Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei

Berta József-Gaál Attila XV-XVI. századi éremlelet a Tolna megyei Várdomb határából Földmunkák során előkerült pénzérméket és egy vöröses színű mázatlan kerámiaedény négy-öt kisebb töredékét hozták be a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumba 1988 tavaszán szőlőtelepítést végző munkások a Szekszárd és Bátaszék közötti kis falu, Várdomb határából.

1 A munkálatok, ahol a régi pénzek előkerültek a településhez tartozó domboldalon folytak, mely a középkor óta a környékbeli települések lakói által művelt szőlőhegy. Az utóbbi néhány évszázadban — egészen az ötvenes években lezajlott határrendezésekig, — a területen a sárpilisi gazdák szőlőhegye, az alatta levő teraszon pedig kenderföldjeik voltak.

2 Innen ered ennek a határésznek a hivatalos térképeken található „Józan hegy" elnevezéssel szemben általánosan ismert és használt Pilisi-hegy elnevezése is. Az év elején a kialakítandó nagyüzemi szőlőművelés érdekében a domb aljában meghúzódó egyetlen tanyasor és az ahhoz tartozó szőlők kivételével a hagyományos tanyákat és szőlőket megszüntették és erőgépekkel hatalmas teraszokká tagolták a területet. Ezt Követően talajfúróval előkészített lyukakba telepítették a gyökeres szőlővesszőket. Ez utóbbi munkák közben bukkantak a pénzleletre. Az ilyenkor szokásos leletbejelentési és beszolgáltatási jutalom kifizetése után felkerestük a helyszínt (l.kép), majd az ott lévő munkásoktól még összegyűjtöttük azt a kb. 50 darab ezüst dénárt, melyet személyes emlékként, illetve családtagjaiknak szánva a találók egymás között elosztva visszatartottak. így sem vagyunk azonban bizonyosak abban, hogy minden megtalált pénz bekerült a múzeumba. A végleges darabszám tekintetében növeli bizonytalanságunkat az is, hogy a múzeum tulajdonában volt, már önmagában is muzeális értékű Csanda-Zalavári-Petrikovics féle fémkereső műszerről itt derült ki, hogy végérvényesen használhatatlanná vált. Ennek következtében a kb. 10 méter hosszan és 60 cm szélességben széthúzott leletanyagot a hagyományos módon, ásóval, spaknival és szabad szemmel kellett összegyűjteni a meglehetősen vizes, tapadós talajból. Számításaink szerint a munkásoknál, valamint a talajban visszamaradt érmék száma kb. 50-60 db lehet. Tovább nehezítette helyzetünket, hogy az ilyenkor szokásos módszert alkalmazva a kialakított új teraszok földjét vastagon beterítették szerves trágyával és ezután mélyszántó ekével egybeszántották, összevonva így az első talajfeltörés és a talajjavítás folyamatait. Voltaképpen szerencsésnek mondható, hogy magát a leletet nem a talajgyalu érte el, — mert az végleges pusztulását okozta volna — hanem a rigolírozó eke törte össze az edényt. Ezt követően a trágyába keverve az említett hosszúságban szétszórta, illetve fokozatosan a felszínre húzta az érméket és a cserepek egy részét A felszínen talált pénzektől elindulva és követve a szerves trágya réteget fokozatosan mélyebbre jutottunk, miközben egyre nagyobb 1 A Béri Balogh Ádám Múzeum 1989-évi munkaterve. Sokszorosított kézirat. Szekszárd 1989. 6. - A leletmentésen résztvett még Bucsányi Kálmán förestaurátor, Sütő István és Hadikfalvi Anita. 2 A göröndökre települt, vízzel körülvett belső sárközi falvak szőlőhegyei ősidők óta azokon a falutól nyugatra lévő távoli dombokon voltak és vannak a mai napig is, melyeken a szőlő és bortermelés a római időszak óta folyamatosnak tekinthető. így napjainkig fennmaradtak a szőlőhegyeknek az adott falura utaló nevei, úgymint Őcsényi Szőlőhegy, Decsi-hegy, Nyéki-hegy stb. Pilis esetében a szőlőhegy aljában lévő teraszon a textílkészítés szempontjából döntő fontosságú rostnövény a kender termesztésére is lehetőség volt, ezért itt „még a legszegényebb családnak is volt legalább egy kis darab kenderföldje". (Balázs Kovács Sándor néprajzkutató szíves szóbeli tájékoztatása.) 173 l.kép: Várdomb. A lelet felfedezői megmutatják a lelőhelyet