek között Pataki Józsefnek a Sárköz népességtörténetéről írott munkájában megjelent vázlata a korábbi. Sajnálatos, hogy ennek egy némileg módosított, de komolyabb kritika nélküli adaptációja került át egy másik alapvető munkába, melyet Andrásfalvy Bertalan készített a Sárköziek gazdálkodásáról. így az eredeti változat tévedései abban is megismétlődnek.

44 Lényegében ugyanez történt a másik hasonló térkép vonatkozásában is, ahol Vass Elődnek az előbbinél is jogosabban kritizálható térképét változtatás nélkül vette át annak minden hibájával egyetemben a helytörténész Hegedűs László.

45 41 A XVIII. század első felében lezajlott környékbeli telepítésektől többek között abban is különbözött a Várdombi telepítés, hogy az itteni németeket nem egy magyar lakosságában megritkult, többnyire rácok által lakott mezővárosba (pl. Bátaszék), vagy faluba (Mórágy, Bátaapáti, Alsónána stb.) telepítették, hanem a bátaszéki apátsági uradalom korábban lakatlan területére. Nevével sem Csánki Történelmi Földrajzában, sem a török összeírásokban sem pedig a különböző magyar összeírásokban nem találkozunk. Nyilván mert nem volt ilyen nevű falu. Egyedül egy század végi helytörténész, Székely Ferenc vélte különösnek, hogy az általa vizsgált XVII. századi irat Várdombot nem említi, „holott történelmi forrásaink szerint ez már a 12. és 13. században is szerepelt." Sajnos az említett forrásokat közelebbről nem nevezte meg. (SZÉKELY 1889, 33.) A németek betelepítésére WEIDLEIN 1937, 37-38. 42 WEIDLEIN 1937, 37. a Váracska-domb elnevezésre még GAÁL-KŐHEGYI 1973 283., valamint TMFN 1981,502. 43 Az általunk használt forráskiadványok és publikációk megtalálhatók az irodalomjegyzékben. A helynévanyag vonatkozásában elsősorban Pesty Frigyes kéziratos Helynévtárának a szekszárdi múzeum évkönyvében kiadott Tolna megyei anyagát használtuk, valamint a Tolna megye földrajzi nevei c. kiadványt. (GAÁL-KŐHEGYI 1973., TMFN 1981.) Andrásfalvy Bertalan megjegyzi ugyan, hogy Éri István régész, — akivel ő maga is végzett terepbejárásokat —, foglalkozott a terület régészeti topográfiájával. Ám az nem derül ki, hogy mely települések esetében történt ilyen kutatás és milyen eredménnyel. Sajnos a múzeum régészeti adattárában sem találtunk idevágó adatokat. (ANDRÁSFALVY 1965,7. jegyzet) 44 PATAKI 1936, 20-21 között, ANDRÁSFALVY 56. valamint 6. jegyzet. Az Andrásfalvy-féle térképen a meglehetősen zsúfolt rajz miatt is eléggé nehezen láthatók, illetve találhatók meg a jelölések. Ezt nehezíti tovább az, hogy mindjárt az elején csúszik a számozás az elpusztult falvak térkép alján lévő felsorolásának számozásához képest. A „Nagy Út" északi végénél annak nyugati oldalán lévő karika jelezné az 1. sz. Ujpalánkot. Ám ez nem kapott számot a térképen, hanem a listán következő 2. számú Iccse lett az 1. és a soron következő, immár harmadik számú Fehérvize kapta a térképen a 2-es számot. Gyürke és Ózsák, — bár karikája fenn van a térképen, — ott nem kapott számozást csak a felsoroláson. Ugyanígy hiányzik a 7. sz. Csatár és a 8. sz. Ebes száma is a karika mellől. Ott van viszont a Nagy Út keleti oldalán a 9. számmal jelölve Almás, mely a valóságban (leletmentésünk leletei szerint) jóval nyugatabbra, a szekszárdi és szálkai határ találkozásánál az Almás patak mellett feküdt. Jól tudjuk, hogy mindez szinte követhetetlen, ezért úgy véltük nem haszontalan, ha mellékletben közreadjuk az összes eddig megjelent térképet, vagy annak térségünket érintő részletét. A túlságosan zsúfolt változatok esetében a térképet az eredeti alapján átrajzoltuk úgy, hogy a kérdésünket nem érintő elemeket (pl. úthálózat, művelési ág jelölése stb.) a jobb áttekinthetőség érdekében elhagytuk. Az Andrásfalvy-féle térképnél az említett hibák közül átmásoláskor csak az értelemzavaró és nyilván a nyomdai szedéskor bekerült számozási hibákat javítottuk a szerző felsorolásának megfelelő módon. (7.kép.) 45 VASS 1978, II/7 térkép, melyet onnan változtatás nélkül átmásolva közöl HEGEDŰS 1997, 129. előtti számozatlan képoldalon. Szekszárdot és Bátaszéket is beleértve a két város között a nagyút és a Sárvíz mellett fekvő 11 település látható a térkép térségünket érintő részén. - Ezen Étét (Etény néven) az út nyugati oldalára a domb szélére teszi, holott Sárvíz melletti pontos helye Csalogovics két feltárása és Holub munkája alapján is ismert. De a 186