Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

Az előbbi ismétlése Nagy-Enyeden jelentékeny praehistorikus gyűjteményt találtam, mely a Bethlen iskola épületének egy tágas négy ablakos termét tölti be, s mellette egy kisebb helyiséget irodának és laboratóriumnak használnak. Tárgyak mindegyike számozott egészen czélszerű szekrényekben vannak elhelyezve. A gyűjtemény custosa Bodroghi János gymn. tanár, ki régészeti tanfolyamot is végzett; az ásatásoknál nagy érdeklődéssel segédkezik Fogarassy Albert tanár s él még Herepey Károly is, a múzeumnak fáradhatlan s még ma is lelkes megteremtője. Lelkes és szakavatott munkaerődben itt nincsen hiány, pedig a legtöbb múzeum ilyenek hiányában pang és hanyatlik. A gyűjtemény törzskönyve nagyon czélszerűtlenül van ugyan beosztva, de 1888 óta pontosan vezették. Leltár eddig nincsen, de bízom a múzeum alapítójának igéretét, hogy minden tárgynak lelet körülményeit be fogja dictálni a custosnak, ki e munkára készséggel vállalkozott, s ezzel a leltárt is elkészíti. Ásatásokra bóalkalom nyílik, mert a kiállított leletek is körülbelül 20 gazdag lelőhelyet tüntetnek fel. Atavali ásatási segélyt még nem használták fel egészen. A régészeti irodalomnak nemcsak hazai kiadványai vannak meg, de sok német speciális szakmunkát is találtam, ami a múzeum vezetőinek a szokottnál magasabb képzettségére mutat. Akiállítás rendszerét nem tartottam helyesnek, ugyanis községenként, illetőleg lelőhelyek szerint vannak itt a tárgyak csoportosítva, ami nagyon zavarólag hat a laikus szemlélőre, pedig ezeket kell múzeumokban első sorban szem előtt tartani. így például a kis-somlyói telepről egy kőbalta, egy bronzkés s római hullámvonala]

s edény van együttesen kiállítva, amit a laikus úgy magyaráz: hogy ezek kor szerint is összetartoznak, pedig mind a három tárgy, egymástól nagyon távol eső korszak maradványa. A lelőhely szerinti csoportosításnak meg van a maga jogosultsága s nagy előnye az, hogy bizonyítékot szolgáltatnak a tárgyak egykori összetartozandóságára, de csakis ott, hol szakembernek állandó szigorú megfigyelése mellett vezettettek az ásatások. Azt ajánlottam azért a custosnak, hogy rendezze egészen újonnan e szép gyűjteményt, éspedig a szórványos leletek darabjait tárgyilagos csoportosításban, typusok szerint, a rendszeres ásatások eredményét pedig lelhely szerinti csoportosításban, de mindkettőt szigorúan a korszakok egymásutánjában, ami eddig egészen hiányzott s a laikusra nem lehetett instructio. Az évi látogatások száma átlag 300, s ezt is legnagyobbrészt tanulók teszik ki. E csekély látogatottságnak oka az, hogy nincsenek rendes nyitási napok a nagyközönség számára, a szolga azonban bármikor bevezetheti azt, ki a gyűjteményt megtekinteni óhajtja. Óhajtandó volna azért, hogy keresné meg a főfelügyelőség az illetékes egyházi hatóságot: eszközölné ki azt, hogy legalább hetenként egyszer nyissák meg a múzeumot 1-2 órára a nagyközönség számára, s tegyék ezt közhírré az intézet ajtaján kifüggesztett szembeötlő táblán. 10 Nagyvárad különálló szép múzeumában a biharmegyei és nagyváradi régészeti és történelmi egylet régiségei s az Ipolyi-féle nagybecsű gyűjtemény van kiállítva s mindkettőnek külön custosa van. Az én feladatomat csak az egyleti résznek elbírálása képezi s csak erről teszek ez alkalommal jelentést, pedig amily párját ritkító az Ipolyi-féle rész, oly sok kívánni valót hagy hátra az egyleti. A praehistorikus gyűjtemény elég gazdag, a népvándorlás- és honfoglalás idejéből kiválóan fontos leletek vannak, egészen új, szakszerű rendezéssel nagyon tanulságossá lehetne e régiségtárt tenni, így azonban amint ma van, egy Rómer Flóris alapította múzeum gyanánt az Ipolyi-féle gyűjtemény mellett csak siralmas és szánandó benyomást gyakorol a szakemberre. A leletek legnagyobb részén nincsen utalószám s a lelhely sincs feltüntetve. Leíró leltár sincsen. Törzskönyv van ugyan 1872-től kezdve, de az átköltözéssel úgy összekevertettek a tárgyak, hogy az itt ott számozott tárgyak nem egyeznek meg a törzskönyv adataival. Rendezetlenül halomra vannak rakva a legszebb praehistorikus leletek, a szépen elrendezettek pedig úgy látszik szemmérték szerint csoportosíttattak, így egy római kori remek ezüst karvédő mellett egy körülbelül ugyanakkora modern hímzett háló sapka van kiállítva. A nevetséges résztől még könnyebben el lehetne tekinteni, de vétek számba megy a csinosításnak legegyügyübb alkalmazása. így egy nagyon ritka ezüst meroving fibula zöldes bronzfestékkel van bevonva, törött része gypszből reconstruálva, hogy az valóságos unicum, mert olyan alak soha sem létezett. A vas tárgyak, hogy szebben mutassanak, barnavörös olajfestékkel vannak 3-4-szer lefestve! ! Mindezt páratlan lelkesedéssel, s jobb sorsra méltó kitartással a régiségtárnak custosa Középessy Gyula végzi, kinek kisebb hibája az, hogy halvány fogalma sincsen a régészetről, de nagyobb baj az elfogultsága és csökönyössége, úgyhogy képtelenség őt eljárása helytelenségéről meggyőzni s senkitől semmiféle útbaigazítást vagy tanácsot el nem fogad. Órákon keresztül igyekeztem neki útbaigazítást adni az ásatásokra, a leletek megóvására, elhelyezésére s elkönyvelésére vonatkozólag, de minden igyekezetem kárba veszett. Próbált sok helyen ásatni, de miután sehol semmit nem talált, helyesebbnek tartja az 19