Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gere László: Bácskai avar leletek

Gyöngyök: az alábbi sírokban a következő típusokat találjuk: Adorján út 2. sír: kék, dinnyemag alakú és aprószemes gyöngy 6. sír: 20 szem hordóformájú, sárga színű csavart alakú berakással 10. sír: nagyméretű borostyángyöngy 14. sír: fekete dinnyemag alakú gyöngyök 36. sír: hordóformájú zöldes gyöngy Adorján 5. tanya 4. sír: kék, dinnyemag alakú gyöngyök 6. sír: dinnyemag alakú gyöngyök és egy kerek gyöngy 11. sír: fekete dinnyemag alakú gyöngyök 37. sír: hármas tagolású gyöngyház és dinnyemag alakú gyöngyök 40. sír: berakott, apró üveggyöngyök. Amint a felsorolásból is kitűnik, a dinnyemag alakú gyöngyök fordulnak elő leggyakrabban. Az adorjáni temetőben kék és fekete színben találjuk meg ezt a gyöngytípust. E típus megjelenési ideje a VII. század végére tehető. A zöld és a kék színűek időben egy kicsit megelőzik a fekete példányokat.

76 A két-három vagy négytagú kerek üveggyöngyök, mint amilyen az Adorján 5. tanya 37. sírjában is látható, az avarkor legkésőbbi típusú gyöngyei közé tartoznak. Az Adorján 5. tanya 36. sírjának gyöngysorában a dinnyemag formájú gyöngyök mellett lévő pasztagyöngyök ráfolyatott díszítéssel szintén gyakoriak a VIII. század emlékanyagában, akárcsak a 40. sír pasztagyöngyei, amelyek apró kerek kásagyöngy formájúak és nagyságúak. Ezek általában sárga vagy fekete színűek, a mi esetünkben azonban a színüket nem jegyezték fel. A sírokban különböző munkaeszközöket is találtak. Orsógombokból a két adorjáni temetőből 11 sírból 12 darab került elő (Adorján 5. tanya 4.,11.,15.,16.,20.,25.,26.,37. és 38. sír; Adorján-út 14. és 36. sír). Egyedül az Adorján 5. tanya 37. sírjából került elő két orsógomb, amelyek közül az egyik lapos orsókarika. Az összes többi orsógomb bikónikus formájú, zömmel díszítetlen darab. Csupán az Adorján 5. tanya 6. és 20. sírjainak orsógombjait díszítették két-két élesen törő hullámvonallal. (XVffl.t.7.,XXI.t.8.) Az Adorján 5. tanya 25. és az Adorján-út 14. sírok orsógombjai viszont két-két párhuzamos vonallal díszítettek. (XI.t.7.,XXII.t.4.) A lapos orsókarikát általában korainak szokták meghatározni, azonban későavar sírokban is megtaláljuk, míg a bikónikus orsógombok a későavar kor elején jelennek meg, s használatuk folyamatos az egész VIII. században. Korhatározó jelentősége önmagában egyik típusnak sincs. Tütartók: esztergályozott csont tűtartó Adorjánról öt sírból került elő (Adorján 5. tanya 22.,36.,38. és 40. sír; Adorjánút 6. sír). Valamennyi azonos típusba tartozik, mindegyiket esztergályozással kialakított bordák díszítik. Az Adorján 5. tanya 20. sírjának tütartója négyszög átmetszeni, hasáb alakú, szépen faragott indadísszel díszített darab.(XXI.t.5.) A rutáitokra ugyanaz vonatkozik, mint az orsógombokra, az esztergályozással kialakítottak a későavar kor emlékanyagába tartoznak, míg a sima, hengeres képviseli a korábbi típust. Csiholóacélt az Adorján út 30. sírból ismerünk. (XV.t.l.) Háromszög alakú vaslemez, amelynek végeit lekerekítve befelé hajlították (egyik vége hiányos). Ez a típus jellegzetes koraavar forma, hasonlót ismerünk az ürbőpusztai 29. sírból is. Komoly keltező értéke azonban nincs.

77 Az Adorján 5. tanya 46. sírjának lapos, téglalap alakú csiholóacélja eredetileg nyilván páncéllemez volt, s csak másodlagosan használták csiholóvasként. (XXVII.t.18.) Az adorjáni temető 6. sírjának kapája az avarkor legritkább leletei közé tartozik.(VIII.t.2.) Földműves munkaeszköz voltát egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a nyél befogadására szolgáló köpü derékszögben csatlakozik a keskeny, háromszög formájú éllaphoz. Szerkezete teljesen azonos a mai földműves kapáéval. Avar sírból megközelítően hasonló kapát ismerünk a dévényújfalusi 79. sírból. Ez azonban annyiban különbözik a miénktől, hogy a köpűt és az éllapot egy lemezből kovácsolták ki. S bár az is a keskenypengéjű lazítókapák közé tartozik, éllemeze mégis enyhén lefelé szélesedő, míg az adorjáni lefelé keskenyedik. Az adorjáni kapát egy viszonylag kezdetleges ekés földművelésnél használhatták, ahol az eke után a legfontosabb talajlazító szerszám a kapa volt. ;KOVRIG 1963, 164. BÓNA 1957, 163-164.; Az orsógombokkal kapcsolatban lényeges még Bóna I. azon megfigyelése, hogy Dunaújvárosban a VII. sz. folyamán együtt használták a két típust. Nem időrendi különbség van tehát köztük, de különbség mégis létezik, ugyanis a házakban elkülönül a két orsóforma. Ezzel kapcsolatban lásd: BÓNA 1973. 74