Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Gabler Dénes–Horváth Friderika: A szakályi terra sigillaták és helyük a bennszülött telep kerámiaspektrumában

Gabler Dénes-Horváth Friderika A SZAKÁLYI TERRA SIGILLATÁK ÉS HELYÜK A BENNSZÜLÖTT TELEP KERÁMIA SPEKTRUMÁBAN A szakályi későlatene-római kori bennszülött telep kora császárkori periódusainak keltezésénél főként a terra sigillaták tanúvallomására támaszkodhattunk. Ennek az importált kerámiafajtának időrendje az I. század közepétől a III. század első harmadáig terjedő- közel két évszázadot foglalta magában. Már a korábbi feldolgozás során felfigyeltünk arra, hogy milyen csekély ez a leletcsoport, különösen ha összehasonlítjuk hasonló kori romanizált települések, városok, villagazdaság anyagával. Az újonnan feltárt, ill. publikált barbaricumi telepek: Gyoma-133, Eiler téglagyár, Sarovce és Vác-Csörög (Kulcsár V. ásatása 1994) sigillatáinak vizsgálata azt mutatta, hogy a 119 db szakályi sigillata-lelet - amely 10 ásatási szezon során került elő - még ezek anyagával is nehezen veszi fel a versenyt quantitativ szempontból; különösen ha arra gondolunk, hogy a barbaricumi telepeken ugyanez a mennyiség egy sokkal rövidebb időszak: nagyjából a Kr. u. 150-233 közti évtizedek importintenzitását mutatja, így az egy-egy évtizedre vetíthető behozatal aránya még a birodalom határain túli települések jó néhányánál is nagyobb. Fentiek szükségessé tették, hogy a szakályi sigillataanyagot ne csak kronológiai mutató, keltező eszközként használjuk, hanem teljességében elemezzük - megkísérelve azt, hogy az adott anyag minden egyes töredékre kiterjedő vizsgálatát továbbvíve meghatározzuk a sigillaták helyét a telep kerámiaanyagán belül, így az import és helyi áru, utóbbin belül a továbbélő La Tène D hagyományú műhelyek és a „római" provinciális officinák termékeinek vagy éppen a helyi lakosság által gyártott primitív használati edények (kézzel formált kerámia) arányát legalább megközelítőleg megismerhessük és azt összehasonlíthassuk más jellegű lelőhelyek anyagával. A teljes kerámiaállomány vizsgálatának nemcsak a leletek óriási mennyisége szabott határt, hanem az a körülmény is, hogy a kerámia jó része már eredeti összefüggéséből kiszakítva, objektumokon kívül vagy koordinátáiban ugyan meghatározható, stratigráfiailag azonban használhatatlan contextusban - például a szántott humuszban került elő (a terra sigillatáknak közel 50%-ára ez vonatkozik.) Elemzésre legalább egy zárt gödöranyagot tartottunk alkalmasnak, választásunk a XLIII. gödörre esett, amelynek 1324 db-ja azért tekinthető reprezentatív értékűnek, mivel 1. a sigillatáknak közel a harmada ebben került elő, 2. a gödör többperiódusú, így némileg a telep kerámiaanyagának összetételében lezajló változásokról is képet ad. A gödör anyagának publikálását az is indokolta, hogy feltárására már a B. A. R. sorozatban megjelent publikáció kéziratának leadása után került sor, 1981-ben. Elemzésünkben fontos szerepet játszik a százalékos összetétel meghatározása, amelyhez mindenekelőtt a telepen használt edények mennyiségét kellene ismernünk. A numerikus számolás önmagában még megközelítő képet is alig ad, ezért az edények mennyiségének meghatározásához az itáliai angol kutatások során már bevált lehetőségeket kíséreltük meg. A hasonló vagy éppen azonos típusok legapróbb részleteinek, így a korongolásnyomok egymástól való távolságának, a falvastagságnak, a perem-, ill. alj kiképzés nek, a méreteknek és a színárnyalatoknak, az agyag sajátságainak összevetésével igyekeztünk elkerülni azt, hogy a számos darabra tört edények egykor összetartozó fragmentumait többször számoljuk, ami a statisztikát, a kerámiaspektrum meghatározását befolyásolhatja. Kétségtelen azonban az, hogy a gödörbe került edények pontos száma csak megközelítőleg állapítható meg. A XLIII. gödör Az objektumot egy késő római ház közelében találtuk (1. kép), alaprajzát az Archaeológiai Értesítő hasábjain már közöltük. A gödör átmérője 6x4,8 m; nyugati és északnyugati része sekélyebb, itt mélysége a felszíntől 145 cm. Alját kitapasztották; ebben a tapasztásban karólyukakat figyelhettünk meg. Akeleti, ill. a déli rész mélyebb; itt később beásott gödör vágta át a korábbit. Utóbbi jól körülhatárolható, mérete 3,8x2,6 m, alakja ovális, mélysége 2,44 m. Oldalait lépcsőzetesre ásták. A mélyebb gödörrész betöltése egységesnek látszik, csupán a felső 60-70 cm vastag hamus 1 Gabler 1982a, 84-87, 94-96; Gabler 1982b, 83-85; Gabler 1979, 204. 2 Gabler-Vaday 1992, 106-117, 158 3 Kuzmová 1994, 115; A Vác-Csörög lelőhelyen feltárt szarmata-quad telep több, mint 100 db-ra tehető sigillataanyagát az ásató Kulcsár Valéria szíves segítségének köszönhetően ismerem. Az 1994-ben feltárt telep sigillatáit vele közösen dolgozzuk fel. A publikálás jogának átengedéséért neki ezúton mondunk köszönetet. 4 Millet 1979,77. Pannónia vonatkozásában meglehetősen ritka a teljes kerámiaanyagon alapuló statisztikai elemzés, mint ilyenre hivatkozhatunk a Neviodunum és Andautonia közt fekvő Drenje leleteire - ld. Makjanic 1987, 73-89. 5 Gabler-Ottományi 1990, 164, 3.kép 115