Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető
került elő, II. Constantinus-, II. Constantius- és Constans érmekkel, melyek megerősítik a sír IV. század második felére való keltezését. 2. Övfelszerelés Temetőnkben 6 sír tartalmazott övgarnitúrához sorolható mellékletet (78, 92, 93, 139, 152, 155. sír). A 78, 93. és 139. sírban csupán bronz-, illetve vascsat utalt az öv meglétére. A 92, 152, 155. sírban a bronzból öntött, ún. propelleralakú veretes, bronzcsatos övek az elhunyt bal oldalán hosszában, nagyjából a combközéptől lefelé indulva helyezkedtek el. A 92. és 155. sírban a véretekhez öntött bronz szíj vég is társult. E propeller-veretes öveket a kutatás általában IV. a század közepére-második felére helyezi. A pannóniai párhuzamok mellett a 152. sírban talált Constans-, Constantinus-, II. Constantius-, Vetranio-érmek is bizonyítják az ebben az időszakban való használatukat. Míg a kutatók a propeller-veretes övgarnitúrák kormeghatározásában nagyjából egységes álláspontot képviselnek, addig viselőjük társadalmi helyzetével kapcsolatban már eltérő véleményekkel lehet találkozni. H. Bullinger szerint 25 ezek az övek eredetileg nem katonai viselet tartozékai voltak, hanem valamely, a polgári életben betöltött tisztséghez tartoztak, s csak abban az esetben lehet katonai övként kezelni, ha fegyvermellékletes sírból kerül ki. E. Keller ezzel szemben egyértelműen katonai öv tartozékának tartja őket, s hasonló módon vélekedik Sági Károly s Burger Alice is. 26 Miután Kövesd-puszta a limes-út mellett terül el, s közelében egy auxiliáris tábor is található (Ad-Statuas-Várdomb), valószínűbbnek tűnik, hogy katonaviselt emberek, vagy legalábbis veteránok lehettek azok, akiknek a sírjában ezeket a veretes öveket találjuk. Burger A. véleménye szerint ezek az övek akkor fordulnak elő viselettartozékként, amikor a fibulák a jobb vagy a bal váll tájékán vannak, ettől eltérő helyzetben (pl. a lábak vagy a váz mellett) már csak a halotti ritus tárgyai. 27 Lányi V. a IV század során kialakult halotti ruházat megváltozásával magyarázza a fenti jelenséget, miszerint olyan lepelben, halotti ingben helyezték a sírba a halottat, melyre sem a fibulát, sem az övgarnitúrát nem lehetett felcsatolni, s így, mint életében viselt darabokat, a holttest mellé helyezték ezeket. 28 A bátaszéki temetőben a 93. és a 139. sírban volt fibula, mindkét esetben a jobb vállon, míg a szíjvéges, illetve a veretes öv a halott bal lába mellett feküdt. A 92. sír esetében a dokumentáció szerint az elhunyt nő volt, bár ennek ellene szól a fejénél elhelyezett fenőkő és kovakő, melyek a későrómai temetők férfisírjainak mellékletei. Érdekesség, hogy a 155. sír halottját hasrafektetve temették el, a lábai egymáson keresztben feküdtek. A temetőben előforduló övgarnitúrák esetében annyi állapítható meg, hogy egy következetesen alkalmazott ritus szerint, mindig az elhunyt bal oldalán helyezték el az övfelszerelést, függetlenül attól, hogy volt-e fibula a sírban, s ha igen, hol, s függetlenül a váz sírban levő helyzetétől is. Miután a 139, 152,155. sír nem került térképre, az övgarnitúrával eltemetett halottak temetőn belül elfoglalt helyzete nem értékelhető. Az előkerült bronzcsatok (92, 93,139,152,155. sír és egy szórvány) kivétel nélkül a kerek szíj szorítólemezes, öntött és ovális alakú szíj búj tatós típushoz tartoznak, amelyek szintén a IV századi temetők jellegzetes mellékletei. 30 83
