Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető
A 101. sírban fekvő kislány bal csuklóján egy gerezdéit díszű, kettős lyukú, fekete színű üveggyöngyökből fűzött karkötőt viselt, ahol a nyolc gyöngy egyikén a gerezdéit motívum helyett maszk ábrázolás látható. A későrómai temetők leletanyagát tekintve, úgy tűnik, ritkábban előforduló típusról van szó. 46 E maszkos gyöngyök többsége elsősorban a IV. századra keltezhető a gerezdéit díszű üveggyöngyökkel együtt 46 A bátaszéki temető 101-es sírjában levő érmek is mind Constantinus 325-335 között vert pénzei voltak. Hasonló, kettős lyukú, de gagátgyöngyökből fűzött ékszert a Pécs-Geisler E. utcai temető 31. számú gyermeksírjából ismerünk. 47 Fülep F. véleménye szerint is ezek a karkötőtípusok ritkábbak, s elsősorban a nagyobb római városok, települések felszínre került anyagában lehet megtalálni őket. 48 Karperecek Az összesen 62 db női illetve kislánysírból 38-ban találtak karperecet bronzból, csontból, vasból vagy üvegből, szám szerint 111 db-ot. (A temetőből összesen 126 karperec került elő, de 15 db-ról nem tudni, sírból származik-e, s ha igen melyikből, így szórványként kellett kezelni.) A későrómai divatnak megfelelően a jobb csuklón vagy alkaron inkább egy, a balon 2-5 karperecet viseltek. Legnagyobb számban a bronzból készült, különféle típusú karperecek fordulnak elő (86 db), hiszen a több karperec viselésekor a 3-5 db bronzból készült mellett mindig csak egy-egy csont, vas vagy üveg (gagát?) van, amelynek okát nem csupán „divatirányzatban" kereshetjük, hanem talán a más anyagból készült karpereceknek valamilyen sajátos funkciója (pl. bajelhárítás) is lehetett. Bronzkarpereceink közül a bronzhuzalból csavart, hurkos-kampós záródású forma 49 10 sírban fordult elő (29, 40, 70, 74, 95, 102, 133, 151, 153, 156. sír), nemegyszer 2-3 is egyszerre. Mint általában a pannóniai temetőkben, 50 itt is a Constantinus-dinasztia érmeivel került elő ez a későrómai időszakra oly jellemző ékszertípus. A bronzból öntött, nyitott, kígyófejben vagy stilizált kígyófejben végződő karperecek képviselik a másik nagy csoportot. Az egyszerűbb, pontkörrel díszített változat három (69, 15, 109. sír) 51 a végeken 3-3 hosszanti bevéséssel díszített forma kettő (4, 119. gyermeksír), a kígyófejet formáló alak kilenc esetben (25, 40, 69, 74, 76, 101, 118, 153, 156. sír) került elő a Constantinus-dinasztia érmeivel, illetve a 76. sír esetében Iovianus-, Valentinianus- és Valens pénzei szerepeltek a mellékletek között. Tehát az általános pannóniai képnek megfelelően, karpereceink is a IV. század második felére-végére keltezett sírok jellemző leletei közé tartoznak, 53 s úgy tűnik, döntő többségükben a női viselet jellemzői, kislány-sírban csak négy esetben találkoztunk velük (4, 101, 118, 119, gyermeksír). Pontos párhuzamokat a bátaszéki temető darabjaihoz is nehéz találni, melynek magyarázata esetünkben is az, hogy a IV században helyi műhelyek látták el termékeikkel a környék lakosságát. 54 Öntött, nyitott, kissé megvastagodó végű, díszítetlen karperec a 37, 59. és 102. sírból ismert. Közülük a 37. számú sír hamvasztásos rítusú volt, s ugyan a mellékletek között a Constantinus-dinasztia 6 db, igen kopott vereté is szerepelt, de sírrajz és fényképek hiányában nem ellenőrizhető, hogy az érmek és a sír mellékletei valóban összetartoznak-e. Hat sír tartalmazott bronzlemezből hajlított, poncolt technikával díszített, kapcsosán záródó karperecet (25, 48, 69, 101, 133, 153. sír), 55 amelyek szintén a 86
