Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Balázs Kovács Sándor: Decsi vagyonleltárak a feudalizmus végéről (1841–1850)

Drubits István 1845-ben következőképpen végrendelkezett: Én alól is irott Drubits István minekutánna nem többet mint 38 éveket élvén, de a sujos nyavalák által annyira az ágy fenekére szegeztettem, hogy többé meg gyógyulásomat nem reményleném, - ennek meggondolásából míg ép és egésséges elmével lévén kívántam hátra hagyandó feleségem és árva leányomra nézve a viszálkodásoknak eltávoztatása tekintetéből következendő végrendeletet tenni u. m. l.ször Minthogy második feleségem Bíró Sárától kivel nagy egyet értésben éltem semmi gyermekem nem maradott, külömben pedig beteg ágyamban leg hüségessebb dajkállom gazdaságomnak pedig őrzője s gyarapítója lévén, annak tekintetéből mint szeretett s kedvelt hitvesemnek moringképpen gazdaságomból 150 forintokat rendelek, de ugy hogy Házamba míg nevemet viseli lakást nyerjen s benne senki által ne háborgattasson, valamint az ugy nevezett Drubics szöllöt is, mely Szekeres András és Tóth István szomszédságában fekszik, hasonló képpen nevezet Bíró Sára feleségemnek rendelem míg nevemet viseli hogy belőle éljen, s véle használkodjon. 2.szor Első feleségemtől maradott Drubics Judit 11 éves árvámnak pedig ki még mast is Oskolába jár, - hogy mostoha anyja Bíró Sára által azt ruházza és nevelje gazdaságomból éljenek, - kötelességévé teszem ha pedig többször említett feleségem Bíró Sára férhez menne s nevemet feltserélné, akkor továb házamba lakása nem lészen sem néki rendelt szöllömet továb nem birhatya, egyedül a 150 forint moringal lészen köteles meg elégedni. Akkor minden javaim Házam hozzá tartozandó 1/8 telkem szöllöm s egyéb jószágaim és paraszti eszközeim, légyen az akár ingó vagy ingatlan mind leányom Drubics Juditra száljának által Örökössen. 29. Ifjú Péter és Ifjú Péterné Kata Anna a következőképpen végrendelkezett 1836. január 11-én és 1843. január 9-én. 1 .szőr Ámbátor boldogult István fiamtól maradott egy István nevű Onokám de minthogy neveletlen gyengesége miat sem engem és meg éllemedett feleségemet tartani ugy kevés Paraszti gazdaságomnak gondját viselni sfojtatni el pusztulás nélkül nem tudná, hogy tehát nékem és gazdaságomnak gondviselője ugy fent tartója valaki légyen, tehát kissebbik Éva Leányomnak férjét hoztam Házamhoz tudnillik Kozma Pál nevezetűt, oly modal, hogy ha engem és feleségemet ugy István nevezetű Onokámat tart s meg betsül s gazdaságomat szerényen és híven fojtatja, minden némü terheket tőle tészen, tehát halálom és feleségem halála után ugy István Onokám felnevelése után Házamnak fele a 2/8 Sessionak is fele a hozzá tartozandó kaszálok kertek és szállás akolnak is fele nevezet Kozma Pál vömé, másik fele pedig István Onokám örökös bírásába maradjon, valamint minden maradandó jószágom és Paraszti eszközeim kettőjük között egy formán felosztassanak ugy 2.szor Mint hogy pedig a Szöllöm részszerént ősi részszerént pedig szerzeményem volna, tehát a Kut völgyi Szöllömnek felén kívül melyet mint szerzeményemet feleségem Kata Pannának rendelek a többi maradandón Onokám Éva Leányom Kozma Pálné ugy Ersébet Leányom Siráso Jánosné egy forma egyenlőséggel osztozzanak meg. Feleségem részére ki hagyott szöllömet pedig a nyerje el kinek testálni fogja vagy akki gyermekeim közzül el tartja s öregségébe gondját viseli. A maradandó ágyaim s boros edényeim ugy szüretelő eszközeim István Onokám és Kozma Pál vöm között osztassanak fel egyforma egyenlőséggel. * Boldogult