Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Attila: IV–V. századi kerámiaedények a Dunameder bölcskei (Tolna m.) szakaszáról

de nem aláhajló. A középkori ausztriai import edények pereméhez hasonló mélyen visszahajló perem egyetlen töredéknél fordul elő. Ez az oldalán körbefutó árkolással is eltér a többitől. (ll-12.kép 6.) Egy másik töredéken az figyelhető meg, hogy az enyhén kihajló perem vastagsága megegyezik az edény falvastagságával, felül pedig egyenesre vágott. Ez a megoldás szintén eltér a lelet gyakoribb peremformáitól. (9-10.kép 10.)Az edények többségénél a kihajló perem alatt egy rövid nyak, majd a vállrész következik. Néhány példányon azonban megfigyelhető, hogy a nyakrész a többinél nyújtottabb.

7 (3.kép 1., 4.kép 1.) Sajnos a leletben a fazekakon kívül a datálást elősegítő egyéb tárgy nem található. Ezért megkíséreltünk párhuzamokat keresni a római cserépedények körében. Sajnos azonban Bónis Évának a császárkori edényművesség termékeit ismertető munkájában is csak megközelítően hasonló fazekakat találhatunk, de teljesen megegyezőket nem. Legközelebbi analógiaként közülük a laibachi múzeum két edénye,—egy Dernovo lelőhelyű urna és egy a Wiener-Strasse-i temetőből származó edény,— valamint a Grazi Múzeum Pettauból származó urnája tekinthető.

8 Ez a hasonlóság azonban elsősorban a formára és az edények arányaira vonatkozik, anyaguk és felületük megmunkálása azonban lényegesen eltér a mieinktől. Sem a korongolás során létrejött erős külső és belső bordázottságra, sem pedig a durva soványító anyag használatára nem találunk példát az ott ismertetett római edények között. Megtalálható azonban mindez például a szekszárdi múzeum gyűjteményében lévő V. század elejéről származó fazekak és töredékek közül néhányon, valamint a 9-10.kép lO.sz. töredékének szájperemformája és az edények egy részénél tapasztalható kissé magasabb nyakrész is ebbe az irányba mutat.

9 A törésfelületek középső sötétebb sávjára is kiterjedő nagyfokú azonosságot fedezhetünk fel ezen túl a Cseh János által Szelevény-Bohonya-part (Sweiger-tanya) lelőhelyről közölt rekonstruált edényekkel is. Az általa ismertetett „korongolt, szemcsés" edénytípusokra ugyanúgy jellemző a gyorskorongtól származó felületi bordázottság, a rücskös, foltos edényfelszín és a „fedőtartós" peremkialakítás mint dunai edényeinkre. Mindezek alapján meggyőződésünk, hogy a lelet edényeinek készítése,—annak ellenére, hogy maga a forma a római időszak során is szinte bármikor előfordulhat,—nem annyira a IV.század végére, mint inkább az V.századra tehető. A szomszédos kikötőerőd területén előkerült V.századi tárgyak is azt bizonyítják, hogy a mai Bölcske és környéke kontinuusan lakott volt.

10 A leletben viszonylag nagy számban fellelhető hibás égetésű vagy láthatóan deformálódottan kiszáradt és mégis kiégetett tárgyak arra utalnak, hogy a szállítmányt egy nem túl igényes megrendelő vagy vásárlói körnek szánhatták, s feltételezhetően a készítés helyét és a szállítmány végcélját is a közelben kereshetjük. Ehhez kapcsolódóan talán érdemes lenne anyagvizsgálat útján tisztázni azt, hogy a soványításra felhasznált kőzúzalék alapanyaga lehetett-e dunai kavics. Vagy esetleg a kőben egyébként szegény vidéken távolabbról—

s ha igen honnan,—szállították ide az e célra felhasznált kőanyagot. A nagyszámú töredék pedig lehetőséget kínál egy, a fazekas központra irányuló kerámiaanyagvizsgálat elvégzésére." Annak eredménye pedig azért lehet igen fontos, mert segíthetne eldönteni, hogy az adott szállítmány nyugatról keletre, vagy—mint ez utóbbi leletek alapján esetleg sejthető,—ellenkező irányból került átszállításra a Dunán.

12 A felmerült kérdések részletes kidolgozása nem lehet jelen munkánk feladata. Reméljük azonban, hogy anyagközlésünkkel használható adatokkal szolgáltunk a késő-római és kora népvándorlás-kori kerámiával foglalkozó kutatók számára. * (Jelen dolgozat kéziratának 1998 április közepén történt lezárása után értesítettek bennünket, hogy az edények lelőhelyével egyvonalban, de attól mintegy 150 méterre a meder közepe felé ismét kotrást végeztek. Ennek során több ép és töredékes vastárgy társaságában egy díszes vas zabla, egy makkos kasza és egy vas gyorsmérleg került a felszínre. Mindhárom tárgy Szécsi Attila bölcskei magángyűjtő látogatható gyűjteményébe került, aki restaurálás fejében közlésre átengedte azokat. A fenti célt szem előtt tartva ezek leírását az ugyanebben a térségben korábban talált és a szekszárdi múzeum tulajdonában lévő ágvágó késsel együtt

13 a függelékhez csatolva adjuk közre, részletes feldolgozás és értékelés nélkül. Rajzuk és fotójuk a 14-16. képen található.) 7 Ld. az 5. és 9.sz. ép edények leírását. 8 BÓNIS 1942, 78, valmint Vl.tábla 1,3. és XXXIV. tábla 8. 9 A Szekszárd közelében épülő S-9 jelű autóút leletmentése során feltárt V.század eleji településrészlet szürke fazekai között találhatunk például csaknem teljesen azonos formájú, anyagú és kivitelezésű szürke fazekakat. Ezek ismertetését és értékelését Odor Jánostól várhatjuk. 10 Lásd az 1 .sz. jegyzetet. 1 ' Térségünkben Rosner Gyula végeztetett igen sikeres elemző anyagvizsgálatot a későavar szürke kerámia témakörében a kerámiaközpontok és azok kereskedelmi körzetét illetően. 12 Különösen izgalmassá teszi ezt a kérdést az, hogy a Bohonya-parti lelőhelyen Cseh János fazekas kemencét (edényégető „létesítményt") is feltárt. (CSEH 1996, 104.) 13 Az ágvágó kést Csigi József a solti rakodó munkatársa ajándékozta a múzeumnak 1997-ben. 26