Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

kidolgozottabb, impozánsabb, neoklasszicista formában valósult meg. A szekszárdi az ország kevés kifejezetten múzeumi célra emelt épületeinek egyike. A gimnáziumból átköltözést követóévben, 1902. szeptember l-jén nyílt meg a legmodernebb európai muzeológia szempontjai alapján rendezett kiállítás. A gimnáziumi tanárok közül lelkes és szakmai ismeretekkel rendelkező múzeumőröket választottak, rendszeres ismeretterjesztő előadások tartására sikerült megnyerni a helyi értelmiséget. Wosinsky határozottságát, gyakorlatiasságát, szervezőkészségét jól kiegészítette a filoxéra miatti földmunkák során előkerülő régészeti leletek addig nem látott tömege, a közelgő millenium és a monográfia ügye. A megalakult Tolna vármegyei Múzeum a kor legmagasabb színvonalán tudott eleget tenni közgyűjteményi feladatainak, s ezzel a századforduló vidéki múzeumai között a legjelentősebbé vált. Wosinsky feltárásai, cikkei mellett külföldi konferenciákon, tanulmányutakon is gyakran részt vett. Ezekről - mint szinte minden dolgáról - cikket, könyvet írt, tapasztalatait, megfigyeléseit azonnal közreadta. Élete egyik legfontosabb útjáról egy a helyi újságban megjelent ismeretterjesztő sorozaton kívül mégsem írt semmit. Részt vett Gróf Zichy Jenő 1895-ös második ázsiai expedícióján, ahol életre szóló barátságot kötött Szádeczky Lajossal, a kolozsvári egyetem tanárával. Levelezésükből tudjuk (9-10. kép), hogy bár Wosinsky eredetileg jegyzetekkel és fotókkal készült az expedíció eredményeinek ismertetésére, mivel a gróffal nem sikerült megtalálni a közös hangot, felhagyott terveivel. A megfeszített szakmai munka mellett az Apponyiak családi kapcsolatai, ismeretsége, anyagi támogatása is elősegítette Wosinsky gyors és rendkívül eredményes bekapcsolódását a hazai és nemzetközi tudományos életbe. Az MTA archaeológiai bizottságának 1889, a müncheni antropológiai társulatnak 1890, a római arcadiai akadémiának 1891 óta volt tagja, az Országos Ethnographiai Társulatban 1889-től a palaeonthologiai osztály előadói tisztét töltötte be. Azonban esetenként mindez kevésnek bizonyult (11. kép). Tízszeri ajánlás után, csak 1902-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába (12. kép), bár Pulszky Ferenc már 1889-ben akadémiai levelező tagságra jelöltette, később báró Nyáry Jenő, Hampel József is ajánlotta. Már a szekszárdi múzeum létrehozása során nyilvánvalóvá vált Wosinsky szakmai rátermettsége, széles látóköre, modern gondolkodása, jó szervezőkészsége és kiváló pénzügyi manőverezése. Nem meglepő tehát, hogy 1901-ben, a Főfelügyelőség századfordulós átszervezésekor Wosinsky neve is felmerült a lehetséges felügyelőjelöltek között. Az előzetes megkeresések után március közepén tájékozódás céljából magához is kérte a vonatkozó ügyiratokat, melyeket alig egy hónap múlva rendben vissza is küldött. Bár a működési szabályzat értelmében az állandóan Budapesten tartózkodó tagok sorából kell az új felügyelőt kiválasztani, a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1901 áprilisában keltezett levelében úgy érezte, „intézményi érdekekre hivatkozva" indokolnia kell, miért a Nemzeti Múzeum munkatársai közül ajánl régészeti szakfelügyelőt Wosinsky ellenében. Az, hogy végül mégis Wosinskyt nevezték ki, szakmai tekintélyén túl személyes kapcsolatainak, s minden bizonnyal a munkáját támogató Apponyiak családi összeköttetéseinek is köszönhető. Fraknói Vilmos