Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Attila: IV–V. századi kerámiaedények a Dunameder bölcskei (Tolna m.) szakaszáról

Gaál Attila IV-V. századi kerámiaedények a Dunameder bölcskei (Tolna m.) szakaszáról A lelet előkerülésének körülményei 1997. május elején Szécsi Attila bölcskei magángyűjtőtől értesültünk arról, hogy az év elején ismét régészeti tárgyak, elmondása szerint ép és töredékes „középkori" cserépedények kerültek elő Bölcske közelében a Dunából. Az újabb leleteket a Folyamszabályzó és Kavicskotró Rt. (FÓKA) 133.sz. kotróhajója hozta a felszínre, amikor a folyó nyugati partszakaszán végzett mederszélesítést és fenékkotrást kevéssel az ismert bölcskei római erőd fölött az 1556. folyamkilométernél.

1 (13.kép 1-2.) A hír hallatán felkerestük a hajósokat, valamint az u.n. „Solti rakodót", vagyis azt a Dunaföldvárral szemben lévő deponáló telepet, ahol a kavics és sóderszállító uszályok tartalmát rakják át a szárazföldre. A kotróhajó személyzetével és a rakodótelep tulajdonosával és alkalmazottaival folytatott beszélgetések során kiderült, hogy a leletekre szinte mindenki emlékszik, de a felszínre került tárgyak közül ekkor már egyet sem tudtak megmutatni. A magnetofonra rögzített visszaemlékezéseket és egyéb információinkat összevetve az alábbiakat tudtuk meg a lelet előkerüléséről és sorsáról:

2 Az edénylelet 1997. márciusában került felszínre a fenti területen, ahol a 133. sz. kotróhajó dolgozott. Az első edényeket Bán István kotrómester csoportja vette észre egy szerdai váltásnapon. Hazaindulásra készültek, amikor a kotróhajóval a part közeléből megindultak a beljebb lévő zátony elszedésére. Először két ép edény jelent meg a merítek tetején, majd újabbak. Volt olyan ép edény amit már az uszályból kellett kivenni, de volt olyan merítek is aminek a tetején csak töredékek voltak. A váltás után a munkát a Petróczki Mihály kotrómester által vezetett másik csoport emberei folytatták. A lelet zömét ők találták meg, akadt olyan puttony is amelyikben sóder alig volt, az egész tele volt ép és töredékes edényekkel. Ez a második csoport és a sódert kirakó elevátornál dolgozók arra is emlékeztek, hogy olyan fazékcsoport is volt, amelyiknél az edényeket a legnagyobbal kezdve csökkenő méret szerint egymásba rakva találták meg. Amikor ezeket szétválasztották, belsejükben feketére rohadt szalmamaradványt találtak. A fa maradványokat nem tekintették maguk számára értékesnek, így azokra nem nagyon ügyeltek, nagy részüket viszszadobták a vízbe. Egy nagyjából négyszögletes átmetszetű, ívelt és profilozott fadarab véletlenül kikerült a száraz'A Duna bölcskei szakaszán az 1551 íkm.-nél a sodorvonalban lévő és Templomos néven ismert római erődítmény első lelete, egy bélyeges római tégla 1973-ban került elő. Az 1983-ban Kőhegyi Mihállyal végzett helymeghatározó vizsgálatot követően 1986-tól folyamatosan végezzük kutatását és feltárását. A IV.szd-ban épített vízparti erőd területéről 1995-ig közel negyven darab másodlagosan beépített oltárkő és síroltár került elő. Ezt követően a falak és építmények helyének tisztázása céljából eltávolítottuk a törmelékréteget amely munkával sosem remélt számú apróleletet nyertünk. A közel száz darab pénzéreme, az I-IV. századi fibulák, V. század elejéről származó ezüsttárgyak és más leletek az erőddel kapcsolatos eddigi nézeteket több ponton módosítják. Jelenleg az szeizmikus és magnetométeres műszerekkel végzett mérések adatainak feldolgozása folyik. (GAÁL 1979, GAÁL-SZABÓ 1990, 127-131., SOPRONI 1990, 133-142.) 2 A lejegyzett visszaemlékezéseket jelen dolgozat végén függelékben adjuk közre. 19