Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)
Szilágyi Mihály: A szokások világa a német ajkú, református Mórágyon
viselték, kímélték, hogy egész életükre elegendő legyen. Egyébként klumpában jártak még a templomba is. Jól emlékszem, hogy belépés elótt a torony alatt lerúgták lábukról és talpalt harisnyájukban mentek be. Az alsónadrág többnyire kurta, húzós, kötéses. Az ünneplő mellény a hétköznapihoz hasonlóan állógalléros, pitykézett, alóla kilóg az ing. A mellény ujjának szabása szűk volt, az állógallért a szabó tűzéssel cifrázta. Egyébként a férfiak haja oly hosszú volt, hogy rálógott a gallérra. S miután kedvelték a haj zsíros fényesítését, az alaposan átjárta a gallért. Hosszú hajukat nem fonták be, mint a kunok barkója, s fésűt sem hordtak. A vőlegény talpig fekete ruhát viselt a háziszőttes fehérnemű felett. Lábára fekete ünneplócsizmát húzott. Nyakára selyemkendöt tekert és csomóba kötötte nyakkendő gyanánt (Seidefloor). Bal mellén nagyméretű vörös vagy rózsaszín vászon rózsacsokor díszlett, alján két zöld vászonlevéllel. A csokorról kabáthosszan kék vagy zöld pántlikapár lógott. Női köznapi ruházat Nyáron igen egyszerűen öltözködtek, egy szoknya hosszúságú ing és szoknya fedte testüket. Derekukra kötényt kötöttek, fejükre magas főkötőt helyeztek. Mezítlábra dísztelen, házi csepűvászonnal talpalt gyapjúpacskert, vagy csepűfonalból kötött durva tutyit húztak. A kemény főkötő, melyet magában és fejkendő alatt is viseltek, tűzéssel sokszorosan körülvarrt, többrétű, kívül fekete selyem, vagy egyéb, de mindig fekete anyag, kétszegletű, egyélű, kontynagyságú volt. Az utolsó ilyen főkötőt viselő idős asszonyt özv. Rottenbiller Jánosné, Knittel Erzsébetnek hívták. Lánya már az 1905 körül divatba jövő, bolti fehérneművászon hímzett főkötőt használta. A szoknya négy szél anyagból készült, valamivel szűkebb volt a két háború között divatozónál. Meglehetősen dísztelen volt, szegése is keskeny, zsebei bedolgozva. Aházivászon ing félkar hosszúságú, szűk ujjú, nyaknál összehúzva és megkötve. Az ing felett középen ráncolt, négy gombbal díszített, nagyon kurta, szinte melltartónak is nézhető fekete mellénykét hordtak. Anyaga atlasz és kasmír, egyéni ízlés szerinti díszítéseket, így virágokat varrtak rá. A női cipőkapli nélküli, fűzős kivitelben készült. Érdekes, hogy sohasem szabták lábra, hanem a viselés közben formálódott a lábhoz. Akárcsak a férfiaknál, csak a nagy ünnepek viselete volt. Közönséges vasárnapokon is klumpában jártak el a templomba, benne az öregek fekete, a fiatalok színes sávval és virággal díszített féllábszáras fekete pacskerbe bújtatták a lábukat. A menyasszony talpig feketébe volt öltöztetve, de az elébe kötött kötény mindig fehér házivászon volt. Idővel a módosabbak bolti vászonra cserélték fel, de ők is ráncoltatták. Hajdanában nem tettek koszorút a menyasszony fejére, mint később, hanem a felfésült hajat megcsavarták és a beledugott, két végén hegyes bodzafadarab („aus wacholderholz") köré kanyarították. Az így kialakított kontyra fekete, kör alakú szövet- vagy selyemdarabot borítottak, melyet ott a kontyon betűzött gombostű tartott. Ezen a kontyborítón átlóként két szalag futott keresztül, melyet a konty mögé kötöttek. Ebből a kötésből tenyérszéles, többnyire kék színű szalagok lógtak a derékon. A fedetlenül hagyott hajra oldalt és felül aranyflittert ragasztottak. A nagyon módos családból való menyasszony a fent leírt fejék köré egészen keskeny koszorút kapott. Kezében zsebkendőjébe szorítva rozmaringot vitt. III. Az élet fordulóihoz kapcsolódó szokások 1. Születés és keresztelő' Összegyűjtöttem a századfordulótól a II. világháború befejezéséig terjedő időszak születési adatait, majd ezekhez fűzök néhány észrevételt. Születések száma 1901-1945 között Időszak 1901-1914 1915-1918 1919-1929 1930-1935 1936-1945 ossz. 867 93 608 228 244 2040 Élve született gyermekek száma évi max. évi min. 77 55 27 20 68 42 40 34 33 11 Eltérés az átlagtól % évi átl. 62 +37 23 -49 55 +22 38 -16 24 -47 45,3 26 Sí* 8-10. 27 Gyűjtemény 28 Sík9. 29 Gyűjtemény - Sík 10. 285