és Kammerer Ernő például, mint arról Fraknói leveléből is értesülhetünk (13. kép), személyesen járt közben a miniszternél Wosinsky kinevezésének ügyében, sikerrel hárítva el az akadályokat. Wosinsky a legjobb pillanatban kapta a felügyelői megbízást. Saját intézményében már szinte mindent megvalósított, amit a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa feladatul tűzött maga elé, s így kellő tapasztalattal, rálátással rendelkezett. A vidéki múzeumokban tett látogatások tapasztalatai és a személyes kapcsolatok, az egyes iratok áttanulmányozása egyben segítséget adott az éppen készülő szekszárdi múzeum példaértékű megvalósításához. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy kinevezése után szinte azonnal, kihasználva hathetes nyári szabadságát, már június 18-án elindult első régészeti felügyelői körútjára. A megbízatás mellé 16 koronás napidíjat kapott költségei egy részének fedezésére. (Vasúti szabadjegyét csak később kapta meg, amikor ősszel a kényszerűségből elrendelt szénszünetet kihasználva ismét felügyelői körútra indult.) Az egyszer megszakított út tapasztalatairól az újdonsült régészeti felügyelő az alább közölt részletes jelentésben számolt be a Főfelügyelőségnek. 27 TmL X/63. Múzeumi Egyesület 1898-1915. ' 28 Útjai során Európa szinte minden országát és jelentősebb múzeumát bejárta. Dániai, svédországi tapasztalatairól (Wosinsky 1888a), egyiptomi, török- valamint görögországi élményeiről (Wosinsky 1888b) könyvekben számolt be. Gróf Zichy Jenő 1895-ös, második expedíciójával eljutott a Kaukázusba, s Oroszország déli részén Szamarkandig. (Wosinsky 1895; Szilágyi 1980). 29 A fotók egy része megvan a WMM gyűjteményében, a jegyzetek azonban elvesztek. Az út viszontagságaira a későbbi expedíciók eseményebői is következtethetünk. (Banner 1962, 1963); A mecénás meglehetősen szűkmarkúan bánhatott a pénzekkel, mert Wosinsky Moszkvában távirat útján volt kénytelen 200 rubel baráti kölcsönt kérni Kammerertől. (TmL XIV/6. 15.) Wosinsky Szádeczkynek írott levelében elég hidegen nyilatkozik egyik Zichyvel való találkozásáról. (Wosinsky Mór levele Szádeczky Lajoshoz. MTA Kézirattár RAL 4167/96). 30 Életútjának ismertetése mellett szakmai munkájának részletes bemutatása és értékelése is megtalálható Ortvay Tivadar 1908. január 27-én az Akadémián felolvasott előadásában. (Ortvay 1908) 31 Székfoglalóját „Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége" címmel tartotta meg. (Wosinsky 1904) Munkája németre lefordítva Berlinben jelent meg. (Wosisnsky 1904a; Wosinsky székfoglalója kiadása ügyében: MTA Kézirattár RAL 1904/369.) 32 Wosinsky elsődleges tájékozódásra kéri arégiségekre vonatkozó ügyiratok megküldését: OL K 736 VKM 17139/1901. 33 Wosinsky a tanulmányozásra küldött felügyelői jelentéseket visszaküldi: OL K 736 VKM 176/1901. 34 A vallás- és közoktatásügyi miniszter április 12-én keltezett levele Fraknói Vilmos főfelügyelőhöz: OL K 736 VKM 192/1901. 35 Fraknói levele Wosinsky Mórhoz. Szekszárdi plébánia iratai 1901. 36 Wosinsky Mór 2. körútjának útiszámlája: OL K 736 VKM 272/1901. Wosinsky Mór jelentése két hivatalos útjáról. OL K 736 VKM 447/1901.; Wosinsky napidíj illetményét 16 koronában állapítják meg. OL K 736 VKM 469/1901. 37 Wosinsky táviratban sürgeti szabadjegyét: OL K 736 VKM 500/1901. 38 A jelentéseket Wosinsky három részletben küldte be, így azok három iktatószámon szerepelnek. OL K 736 VKM 447/1901., 478/1901. és 598/1901. 12