Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

sírok közötti viszonylagos aránytalanság kiegyenlítődik. Hasonló módon lehetne elkülöníteni a temetőn belül a kislányok és kisfiúk sírját (antropológiai vizsgálat hiányában). A tipikusan női viseleti tárgyakkal eltemetett és a mellékletben szegény gyermeksírokat elkülönítve 22 lány és 17 fiúsírral lehet nagyjából számolni. Sírformák szerinti megoszlás: földsír: 128; téglasír: 6; koporsós sír: 6; hamvasztásos sír: 15. A hamvasztásos temetkezések a temetőtérképen egy nagyjából DK-ÉNy-i irányban elnyúló, hosszú sávban helyezkedtek el. Többségük a feltárás első szakaszában került felszínre (1972), így leletanyaguk és dokumentációjuk igen hiányos, bár nagy részüket sikerült térképre vinni. Ebből kiderül, hogy a csontvázas sírok - egy kivételtől eltekintve (75. sír) - kikerülik a hamvasztásosakat, egymásra temetkezés nem jellemző. A temetkezési szokásokban megnyilvánuló rítusváltás módjáról nemcsak pannóniai, hanem birodalmi viszonylatban is kevés ismerettel rendelkezik a kutatás, ugyanis kevert rítusú temető, ahol nagyobb számú hamvasztásos sír is van, eddig nem ismert. Ennek oka lehet - jelenlegi ismereteink szerint - hogy a hamvasztásos temetkezésről a csontvázasra való, nyilván lassú áttérés időszakában, a III. század második felében, a birodalom politikai és gazdasági válsága idején, a sírok mellékletanyaga jellegtelenebbé, szegényesebbé válik, érem pedig nem, illetve ritkán fordul elő. A kövesdpusztai hamvasztásos sírok esetében is ezzel a jelenséggel lehet számolni, még akkor is, ha figyelembe vesszük azt a sajnálatos tényt, hogy a 15 sírból 11 esetben sem dokumentáció, sem az esetleges melléklet nem áll rendelkezésre. így ez esetben is mindössze a rítus alapján feltételezhető, hogy a temetőnek ezt a részét a III. század második felére-végére lehet keltezni, s az egyetlen, hamvasztásos sírból (44. sír) származó, kopott III. századi érem is ezt támasztja alá. Néhány IV. századi csontvázas rítusú temetőben előforduló elenyésző számú hamvasztásos temetkezés újbóli megjelenését (pl. Majs, Somogyszil, Intercisa, Matrica) néhány kutató idegen etnikum feltűnésével hozza kapcsolatba.

109 Jelen esetben kizárhatjuk ezt a lehetőséget a hamvasztásos sírok nagyobb száma, szegénysége, valamint az egyetlen csontvázas rátemetkezés miatt. Temetőnkben leggyakoribb az egyszerű, földbeásott sír, ami az általános IV. századi pannóniai képet tükrözi.

110 Téglasír ugyan elenyésző számban fordult elő, de számuk mindenképpen jóval több lehetett eredetileg, mivel a földmunkák során - a feltáró régész elmondása szerint - igen sok pusztult el a terület lapályos, ÉK-i részén. A nyolc megmaradt téglasírból hatban gyermek, kettőben pedig meghatározhatatlan nemű halott feküdt. Szintén az általános pannóniai képnek megfelelően, a koporsós temetkezés is ritka, hat esetben sikerült ilyet megfigyelni (67, 78. férfisír, 71, 120, 154. gyermeksír, 76. női sír). Ezek a sírok mellékletben nem szegények, így a kövesdi temetőnél nem bizonyítható az a megfigyelés, hogy a koporsós temetkezések, elsősorban szegényes leletanyaguk vagy mellékletnélküliségük miatt, ókeresztény jellegű temetőkben gyakoriak a IV században.

111 A halottak - négy kivételtől eltekintve - háton, nyújtott helyzetben feküdtek, a karok nagyrészt a medencére hajlítva, vagy néhány esetben a test mellett kinyújtva voltak. A 97. sírban fekvő férfit a jobb oldalára fordítva, az állkapcsán egy vaskarikával, a 103-as sírban levő felnőttet zsugorítva, melléklet nélkül temették 94