Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Miklós Zsuzsa: Váralja–Várfő XIII. századi vára

Az 1995. évi ásatás során 17 m hosszú kutatóárokkal átvágtuk a terasz É-i szakaszát ott, ahol a felszínen is enyhén látszik a sánc. A kutatóárkot átlagosan 100 cm mélységig bontottuk ki, majd talajfúróval dolgoztunk tovább. A lyukakat egymástól 80 cm-re jelöltük ki. A talajminták alapján kirajzolódott, hogy a hegykúp tövében egykor valóban árok lehetett, amelyet azonban betöltött a lakóterületről lezuhanó törmelék, valamint a leszakadó löszfal. A talajfúróval elért legnagyobb mélység (a jelenlegi felszíntől mérve) 250 cm. Ebben a mélységben a törmelék miatt 370 cm hosszan elakadt a fúró. A kúp jelenlegi tövétől számított 5 m-re hirtelen emelkedik fel az eredeti felszín: itt már 40-50 cm mélyen megjelenik az érintetlen altalaj. Eredetileg tehát valóban lehetett a lakóterület körül árok és sánc, ezeket azonban egyrészt a domb pusztulása, másrészt az újkori talajművelés megszűntette. Leletek*

1 Kerámia Az edénytöredékek zöme fazéktöredék. Ezekből 3 fazekat teljesen, kettőt pedig részlegesen lehetett összeállítani. Anyaguk kavicsos, színük sárgásbarna, szürkésbarna, szürkésfehér. Előfordul kevés szürke, redukált égetésű is. Alakjuk zömök, elég erős vállal. Peremük többnyire kettősen tagolt, de megtalálható köztük a ferdén levágott és enyhén tagolt peremfajta is. A legtöbb fazekat tág közökkel körbefutó csigavonal díszíti (a három kiegészített fazéknál a csigavonal a nyaktól indul és a has alsó harmadáig tart). Viszonylag sok töredéken látható bekarcolt hullámvonal: az egyik fazékon (F. 96.2.23.) a nyakat egysoros hullámvonal díszíti; egy másik, részben kiegészíthető fazékon 4 sor hullámvonal látható: felső a nyakon, kettő a vállon, hason, egy a has alatt (F.96.2.21.). A fazekak kézikorongon készültek; a fenékbélyegek között megtalálható az egyszerű kör, a kereszt és a kiszélesedő talpú kereszt. Magasságuk 14-33 cm között váltakozik. A váll, illetve a has átmérője minden esetben nagyobb, mint a perem átmérője. Aljuk összeszűkül. Az átlagos méretűeken kívül előkerült néhány nagyobb méretű, vastagfalú fazék töredéke is: ezek általában erősen kavicsos anyagúak, színük többnyire barna, de előfordul a szürke, redukált égetésű is. Peremük kettősen tagolt, ferdén levágott vagy enyhén tagolt. (8.kép 1, 4-7; 9.kép 2-4, 7-8; 10.kép 9-10; 11.kép 1-3.) Előkerültek egy ritka fazékfajta részletei is: a tölcséresen kiszélesedő, bordásnyakú fazéknak csak néhány peremtöredéke maradt meg. A szürkésbarna színű, kavicsos anyagú, tölcséresen kiszélesedő szájú edények peremének átmérője 14,5 cm. (9.kép 5-6.) Ehhez az edénytípushoz pontos analógiát nem találtam. Jankovich B. Dénes az Árpád-kori Fenék falu területén végzett ásatás során talált bordásnyakú edénytöredékeket: a fekete, vékonyfalú edénynek valószínűleg az egész felületét apró V-alakú bevagdosásokkal díszítették. Az edény pereme egyenes, enyhén lekerekített szélét bevagdosták. A nyak úgy lett bordás, hogy lefelé haladva lépcsőzetesen szélesedik.

32 Jankovich B. Dénes megállapítja, hogy ez a típus egyedül áll a hazai kerámiaanyagban.„A hasonló típusú honfoglalás kori palackoktól, gömböstestű fazekaktól lényeges jegyekben különbözik, így azokkal aligha hozható összefüggésbe."

33 Ez a megállapítás érvényes a váraljai bordásnyakú edényre is. Takács Miklós Markotabödögéről közöl egy bordásnyakú palackot, amely azonban élénk narancssárga színű, peremének átmérője 12 cm.

34 A váraljai példányok szájátmérője 14,5 cm, színük barna, a kevés töredék alapján az edény típusára nem lehet egyértelműen következtetni, legfeljebb feltételezni lehet, hogy fazekak lehettek, ezért kérdéses, hogy összefüggésbe hozhatók-e a markotabödögei edénnyel. Mindössze 3 ab fedőtöredék bukkant elő. A kavicsos anyagú, barna, szürkésbarna színű töredékek közül egy db lekerekített szélű, kúpos testű (9.kép 1.); a másik két példány széle kissé behúzott, belsejüket bekarcolt hullámvonal díszíti. (F.97.2.128, 136, 151.) A főzőedények közül a bográcsokat csak két töredék képviseli: színük vörös, anyaguk kavicsos., egyikük másodlagosan is megégett. (F.96.4.18; F.97.2.18. - 14.kép 2-3.) A töredékek kicsinysége miatt az edényformára nem lehet következtetni. A korsókat apró perem- és oldaltöredékek képviselik, ezért formájukat, nagyságukat nem ismerjük. Színük többnyire sárgásbarna, barna, anyaguk kavicsos. A peremek általában bordával tagoltak. (lO.kép 2, 6, 8.) Találtunk néhány belül szürke, kívül vörös, simított felületű darabot, amelyeken erősen kopott festés is látható. 11 A leletek a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumba kerültek, leltári számuk: F.96.2.1-27; 96.4.1-162; 97.1.1-13; 97.2.1-200. 32 JANKOVICH 1991, 186. old., 9. kép 11. "JANKOVICH 1991, 192. 34 TAKÁCS 1993, 217. old., 11. kép 2. 131