Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)
Gaál Attila: Római vaseszközök és rézedények a Duna medréből
lyuk jelzi, hogy a kancsó melyik oldalán volt a fül. Ezt feltehetően forrasztással erősítették az edény oldalához. A rögzítés később elengedhetett, mert egy, a nyakon elhelyezett vaspánttal szorították vissza a fület a helyére, ugyanúgy, mint ahogyan ezt egy nagyon hasonló brigetiói palackedényen is láthatjuk. Ám míg a brigetiói példányon ezt - már amennyire az a közölt fotó alapján megítélhető - rézlemezből szabták ki, addig a dunaföldvári edényen a pántot vaslemezből készítették. Készítési technikáját tekintve megyénkéből egy Zombán előkerült kancsó áll legközelebb leletünkhöz, ám szinte teljesen azonos párhuzamdarabnak egy Radnóti A. által - sajnos lelőhely megjelölés nélkül - közölt, valamint egy Carnuntumból származó kancsót tekinthetünk. Ezek válla ugyanúgy éles szögben hajlik át az edénytest alsó felére mint a miénken, és a nyak, valamint a váll találkozásánál ugyanolyan lépcsős tagoltságot találunk. Míg azonban ezek fenékrészét a paláston belül egy alacsony fenéklemez beforrasztásával alakították ki, addig a földvári kancsón ez a rész tönkrement és pótlását egy középköldökös, csészeszerű fenék kívülről történő ráforrasztásával oldották meg. Az edénytest formáját tekintve meg kell említenünk még egy Szalacskán talált nagyon hasonló lemezkorsót is. A datálás szempontjából külön érdekessége ennek a darabnak, hogy Gallienus-kori (218-268) ezüst éremkincset rejtettek el benne. A Pannónia területén talált vállas kancsók többségét Radnóti A. az i. sz. 2-3. századra határozta meg, így nagy valószínűséggel a földvári kancsó is erre az időszakra keltezhető. Összegzés A Dunaföldvár-Alsórévnél a Dunából előkerült vaseszközökről megállapítható, hogy a két belekevert későbbi tárgytól eltekintve (ellentett élű csákány és egy jégvágó balta) valamennyi a római időszakra keltezhető. Pontosabban még egy eszköz esetében - nevezetesen a csoroszlyánál - áll fenn a leletegyüttesen kívüliség lehetősége, amennyiben jellegzetes téglalap alakú nyélkeresztmetszete alapján azt a középkorra tesszük. A több helyütt is említett és több tárgyon felismerhető késő vaskori vonások ana utalnak, hogy a valóban római eszközök készítésének idejét a császárkoron belül kell keresnünk. A császárkoron belüli keltezést azonban nagyon megnehezíti, hogy egy időben eltérő színvonalú eszközanyag volt használatban. A villagazdaságok magasabb szintű, árutermelő mezőgazdasági tevékenységéhez fejlettebb eszközanyag járult, míg a vicusok agrárnépessége egyszerűbb, differenciálatlanabb eszközkészlettel rendelkezett. Előbbiek körébe leletünkből a rendszeres rétgazdálkodásra utaló hosszúkasza sorolható csak. Fentiek alapján leletünket késő császárkorinak tartjuk. Az eszközök egy része szinte újszerű állapotban van (pl. a fejszék és a kapák egy része), vannak azonban láthatóan használt, sőt többször javított, vagy javításra szoruló darabok is (pl. ekevasak). így az valószínűsíthető, hogy egy olyan raktári készletet hozott felszínre a kotrógép, melyet az említett időszakban a Dunán vízi úton, esetleg a révátkelőnél szárazföldi járművön szállítottak belső Pannónia települései felé. A rézedények vizsgálatánál kiderült, hogy a bográcsok esetében a 2-3. századra datálás látszik biztosnak, és vállas kancsónk - bár ennek vannak korai előzményei is - a párhuzamok alapján ugyancsak erre az időszakra tehető. Edényeink közül egyedül a hattyúfej-kengyeles bronz serpenyő látszik korábbinak, de a forma és technika továbbélése itt sem zárható ki igazán. Mindezek alapján a két leletcsoport - fenntartva a serpenyő különállóságának a lehetőségét - akár összetartozó is lehet. Egy olyan környezetben azonban mint az évezredeken átkelőhelyként működő dunaföldvári Alsórév erre a kérdésre talán csak egy újabb szerencsés lelet adhat majd végleges választ. Reméljük, hogy a fenti tárgyak közlésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a témával mélyebben foglalkozó kutatók is megismerhessék és kutatásaikban felhasználhassák ezt a már csak lelőhelye miatt is érdekesnek tekinthető leletanyagot. 17 Uo. 127, LH. tábla 3. 18 RADNÓTI 1938, XIV. tábla, 83., valamint 127. old. és LI. tábla 1. 200
