Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs

Kotsissával." (Ugyancsak ezen jegyzőkönyvben olvashatjuk ifj. Döme Jánosról, aki „mind eddig Istentelen káromkodó és Templomot kerülő ember volt.") Az ünneprontókat is súlyos büntetéssel, 6-8 pálcaütéssel sújtották, mivel általában férfiak voltak e vétkek elkövetői. Az ünnepek megtartását szigorúan előírták a világi és egyházi hatóságok rendeletei. Hatékonyságukat azonban megkérdőjelezi az a tény, hogy gyakran meg kellett ismételni őket. 1800. januárjában pl. meg kellett erősíteni Mária Terézia 1772-ben hozott rendeletét, mely szerint „...a Vasárnapokon s Innepeken senkinek is dolgozni, vagy az Isteni tisztelet alatt a Kortsmákon enni inni, dombérozni, Templomba menni köteles legyen... déljest 3. óra előtt különös házakban vagy Kortsmákon musikálni az illyetén Hellyeken, öszve gyűlni, lármát tenni 4. óra előtt... kortsmákon... akármelly Játékot el kezdeni, tiz vagy leg fellyebb 11 órán tul az illyetén Hellyeken mulatni szabad ne legyen. Hogy a szekerekre nehezebb terheket rakni, vagy már az előtt való napokon meg rakodtakat, az Isteni tisztelet vége előtt el inditani, tiltva legyen egyéb aránt az indultaknak sehol is akadály ne tétessen, söt ha szekereiket tsináltatni szükség volna, nékik engedelem nyújtasson." Tolna megye központi járásnak főszolgabírója 1793. április 7-iki körlevelében így intézkedett: „A Vasárnapi nap az egész keresztyénségnek főlnnepe Napja, mellynek meg ülésére nem világi Törvény, hanem Isten Parantsolatja által köteleztetünk, és még is nem tartyák a Népek, ugy a mint illene, mert nyári időben Vasárnapokon, alig múlik el a dél, már majd minden Hellységben, minden Háznál tseng zeng a Kolomp, durog az ostor, fogják a Lovakat Ökröket, indulnak a Szekerek, nyargalnak a Kotsik, ki a Hellységbül, és még azon Szent Vasárnapi napon, Százával, Búzával rakodnak s be is jönnek. AHellységek Biráinak s Elöljáróinak kötelességek az Isteni Törvényeknek meg tartását parantsolni, és tapasztaltam, két ollyatén Hellységbéli Elöljárókat, mellyek a Communitas Szénáját, Vasárnapi napon hozatták, és kazaloztatták, Parantsolom tehát mind az Elöljáróknak, mind a lakosoknak, vasárnapon ne dolgozzanak, ne induljanak ki a Hellységekből, ha tsak osonnáig is." A gyakorlatban nem igen sikerült érvényt szerezni az ezekhez hasonló tilalmaknak. Alsónyéken 1804. december elsején „Szösz András és Szösz Péter, hogy Vasárnapi napon Kotsiztak, és Szállásáról Sörtvést vittek ezen Vasárnap megrontásáért 6 pálca annyival inkább mivel az Nap Sz: Sacramentumi osztás volt." Ugyanott: „Ifjú Mósi János Vasárnapi Kendert Mosásáért 6 páltzával büntettetett." Decsen Kata Istvánt büntették meg, mivel hogy „Pünkösthétfő napján Füvet Kaszált és Kotsival hozta haza." Ugyanilyen súlyos bűn volt az ünnepi káromkodás is. Alsónyéken 6 pálcával büntették Biró Jánost „Pünköst első Napján Estve sok féle szenvedhetetlen Káromkodásiért." A templombéli viselkedést is szigorú korlátok között próbálták tartani, gyakran sikertelenül. „A Templombann lármázó s magokat helytelenül viselő Ifjakra, s a Templom előtt átsorogni szokott Leányokra nézve rendeltetett: hogy a Cathedrából adódjon tudtukra, hogy magokat mind a Templomba menetelekkor, mind ott létekben, mind mikor kijönnek tisztességesen viseljék; a Templom előtt ne átsorogjanak, külömben, a kik magokat ezekhez nem tartják keményen meg fognak büntettetni." Húsz esztendő múlva meg kellett ismételni e presbitériumi határozat lényegét, ezért sikerét megkérdőjelezhetjük. A szüleit meg nem becsülő gyermekek még az ünneprontóknál is szigorúbb büntetésben részesültek: az apa akár a házától is elküldhette engedetlen gyermekét. A decsi Öreg Bálint János több ízben volt kénytelen panaszt tenni fia ellen, aki miatt „csendes jó életet nem élhet Háza népe. ítéltetett, hogy a fiu Atya ellen nem Törvénykezhetvén az Attya ellen a fia keresetet nem is formálhat: Szabadsága lészen az Atyának adni amit akar a fiának de, ha a Házától el utasitani akarja a maga tettzése szerént teheti Atya az engedetlen fiával." Gyakran megesett, hogy a gyermek és a szülő összeszólalkozott és megkáromolta, esetleg meg is verte egymást. Decsen „Batsó István az Édes Annyának rútul való meg káromlásáért 12 páltza ütéssel meg büntettetett." Decsi „Özvegy Szüts Jánosné Panaszt tett az eránt, hogy őtet a fia Szüts János megkáromolta, és megverte, meg halgattatván ki világosodott, hogy Szüts Jánosnak édes Annya önként kész akarva a fiába bele kőt, és egyedül azért veszekedik, hogy János fiát a Háztól el hajtani kívánná, és másik kissebbik fiával akarna lakni; ugyanazért Özvegy Szüts Jánosné 12 órai Arestomra, Szüts János pedig mivel az Édes Annyával veszekedett 12 páltza büntetésre Ítéltetett." Előfordult ellenkező előjelű kapcsolat is, amikor az atyai ridegség, sőt durvaság vezetett összetűzéshez. Decsi „Bárdos Illés hitvese Gáspár Erzsébet panasza: miként nevezett férje már többször méltatlanul annyira öszve kínozta a testét öszve törte, hogy miatta majd munkára is alkalmatlanná tétetett, különösen pedig most leg közelebb fejét annyira bé szaggatta mi szerént magát Orvosi vizsgálat és gyógyítás alá adni kéntelenített, - ezért el válni s külön lakni kívánna 58 A poenitentiát tartott személyek jegyzőkönyve Decs 59 Alsónyék községi protokollum - 1800. január 20. 60 Alsónyék községi protokollum - 1793. április 7. 61 Alsónyék községi protokollum - 1804. december 1. 62 Alsónyék községi protokollum - 1808. augusztus 28. 63 Decs községi protokollum - 1800. július 27. 64 Alsónyék községi protokollum - 1789. június 28. 65 Őcsény községi protokollum - 1819. január 1. 66 Őcsény községi protokollum - 1839. január 10. 67 Decs községi protokollum - 1803. november 27. 68 Decs községi protokollum - 1821. december 8. 69 Decs községi protokollum - 1823. május 20. 310