Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)
Szilágyi Mihály: A szokások világa a német ajkú, református Mórágyon
Szilágyi Mihály A SZOKÁSOK VILÁGA A NÉMET AJKÚ, REFORMÁTUS MÓRÁGYON Bevezető A falu, melynek régi szokásairól rövid áttekintést nyújtok, a Völgység déli csücskében, erdő koszorúzta völgyekben rejtőzik. Az óramutató járásával megegyező irányban haladva Szálka, Alsonána, Bátaszék, Bátaapáti és a Mőcsényhez csatolt Palatinca határolja. Mórágyot először 1267-ben említik. Királyi erdőnek (Silva regalis Mooragy) hívják, s ma is erdők koszorúzzák. A török veszedelemig magyarok lakják, a hódoltság idején rácok árasztják el. A török megszállók kiűzése után a lakatlan helységet Kun Ferenc bonyhádi földesúr 1724-ben hesseni németekkel telepíti be. Később a pfalziak népesebb csoportja gyarapítja, s hosszú évtizedeken át végigjárja a telepesek életútját, kálváriáját, amit nagyon szellemesen a bánsági németek három generációjának bemutatásánál olvashatunk, azaz: Tod-Not-Brot (Halál, Szükség, Kenyér). Kétszázhúsz év adatott meg nekik. Ez idő alatt az elvadult tájat megszelídítették; termékennyé tették a dombtetőket és völgyeket. A magyarországi németség zöme római katolikus és lutheránus. Tolnában, Mórágyon kívül, Gyönk, Nagyszékely lakói (voltak) reformátusok. E falvak között nagy múltú kapcsolat áll. Papot, tanítót küldtek egymáshoz, házassági és üzleti kapcsolatokat teremtettek. Sorsuk is hasonlóképpen alakult. Már első éveikben megtapasztalhatták, hogy erdőirtó fejszéjüket és faragóbaltájukat keményen meg kell markolniok. Erkölcstanukat is kemény kézzel, nem egyszer kemény szívvel szövegezték meg. Eleteivükké lett: „Én megdolgozom az életért, tegye meg ezt más is!" 1946-47-ben Mórágy lakosságának 88%-át, kényszerrel, visszatelepítették Németországba. A helybenmaradottak kis csapata ápolja a hagyományait. Tőlük kaptam ösztönzést az emlékek írásba foglalására. I. Dolgos hétköznapok A parasztgazdaságban más munkaritmus és feladat jelentkezik nyáron, megint más a téli hónapokban. A férfiakra háruló munkák különböznek a nőkétől. Nyáron az élet súlypontja a mezőn van, télen a ház körül. Mindenki kötött programban munkálkodik. Mindenért keményen és arca verejtékével kell megküzdenie, ezért meg is becsül minden gyarapodást. A felületes városi polgár ezért garasosnak mondja a földműves takarékos, kényelmetlenségeket túrő életmódját. Az idénynek és várható időjárásnak megfelelően napról napra, esténként, vacsora közben megtervezik a másnapi teendőket. Jó időben mezei munkára mennek. Esős napon ház körüli munkák lesznek; pl. kukoricamorzsolás- és darálás, szekér- és szerszámjavítás, lovak patkoltatása, vetőmagbeszerzés, adó- és telekügyintézés. A gyerekek iskoláztatása és felruházása az asszonyra tartozik. Még este kell eldönteni, hogy a birtok melyik részébe s hány munkásnak, milyen munkaeszközökkel kell kimennie. Fúkaszáláshoz kasza, forgatáshoz favilla, szőlőmunkához metszőolló, permetezőkanna, kapa, saraboló, s ezekhez megfelelő ruházat, szántáshoz eke stb. szükséges. De el kell dönteni azt is, hogy rövid vagy hosszú szekérrel mennek-e ki a mezőre, mikor kell vendégoldal, nyomórúd és csigás rudazókötél. Télidőben tudni kell, hogy melyik határrészt födte be a hó, lehet-e, kell-e szánnal közlekedni. Tavasztól ászig hajnali négykor a gazda ébresztőt fúj a cselédségnél, rendszerint az istállóban. Embere válogatja, hogy fiait mikor ébreszti s kihordatja-e velük a lovak alól a trágyát, hogy tiszta szalma kerüljön alájuk. Az abrakoltatás és a padlásról való szénaletúrástól nem menti fel őket. Mindenki segít a tehenek etetésében, a borjak szoptatásában és szilárd abrakra szoktatásában. Ezek végeztével előkészületek folynak az aznap esti takarmányozáshoz. Ebben az asszonyok, a ház öregjei is bekapcsolódnak. Kiporciózzák a szénát és kukoricaszárat aprítanak. Az esti abrak „főmenüje" a három rész polyvából, egy rész darált takarmányrépából álló keverék, melyet étvágygerjesztőül enyhén sóznak, korpával s darával dúsítanak, kútvízzel bőven meglocsolnak, így estére összeérik a takarmány. Ez idő alatt a lovak is túl vannak a reggelin, kihajtják őket az udvar végében vagy a ház előtt fúrt kút vályújához. Itatás után befognak, s az utca felé enyhén lejtő udvarról kigördülhet a munkásokkal és munkaeszközökkel megrakott szekér. A reggelit a mezőn fogyasztják el. Külön fejezetben kell szólni az aratás, behordás és cséplés, a padlásra hordás, zsákolás feladatairól. További aktuális munkák: tarlószántás, kukoricatörés, bab- és krumplifelszedés, hazaszállításuk s a kukorica góréba rakása. Rendszeresen visszatérő munka az őszi gabonák elvetése, a szabadon maradó táblák trágyázása és a mélyszántás. Tavasztól őszig heti kétszer friss takarmányt szállítanak haza. 277
