Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Barna József–Gaál Attila: Gondolatok és tények a TISICUM egy – a Tolna megyében végzett vízalatti kutatásokat is érintő, – írásával kapcsolatban

Gaál Attila Gondolatok és tények a TISICUM egy - a Tolna megyében végzett víz alatti régészeti kutatásokat is érintő, - írásával kapcsolatban' Talán szokatlan dolog, ha egy megyei múzeum évkönyvében egy másik megyei múzeum hasonló kiadványában megjelent írására reagál valaki észrevételeket téve a cikk valóságtartalmára, a kiadás körülményeire.

2 Most mégis ezt kell tennem mégpedig több, rajtam kívülálló ok folytán is: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeum ugyanis az 1996 végén kiadott, - sorrendben IX. - évkönyvének régészeti írásai között megjelentetett az ugyanezen év márciusáig a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban dolgozó Szabó Géza tollából egy cikket. A szerző ennek tartalmi részében, de főként az 1986-óta Bölcske térségében végzett víz alatti kutatásokról szóló részhez fűzött jegyzetpontban a feltárás eseményeiről és az ásatás vezetőjének döntéseiről több olyan részletet is közöl, melyeknek igaz vagy hamis volta kihatással lehet az egész kutatás végső értékelésére. Mindezen túl tartalmaz olyan szakmai-etikai állításokat is, melyek a tények korrekt ismertetése nélkül egyaránt kiválóan alkalmasak a szakemberek, vagy akár csak a régészet eseményeit figyelemmel kísérő érdeklődők egyoldalú tájékoztatására illetve megtévesztésére. Nem beszélve a „hallgatás azonos a beleegyezéssel" tétel régi igazságáról! Magam 1984-ben Kőhegyi Mihállyal együtt kezdtem meg a Bölcske térségében a Dunában lévő római erőd kutatását. Később, amikor 1986 őszén értesítést kaptam arról, hogy az alacsony vízállás lehetővé teszi a kutatások folytatását, mint a feltárás vezetője bevontam a munkába a címbeli cikk bronzkorral foglalkozó szerzőjét, később pedig konzultánsként Tóth Endrét valamint Soproni Sándort a Magyar Nemzeti Múzeum római erődkutatással foglalkozó munkatársait. Már most előre kell bocsátanom, hogy — későközépkorral foglalkozó régész lévén, — minden a kutatással kapcsolatos szakmai döntésemet a konzultánsokkal egyeztettem úgy 1994 előtt, mind pedig azt követően is, hogy (ugyanezen évtől) már nem tartottam igényt Szabó Géza részvételére a feltárásokon. Tóth Endre alkalomszerűen, Soproni Sándor pedig bekövetkezett haláláig folyamatosan személyesen részt vett a terepmunkában is. Eredeti terveinknek megfelelően a kutatások lezárásaként annak eredményeit egy a konzultánsok és az ásatásvezető egyetértésével összehívott team által megírandó külön kötetben jelentetjük meg. Miután a TISICUMBAN megjelentetett cikk szerzője a munkából kivált, engedély és hozzájárulás nélkül közreadta az akkor még folyó feltárás eredményeinek egy részét az általa szerkesztett bölcskei falumonográfia első kötetében.

3 Később ugyanilyen módon egy bővített és átdolgozott írást adott le ugyanerről a témáról a fenti szolnoki évkönyv számára. Mindkét íráshoz ugyancsak engedély és hozzájárulás nélkül készített fotókat és az erőddel kapcsolatos rajzokat mellékelt. A feliratos oltárkövek és síroltárok fotói között egyaránt szerepelnek 1994 előtti képek, valamint a bölcskei templom mellé kirakott kövekről ez után készített kalózfelvételek is. (A nyilvánvaló etikai vétséget a zavaros és összekevert képaláírások és a kőfeliratok olvashatatlan minősége sem menti. Előbbi nyilván a szerkesztő, utóbbi talán a nyomda rovására írható.) Ahhoz azonban, hogy a kifogásolt írást nem ismerő, vagy annak részleteit emlékezetében megtartani nem tudó olvasó számára is világos legyen mondanivalóm, szükségesnek látom a (lényegében a németnyelvű összefoglaló nagy részét is kitevő) kilencedik jegyzetpont teljes terjedelmű idézését: „Remélhetően sor kerülhet a kutatások eddigi eredményeinek ismertetésére, bár a feltárás 1994-ben teljesen váratlan fordulatot vett. A korábbi kutatási tervektől eltérően Gaál A. egyedül megszervezte és elkezdte az eddigi ismereteink szerint legfontosabb magyarországi víz alatti régészeti lelőhely kikotortatását. Ezzel egy évek óta tartó vita látszik eldőlni. Az első tervszerű, évekig szisztematikusan, a szárazföldön is megszokott követelményeknek megfelelően végzett feltáráson visszatérő kérdés volt, hogy a könnyebb, látványosabb megoldást választva csak a feliratos, faragott köveket emeljük ki, vagy a nehézségek és a lassabb ütemű munka ellenére ragaszkodjunk az alaprajzi kutatásokhoz, a falszerkezetre, a leletek elhelyezkedésére vonatkozó víz alatt tett régészeti megfigyelésekhez is. Az egyensúly megteremtése azért is fontos, mert feltételezhető, hogy a romterület „levadászása", a gazdagabb 1 Szabó Géza: Víz alatti régészeti adatok a Pannonia-Barbaricum határvonal IV századi védelmének kérdéseihez- Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, DC. Szolnok, 1996. 77-102.(A továbbiakban: SZABÓ, 1996.) 2 A kötetet a Madaras László-Tálas László-Szabó László szerkesztői hármas szerkesztette. A felelős kiadó a megyei múzeumigazgató, azaz Tálas László, a régészeti rész összeállítója és szerkesztője Madaras László volt. 'Szabó Géza: A „bölcskei sziklák" és a magyarországi víz alatti régészeti kutatások kezdetei. Múlt és jelen Bölcskén. Bölcskei tanulmányok 1. Szerk.: Szabó Géza. Bölcske 1994. 115-128. 215