Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron
A 71.000/1924. FM. sz. rendelet szabályozta a tej forgalmát, részletes utasításokat adott a tej helyes fejesére, kezelésére, szállítására és értékesítésére. 106 Az 19.000/1925. FM. sz. törvény személyi és tárgyi garanciák meglétéhez kötötte a tejipar gyakorlását. A személyi biztosítékot egyfelől az erkölcsi megbízhatóság, másfelől a szakismeret oldaláról közelítették meg. Tejipari tanfolyam elvégzését írták elő a kistejgyűjtő állomás T fölöző állomás és túrógyártó üzemek alkalmazottai számára, a vezetőknek pedig tanfolyam hallgatását és szakvizsga letételét rendelték el. 107 A napi 3.000 liternél kevesebb tejet feldolgozó üzem vezetéséhez elég volt a vajmesteri képesítés (ha nem sajtgyártás volt a profilja), ennél nagyobb, sajtkészítő üzemet csak sajtmester vezethetett. A nagyvárosi tejellátó üzemek vezetéséhez a Felsőbb Tejgazdasági és Tejipari Szaktanfolyam elvégzésére volt szükség, melyet a Magyaróvári Gazdasági Akadémia és a Tejkísérleti Intézet rendezett meg, a jelentkezők számától függően 1-2 évente. Az elsőt 1926-27-ben tartották. 108 Fontos lépcsőfok volt a tejipar fejlődésének történetében a tejtermékek állami ellenőrző jeggyel való ellátásáról (márkázásról) szóló törvény és végrehajtási rendelete. A földművelésügyi miniszternek jogot adott arra, hogy az állami ellenőrzés alatt készült tejtermékeket forgalomba hozataluk előtt állami ellenőrző jeggyel lássa el. Az ellenőrzést a Tejtermékek Ellenőrző Állomása végezte. A rendelet nyomán a márkázásra jogosult üzemeket korszerűsítem kellett; az export támogatása érdekében a márkázott vaj után állami kiegészítést kapott a gyártó, ami magasabb ár elérését tette lehetővé. A márkázó üzemek a vajat pasztőrözött és kultúrával érlelt tejszínből készítették, sóleves hűtésű levegőkeverős tejszínérlelő bárkákat használtak, a nagyobb üzemek pedig köpülő-gyúró berendezéseket is üzembe állítottak. Exportra a vajat 50 kg-os hordókban, belföldön 10 dkg-os csomagokban hozták forgalomba. 109 A technikai fejlődést a két világháború között a pasztőröző gépek elterjedése jelezte. Magyarországon a dán motollás pásztorokét alkalmazták, hatásfoka azonban nem volt kielégítő. Az 1920-as években feltalált lemezes pásztorok itthon csak az államosítás után terjedtek el. A vajgyártás változását a gyúróhenger nélküli fémköpülők bevezetése jelezte. A sajtkészítésnél - az ementáli kivételével - az üstöket fokozatosan felváltották a szögletes sajtkádak, és az alvadék jobb kidolgozására gépi keverést vezettek be. 110 A tejipari gépek gyártására a svéd Alfa Seperator cég Budapesten a Csurgói úton gépgyárat létesített, és több külföldi gyár is képviseletet tartott fenn Magyarországon. A Weiss Manfréd gyár pedig húzottacél tejeskannákat gyártott. 111 1U6 CSISZÁR, 1940. 7. p. I07 TML Alisp.i. 2196/1930. 1925 aug. 8. és 1927. júl. 14. A tanfolyam a kistejgyűjtőknek 7 napig, a fölöző állomás vezetőjének és túrógyártóknak 14 napig tartott, ez utóbbi kettő elvégzéséhez 3 hónap gyakorlatot is igazolni kellett. Két évvel később a kistejgyűjtők részére 10 napra, a fölözök részére 19 napra, túrógyártók részére szervezett tanfolyamot 24 napra emelték fel. 108 BALATONI, 1968.376. 109 BALATONI, 1986. 372. p. "°BALATONI-KELLING, 1981. 11. p. "' BALATONI, 1986. 372-373. p. 321
