Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Balázs Kovács Sándor: Protestáns etika – paraszti erkölcs

Sándor elvette Gölöntsér János lányát, idejött lakni, tiszttartó megengedte: mellynek ellene senkinek semmi szólója sem lévén az Iffju is személye szerént be állittattván a Tanáts eleibe (minthogy az magától be nem jött sem az Attyanak annyira való gondoskodása nem volt, hogy azt be mutatta volna) ez tehát jó polgári és szolgálatokat illető kötelességekre meg intetett.' Egy másik bejegyzés szerint „Balog Mihál Oláh Czigány, Bátáról vissza jővén Tisztartó által bé fogadtatott"

11 A decsi községi jegyzőkönyvben olvashatunk Kotsis Kováts István parázna, a falut megbotránkoztató életű személyről, aki tilos helyen való éjszakai csavargásáért 24 pálcaütés büntetést kapott. Megérdemelte ezt - indokolta a községi tanács -, mivel „Helységbe való be jövetelekor is meg mondatot neki ha botránkoztató életet fog élni, mindenkor a Háza fel betsültetik, és a Helységből ki csapattatik." A faluba beházasodni szándékozó legények egy része bizonyságlevelet hozott szülőfalujából vagy előző lakhelye elöljáróságától, melyben igazoltatták becsületes magatartásukat. így vitt „erkölcsi bizonyítványt" a decsi Balázs András Őcsénybe házasodásakor, melyben a decsi bíró szerint az ifjú „magát jámborul, józanon, és mindenekhez ditséretes engedelmességgel ugy viselte, hogy mindnyájunknak hajlandóságát, s kedvét meg nyervén, belőle nem ok nélkül hasznos Polgárt reményelhetni". Forrásainkból nem derül ki, hogy mennyire lett hasznos állampolgár Balázs András. Nem sok időt töltött egyébként Öcsényben; pár év múltán összekülönbözött feleségével és annak családjával, elvált, és visszatért Decsre, itteni örökségébe. Gyakran előfordult azonban, hogy ezek a bizonyságlevelek nem sokat értek, valószínűleg csak azért állította ki az elöljáróság, hogy megszabaduljon a renitenskedő legénytől. Bizonyíték erre Kiss János őcsényi bíró levele, melyet a szekszárdi uradalom tiszttartójának írt 1826. december 25-én: „... gyakorta tapasztaltuk, hogy a házasság által helységünkbe bé tsuszott vidéki legények sem a Méltóságos Uraság, sem a helység dolgaiban rendes szolgálatyaikat nem tsak hogy pontossan nem teljesittik; de sőt inkább rossz példájukkal magokat mind ekkoráig annyira ki mutatták, hogy kenteiének voltunk a Tekintetes Úrtól miattok azon pirongatásokat hallanunk, hogy miért eresztyök az ollyan nyakas és pokolból jött gaz embereket helységünkbe, a kik rossz viseletével helységünk betsületit minduntalan fogyasztyák. Ezen okból is, de különösebben azért, hogy most is vágynak ollyan vidéki származású Legénynyeink a kik a házasságok után tüstént feleségeiket elhagyják, és mái napig is vagy Bátskába, vagy születések helyén tsavarognak, bátorkodunk a Tekintetes Urat alázatosan meg kérni a végett, hogy az illyes vidéki Legényeket bé hozó lakossainkat rendetlen tselekedeteiktől el tiltani: nevezetessen pedig Szeremlei Szabó Jánost, kinek egy Leányának 17 kérője lévén, és meg vetvén őket, egy Nyéki Legént szándékozik be hozni Helységünkbe, oda utasitani, hogy az Esküvések után Leánya a Férjével együtt Nyékre mennyen lakni, kegyesen méltóztasson." A levél hátoldalára a tiszttartó feljegyezte, hogy aki lakó képpen a szekszárdi uradalomba „bé jönni akar magát nálam jelentse, külömben bé nem eresztetik és általam tiltatik: Házasodni külömben szabad és oda az hova való el menni." A település határát is igyekeztek megvédeni a környező, idegen, főleg más nemzetiségű és vallású lakosoktól. Az alsónyéki Nagy Péter malmos, a malom melletti szilvását eladta egy bátaszéki németnek, a falu vezetőinek tudta és engedélye nélkül, amit a „Helység meg tudván a némettől mint Nyéki Határban lévő birtok el vétetett", a már felvett vételárat a község kasszájából visszafizették. Munkaerkölcs és józanság Aprotestáns paraszti értékrend másik jellemző területe a munkaerkölcs. Lényege, hogy szorgalmasan kell dolgozni. A munkaerkölcsöt a paraszti létfeltételek határozták meg, de voltak valláserkölcsi indítékai is. Max Weber utal arra, hogy a kálvinizmus épp azáltal fonódott egybe a kapitalizmussal, hogy a földi életre terelte a figyelmet. A munka valláserkölcsi indítékai abból az ótestamentumi tanításból származnak, miszerint Isten azzal ajándékozta meg az embert, 10 Őcsény Helység Protokolluma avagy a mellyben Az Helységnek Jussai Java és Gazdasága, Rendszabásai, Története satt.fel Jegyeztetnek, 1809-1826. Szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Ethnografiai Adattára - 1811. december 8. 11 Őcsény községi protokollum -1811. január 6. - Több hasonló feljegyzés van: „Paprika András Csanádi születés, Nyékről és Halasról hozott Levelei mellett Eőcsényben való Lakását Tisztartó Úrtól meg nyerte Tóth P. Pál veje lett." - Őcsény községi protokollum - 1811. január 6. „M. Hidasi Kultsár János (ki már 4 Esztendőket itt elsőbb 3 1/2 észt. Ns. Osváld Istvánnál 2/4 Észt. viszont Esktftt Berekali Péternél szolga képpen töltött igazolták is ók) eljegyezte Patkó István lányát Susát." - Őcsény községi protokollum - 1811. december 29. 12 Decs községi protokollum - 1797. augusztus 6. 13 Őcsény községi protokollum - 1821. január 10. 14 „Ámbár nevezet Berekai Péter ipám uramnak Házát ez előtt 2 Esztendőkkel el hagynom kelletett, minthogy tőlem mind Ipám mind Napám de még tulajdon feleségem Berekai Erzsébet is kitől nevemet viselő Erse Leányom is vagyon, annyira meg hidegültek hogy véle laknom, semmi módon nem lehetett, én tehát ebbéli gyűlöletességemet látván és bő mértékbe tapasztalván, magamat tölök szülötte földemre Detsre el vontam s ott testvérnéném férje B. Mester Mihály sógor Uramnál magamat meg húztam, de mint hogy többnyire sinlödő beteg lévén semmit nem dolgozhattam, hanem azoknak kész keresményekbúi éltek s a mellett vég Ínségeimben gyámolittattam, a nélkül hogy engem nevezet feleségem 2 Esztendők el forgása olta meg látogatót, vagy haldokló óráimban szemlélésemre jöt volna tselekette, tehát ezen meg átalkodott s erántam hideg vérrel viseltetett feleségemnek..." semmit nem hagy. - Decsi végrendeletek jegyzőkönyvének másolatai - Wosinsky Mór Múzeum Etnográfiai Adattára 374-77. 15 Őcsény községi iratok - 1826. december 25. 16 Alsónyék községi protokollum - 1805. március 5. - Az alsónyéki református egyház tulajdonában. 302