Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

tartozott a közgyűjtemények nyilvántartása; ameglévőgyűjteményekfejlesztésének (1-2. kép), az újak létesítésének előkészítése; a beadványok véleményezése; a gyűjtemények meglátogatása; külföldi tanulmányutak szervezése, az útijelentések megtárgyalása; a gyűjtemények állami segélyezésének véleményezése; az egyéb támogatások, adományok szétosztása; a gyűjtemények berendezéséhez, felszereléséhez, működéséhez szükséges szabályzatok, jegyzékek, tervek stb. elkészíttetése; a múzeum- és könyvtárügy népszerűsítésével kapcsolatos kiadványokról való gondoskodás; a gyűjteményekre vonatkozó törvényhozási munka előkészítése. A Tanács esetenként külsó szakembereket is megbízhatott a közgyűjtemények meglátogatásával vagy egyéb feladatokkal, akiknek útiköltségét és napidíját a tagokéhoz hasonlóan számolták el. A századforduló iratai között leggyakrabban Wosinsky Mór régészeti, Jankó János néprajzi, Radisics Jenó iparművészeti, Horváth Géza és Krenner József természetrajzi, Fejérpataky László könyvtári felügyelő nevével találkozhatunk. A Főfelügyelőség tevékenységét hivatalos közlönyéből, az évenként négy füzetben megjelenő Múzeumi és Könyvtári Értesítőből 1907-től pontosan nyomon követhetjük. A korábbi évekről azonban legfeljebb levéltári forrásokból kaphatunk képet. Ezért közlésre különösen érdemesek 1901-1907 között a szervezet régészeti felügyelője, Wosinsky Mór tevékenységével kapcsolatos iratok, melyek tovább gazdagítva kutatástörténeti ismereteinket képet adnak a századforduló vidéki múzeumairól. Wosinsky Mór lengyel emigráns orvoscsalád gyermekeként 1854-ben született Tolnán (3-4. kép). Kalocsán majd Pécsett tanult, 1877-ben szentelték pappá. Iskolai évei alatt novellákat, kisebb értekezéseket írt, német és francia munkákat fordított. Kétévi, a Baranya megyei Gödrén töltött szolgálat után a szomszédos Tolnában fekvő, Apponyi Sándor kegyurasága alá tartozó apari plébániára került káplánnak. Apponyi édesanyjának egy alkalommal feltűnt az új káplán történettudományok iránti érdeklődése, francia nyelvismerete, s felhívta rá a fiatal gróf figyelmét. így, amikor 1881-ben a lengyeli plébános megbetegedett, helyettesül a püspöktől Wosinskyt kérték birtokukra. Az áthelyezés, majd a plébánosi kinevezés, az Apponyi körül kialakuló szellemi légkör meghatározta Wosinsky további életét. Ahogy önéletrajzában írja: „A véletlen terelt a Praehistoria gyakorlati kezére. Gróf Apponyi Sándorral egy sétakocsikázást téve nagy kiterjedésű lengyeli erdejében, egy ősi földvárnak nyomait pillantottam meg s nagy örömmel figyelmeztettem erre a grófot. De ő úgy mint a velünk volt főerdész, ki majdnem naponta bejárta évtizedek óta ez erdőrészt, kételkedve, sőt mosolyogva fogadták kijelentésemet, mert soha még egy cserépdarabot sem találtak e tájon az erdőkerülők. Nézetem beigazolására engedélyt kértem a gróftól mint a föld tulajdonosától próbaásatás végzésére s miután néhány napi ásatás végzése után számos érdekes lelettel kétségtelenül beigazolhattam állításomat, a gróf nem csak teljhatalmat engedett e területre, hanem az ásatásokkal felmerült összes költséget is magára vállalta. " A lengyeli sánc évről évre folyó, jól előkészített feltárása mellett számos véletlenszerűen előkerült lelet is segítette a régész munkáját. Kurdon például 1884-ben a Kapósban fürdőző gyerekek 8 darab bronzcisztát találtak. Apponyi megvásárolta a nem mindennapi tárgyakat, Wosinsky pedig a helyszín pontos meghatározása után tovább kutatott, s a vödröket rejtő nagyméretű üst mellett még további 4 cisztát talált. (Az Apponyi által fizetett vételár és Wosinsky érdeklődése megtette hatását: a keresést az éj leple alatt továbbfolytatva a helybeliek két újabb vödröt találtak, ami szintén a gyűjtőkhöz került.) A múlt század végén a tolnai borvidékeken az 1880-as évektől pusztító filoxéra miatt megyeszerte újra kellett telepíteni a szőlőket. Az ellenálló amerikai alanyba oltott európai fajok gyökeres oltványainak ültetéséhez minden korábbinál mélyebben kellett átforgatni, rigolírozni a talajt. Az órási területen folyó földmunkák során sok új régészeti lelet került elő, de ezek legtöbb esetben elkallódtak, elvesztek. Sokszor évek teltek el mire egy-egy lelet híre eljutott Wosinskyhez, vagy éppen a Nemzeti Múzeumba. A korabeli állapotokra mi sem jellemzőbb, hogy amikor Apponyi Sándor lengyeli birtokán 1892-ben az amerikai szőlőtelep számára átforgatott közel egy holdnyi területen kelta temető leletei kerültek elő, a munkások a régészeti tárgyakat széthányták, Wosinsky is csak jóval később értesült a történtekről. Ásatásai, publikációi révén Wosinsky Mór egyre nagyobb elismertségre tett szert szakmai körökben. Az Apponyicsalád kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatai, Apponyi Sándor személyes közreműködése is segítette ebben. A lengyeli kastély ura hazánk és Európa vezető régészeti szaktekintélyeit, többek között Pulszky Ferencet, Czobor Bélát, Posta Bélát, Török Aurélt, Rudolf Virchowot, Albert Vosst, Johannes Rankét, Luigi Pigorinit látta vendégül. A kor szokása szerint gyakran ajándékoztak a kedves vendég gyűjteményének egy-egy tárgyat. így került például Wosinsky ajándékaként az egyik kurdi ciszta a Pigorini által alapított római múzeumba. 4 OL K 736 VKM 522/1902. 5 Wosinsky Mór: Adatok önéletrajzomhoz. MTA Kézirattár RAL 395/905. 6 Haugh 1908 20. 7 Wosinsky Mór: Adatok önéletrajzomhoz. MTA Kézirattár RAL 395/905. 8 Wosinsky 1896 II. 520-532.; Wosinsky 1886. 9 Wosinsky 1896 11.783. 10 Wosinsky 1885; Wosinsky 1886; Wosinsky 1888; Wosisnky 1899; stb. 11 Virchow 1890; Kiss 1889. 12 Patay 1990. 76-78.; A többi bronzvödör még Apponyi életében a Nemzeti Múzeumé lett, kettő kivételével, amelyek egyike csak a gróf halála után került a gyűjteménybe, a másik pedig Wosinsky tulajdonaként a szekszárdi múzeumé lett. (Ugyanott.) 10