Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

asztalokon nem korszak szerint vannak a tárgyak kiállítva, hanem össze-vissza, amint odafértek. Igyekeztek ugyan utóbbi időben a főfelügyelőség felszólítására a gyűjteményeket megszámozni s leltárba venni, de ez egészen hasznavehetetlen munka. Minden asztal tárgyai külön külön lettek számozva éspedig nem folytatólagos számokkal, hanem minden egyes asztalon újra egytől kezdve úgy, hogy ugyanazon szám annyiszor fordul eló, ahány asztal van. Leltár is van, de ez minden asztalról és szekrényről külön-külön készült. A vastárgyak nincsenek praeparálva s így tovább és tovább pusztulnak. A múzeum fejlesztése ügyében majd egy évtized óta semmi sem történt. Még arra sincs pénzük, hogy az időnként felajánlott leleteket megvegyék. Amúzeum custosa egy ottani népiskolai öregtanító: Domonkos, kinek azonban a régészetről halvány fogalma sincsen s legjobb akarata mellett sem képezheti ki magát ez irányban, mert még az „Archeológiai Értesítő" sem jár a múzeumnak. Ásatást évek hosszú során át nem kezdettek, pedig kiválóan érdekes lelőhelyek vannak nemcsak a vármegyében, hanem Gyula határában is, amelyet homok hordással nap nap után pusztítanak. A múzeum egyesület, mely régebben oly élénk működést fejtett ki, épp úgy teng mint a múzeum. 1893 óta nem adott ki már évkönyvet. Alig van 120 tagja, de ezek közül is alig jelenik meg néhány az évente egy-kétszer tartott ülésen. Az egyesületi tagdíjakból, s a vármegyétől kapott állandó évi 300 frtnyi segélyből az építési kölcsönt törlesztik, mely most már nemsokára lejár. Az egyesület működési köre az utóbbi években a múzeum elhanyagolásával elég tévesen arra szorítkozik, hogy történeti tárgyú képek kiadását vállalta el, s ebből eddig egy „Árpád" czímű kép jelent meg. Miután azt hallottam, hogy a gyulai kálvária mellett fekvő homokbányából százával szórják szét évek óta az emberi csontvázakat, kirándultam Domokos tanítóval a leihelyre, hogy azt megtekintsem s gyakorlati útbaigazítást adhassak neki az esetleg ott megkezdendő ásatásokhoz. Rövid próbaásatás után az általam feltárt sírokból meggyőződhettem arról, hogy itt két nagy sírmezőt pusztítottak el már hosszú időn át s alig tesz ki már 300 Qölet a természetes homokdombnak felásatlan része. E terület alsó rétegében körülbelül 3 1/2 méter mélyen egy kelta-kori temető van, fölötte pedig 160 ctm. mélyen egy népvándorláskori sírmező. Nagyon szükséges volna e sírmezők ép részét felásatni, mihez a földtulajdonos készséggel adta meg az engedélyt, Domokos tanító pedig tanult ez útmutatásból annyit, hogy reá lehet az ásatás vezetését bízni. Miután az egyesület rendkívüli segélyt kapott az Oláh-féle könyvtár megvásárlására, meg akartam arról is győződni, hogy hogyan állították azt fel, de arról értesültem, hogy az nem tekinthető meg, mert nincs helyük, hol azt a közönségnek hozzáférhetővé tegyék s így a régi törvényszéki épületben, mostani kötő- és szövőgyárban van rendezetlenül elzárva. Azt egy-két év múlva megnyíló kath. főgymnásium épületében tervezik a könyvtárt majd elhelyezni. Amúzeum ügyének föllendülése is csak a főgymnásium megnyitásától várható. Remélhető, hogy a tanári karban akad majd a régészet iránt érdeklődő egyén, ki ha curzust hallgat, sikerrel veheti kezébe a múzeum eltespedt ügyét, azért addig nem is ajánlanám annak rendezését. Nem volna azonban felesleges, ha a főfelügyelőség a pusztuló lelőhelyeket s a múzeum gyarapítását ajánlaná az egyesület elnökének (Lukács főispánnak) figyelmébe, a történeti képek kiadását illetőleg pedig figyelmeztethetők volnának, hogy ez nem képezheti egy ily kis egyesület működési körét, annál kevésbé, mert e nagy horderejű ügyet maga a cultusminister vette már kezébe. 7 A gyula-fehérvári múzeum létezéséről tudomást vehet mindenki, ki a vasútról a városba érkezik. A város legjobban oldotta meg az egyesületi gyűjtemények elhelyezésének kérdését azzal, midőn a millennium alkalmával csinos kertbe épült óvoda épületét engedte át az egyesület múzeumának. Kellemes benyomást gyakorolnak már a kertben az épület körül, s az előcsarnokban csinosan elhelyezett római kőemlékek. A múzeumépület 4 szobát foglal magában, melyek egyike iroda és laboratóriumnak van berendezve. A gyűjtemény néhány praehistorikus edénytöredék kivételével kizárólag apulumi leletekből áll, melyek nagy gonddal és ízléssel vannak egészen csinos szekrényekbe elhelyezve. A szobák festése és berendezése körülbelül 700 frtba került, de csak fele részére talált eddig az egyesület fedezetet. A szobák és szekrények háromszor annyi gyűjtemény elhelyezésére is elégségesek. A múzeum az egylet őszi közgyűlése alkalmával lesz a nagyközönségnek megnyitva. Törzskönyv van, de leíró katalógusa nincsen. Erre vonatkozólag adtam útbaigazítást a custosnak. A kiállított tárgyak még nincsenek utaló számokkal ellátva, erre vonatkozólag is megadtam a szükséges felvilágosítást s érczfoglalatú czímkék beszerzését ajánlottam. A könyvtárnak régészeti szakkönyvei az A rch. Értesítő legutóbbi 2-3 évfolyamán kívül nincsenek, s a custos sajátjából volt kénytelen a maga részére a classikus régészeti irodalom fontosabb kiadványait beszerezni. Óhajtandó volna, hogy a jövő évi segélyből 80-100 korona a legszükségesebb régészeti szakkönyvek beszerzésére fordíttassék. A custos Dr. Cserni Gyula főgymn. tanár, nemcsak lelkes s fáradhatlan munkás, hanem a római korban teljesen szakavatott s irodalmilag feldolgozta az összes eddig napfényre került leleteket. Sajnos, hogy ő az egyedüli ember, ki az egyesületben dolgozik és lelkesít. Az egyesület működése abból áll, hogy évente 3-4 választmányi ülésben tudomásul 16