Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gere László: Bácskai avar leletek

Összefoglalás Az egyes tárgytípusok tárgyalásánál mindig megkíséreltem azokat keltezni is, ettől pontosabb időrend kidolgozása, valamint a temető betelepülésének relatív kronológiájának kidolgozása nem lehetséges. Már csak azért sem, mert a temetőnek csak kis részlete van feltárva, s annak is csak egy részéről van térkép, s az sem igazán pontos, (2.kép) az ásatok néhány sírt fel sem rajzoltak rá. A tárgytípusok elemzése alapján úgy tűnik, hogy a feltárt temetőrészben a temetkezés viszonylag szűk időhatárok között mozog. A legkorábbi temetkezések közé tartozik az Adorján út 13. és Adorján 5. tanya 45. sír. E sírok leleteit, mint láttuk, elég jól lehet keltezni a VII. század utolsó harmadának első felére, tehát a temetőbe a temetkezés valamikor a 670680-as évek tájékán kezdődött. A temetőtérképen megvizsgálva a 45. sír helyét, igen érdekes képet kapunk. Egyrészt feltűnő az, hogy abban a sírsorban nincs több sír, de ez nem jelent sokat, mert ezen a részen mindegyik sírsor lerövidül, s itt egy nagy félkör alakú üres tér van. Ennek két oka lehet. Vagy valami akadályozta az ásatást és így a többi sír nem kerülhetett feltárásra , vagy itt egyáltalán nem is voltak sírok. Elképzelhető tehát, hogy a 44.,46.,50. sírok felett lévő sírsorból csak a 45. sírt tárták fel. A 45. sír tájolása ÉNy-DK, tehát ez is bele illik a temető többi sírjainak tájolásába, ami általában É-D illetve ÉNy-DK. (A temetőtérképen jól látszik, hogy az É-D-i iránytól nincs lényeges eltérés, ez is nyilván abból fakad, hogy a sírok tájolása a nap állása után történt.) A 45. sírtól két sírsorral lejjebb találjuk a 47. sírt, amelynek fülbevalója szintén a VII. század utolsó harmadára keltezhető. Sajnos közelükben csak szegényes mellékletü sírok vannak, amik nehezen keltezhetők. A 45. sír felett találjuk viszont a 36., 38. sírokat, amelyeknek granulációdíszes fülbevalói, rekeszes mellboglárai és álgranulációval díszített karperecei a temető legkésőbbi tárgyai közé tartoznak. A karperecek alapján korukat a 730-750-es évek közé tehetjük. Továbbhaladva a temetőtérképen észak felé, ismét azt tapasztaljuk, hogy a viszonylag gazdagabb, és korábbra keltezhető 33. sír több szegényebb sír szomszédságában van. A 33. sír korát a fentiekben említett párhuzamok alapján a VII. század utolsó harmadára tehetjük. Viszont az is figyelemre méltó, hogy a 33. sírtól észak felé a sírsorok egyre egyenesebbek és rendezettebbek. Zömében női sírokat találunk itt, bikonikus orsógombokkal, granulációdíszes, gyöngycsüngős fülbevalókkal és esztergályozott csont tűtartókkal. Ezek a leletek viszont már a VIII. századra jellemzőek. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a temető É-i részén egyértelműen kései sírokat találunk, ugyanis mint azt fentebb már kimutattuk, az 1. sír öweretei inkább a VII. század harmadik harmadára jellemzőek. (Igaz, lemezes övdíszek öntött véretekkel együtt is elő szoktak fordulni, tehát használatukkal a VIII. század elején is számolni kell!) Mintegy paradoxonként közvetlenül az 1. sír mellett van a 4. sír, amelynek fülbevalói inkább már a VIII. század első felére jellemzőek. A fent elmondottakat az alábbiakban foglalhatjuk össze: - A temetőt a VII. század utolsó harmadától, a VIII. század első harmadának végéig használták - A temető korábban eltemetett halottainak sírjai szervesen illeszkednek a temető többi sírjai közé. - A temetőben tehát két egymást követő generáció temetkezett. Abból kiindulva, hogy egy sorban csak egy gazdagabb sír van, arra gondolhatunk, hogy egy-egy sorba egy gazdagabb családfő mellé temették annak szegényebb rokonságát. Ezt nem zárja ki a fenn említett egyes és négyes sírok időbeni távolsága sem, hiszen köztük a különbség aligha több két-három évtizednél. - A 45. kiemelkedő gazdagságú sírban talán a kis közösség vezető családjának női tagját kell látnunk. - Tekintve, hogy a temetőnek csak egy kis része van feltárva, a fent elmondottakat nem tekintem biztos, határozott ténynek, inkább csak egy lehetséges változatnak. Végül de nem utolsó sorban szólni kell az Adorján út 12., 28. szarmata és a 15. gepida sírjairól, annál is inkább, mivel Csallány D. az antropológiai meghatározás számára adott régészeti értékelésében nyilván ezekre a sírokra alapozza a szarmata-gepida továbbélést az avarkorban. Korek József Bartucz Lajoshoz írt levelében — korábbi kéziratos munkájára hivatkozva germánnak határozza meg az Adorján úti temető 2.,4.,12.,15.,28. sírjait. A 12. sír korongon készült edényét szarmata típusúnak tartja, amelyhez 78