Férjem Ifjú Péterre egyéb Ősről való javak mint 2/8 Telek, hozzá tartozandó kaszáltok és kerteken kívül valamint a Görög szoba egy darab Kut völgybe is egy darab szöllönél egyéb javak nem marattak, - a többi szölleimet és egyéb javaimat Házammal együtt boldogult férjemmel szerzettem tehát ezen Görög szói szöllömön melynek egyrésze szerzeményem Erzse és Éva Leányaim ugy Ifjú István unokám egy formán osztozzanak fel, valamint a Kut völgyi ösi szöllömön is, - hanem azon 4 paszta szöllöm melyet Kalán Pétertől vettem s férjem halála után annak meg egyezésével magam táplálására kivettem - tehát ezen mast mondott 4 paszta szöllömet Présházzal és bor sajtóval Kozma Pál hitvese Ifjú Éva Leányomnak mint öregségem gyámola és hü gondviselőmnek a Csergálloi kertemmel együt oly formán rendelem, hogy ezekből Erzse Leányom és Ifjú István Onokám leg kevésbé ne részesüljenek. Minthogy pedig Erzsébet Leányomat Siráso Jánoshoz betsületessen és tisztességessen férhez adtam s illető javait a gazdaságból ki szolgáltattam, s mégis oly hideg vérrel viseltetett hozzám hogy nemtsak gyámolom nem kívánt lenni, de még beteg óráimban mégsem látogatott, annálfogva a házamnál lévő agyi vagy ruha féle javaimból, vagy réz edényeimből egy szóval a megrendelteken kivül legkevesebbet ne nyerjen. Valamint kiházasitván tisztességessen Ifjú István Onokámat is, mely alkalommal néki Jószágaimból és minden paraszti gazdaságomból esendő jussát ugy ki szolgáltattam hogy egyéb ki adni való mint 2/8 Teleknek fele és a Házbetsüböl esendő része nem maradott tehát ezen Onokám is ki lévén mindenből elégítve, többé keresete gazdaságomba semmi szín alatt fentnem maradt hanem a meg rendelt és kiszolgáltatottakkal meg elégedvén mivel néki ugy is többet hagyni nem kívánok. Magam által épített Házamba Ifjú István Onokám kifizetése után hozzá tartozandó 1/8 Telekkel és illető Kaszáltok és kertekbe az engem betsüllö s öregségemben gyámolító Leányom Ifjú Éva Kozma Pál hitvese, ki már különben is Özvegységem alatt gazdaságom fojtatója lévén maradjon Örökösömnek, ugy hogy amely javak, tudniillik Lo és szarvasmarha Kotsi és egyéb paraszti gazdaság hajlékomnál találtatnak minden némü réz edényeim bográtsaim ágybéli és ruhaféle eszközeim mint tulajdon szerzeményeim töbszömevezet Éva Leányomnak maradjanak, ugy hogy belőle sem egyik sem másiknak legkeveseb részt afeleb el számitattakon kivül kiadni köteles nem lészen. 30. Paksi János 1847. január 17-én a következőképpen végrendelkezett: Alól is irott Detsi lakos Paksi János adom futtára mindeneknek, valakiket ezen dolog most vagy ezután jövendőben illet vagy illetni fog, hogy minekutánna első hitvesem Kurdi Évától, a halál által megfosztatván, kitől két neveletlen árváim u. m. János és Éva maradónak, - most pedig ujjabban házasságra lépvén néhai Ns. Ketskeméti Mihály özvegye született Mohai Annával, kinek is írásom adása erejénél fogva azt ajánlom, hogy ha ö, neveletlen árváimnak gyámola és gondviselője lészen, és ha előbb mintsem ö minden hátra hagyandó s tőle származandó gyermek nélkül meghalnék gazdaságomba holta napjáig éljen és lakhasson, - ha pedig gyermekeim felnevelödnének, és a gazdaságba öröklenének, kötelességükké tészen, hogy nevezett mostoha Anyjokat holta napjáig házamnál meg hagyni külön, s néki sorsához képest tisztességes tartást és ruházatott szolgáltatni kötelesek legyenek, mely ebbéli ajánlatom, hogy későbben is a legnagyobb készséggel sikerüljön ezért kívántam az Elöljáróság jelenlétében Írásba foglalni s állandóvá tétetni. 246