Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

V. PÉTERFI ZSUZSANNA A Bátaszék-Kövesd pusztai későrómai temető 1972 novemberében a Bátaszéki Vázkerámia Gyár agyaglelőhely-feltárási és építkezési munkálatokat indított a Tolna megyei Kövesd puszta területén, melynek során római kori sírok kerültek elő. Mire a szekszárdi múzeumot értesítették, az ott dolgozó 32 földgyalu már több sírt elpusztított. Miután az építkezés kiemelt állami beruházás volt, a munkálatokat nem lehetett leállítani a leletmentés érdekében. így a földgyaluk folyamatos tevékenysége mellett, igen rossz időjárási viszonyok között indult meg a feltárás dr. Rosner Gyula vezetésével.

1 A leletmentés során a sírok bontása, dokumentációja, térképre való felvitele mindig függvénye volt a gépek által diktált munkatempónak. Legtöbb esetben sikerült fényképet, vagy rajzot készíteni, ám előfordult, hogy már csak a leleteket, csontokat lehetett összeszedni, de az sem volt ritka, hogy a lánctalpak alatt semmisültek meg a sírok.

2 A temető feltárásának első szakaszában (1972. november 8-tól 21-ig) 70 sírt tártak fel, sajnos 30 sírról nem lehetett rajzot készíteni (1-12, 15, 22, 35-39, 42^44, 47, 49-51, 60-63 sír), s sokszor a fényképezés is lehetetlen volt. 1973. februárjában a bánya kialakításának következő szakaszához érkezett el az építkezés, újabb területekről távolították el a felesleges földréteget. A sírok mentése ez év februárjától kisebb-nagyobb megszakításokkal novemberig folytatódott. 55 sír került elő (71-125. számok). A feltárás e periódusában már mindössze 7 sír dokumentálása hiúsult meg (77, 79, 83, 87, 89, 96,115. sír) 1974 májusában a Vázkerámia Gyár új szelvényt nyitott, s ismét sírfoltok jelentkeztek. A május 6-12-ig tartó leletmentést dr. Gaál Attila végezte el,

3 melynek során újabb 21 sírt tártak fel. Ekkor már csak két sír dokumentálása nem történt meg, mert ezeket a munkások szétdúlták még a bejelentés előtt (130, 131. sír). Még ugyanez év folyamán 9 sírt mentett meg Bucsányi Kálmán és Nacsa Mihály. Az 1972-73-as időszakból 5 sír (27, 28, 72, 73, 89. sír), az 1974. évi feltárás sírjai pedig egyáltalán nem kerültek térképre, így a temető értékelésekor csak a felmért 121 sír helyzete vehető figyelembe. A három leletmentési periódus során összesen 155 sírt sikerült megmenteni,

4 ám a temető ennél nagyobb lehetett, hiszen a földmunkák során számos sír teljesen megsemmisült. A múzeumba került leletanyag közel húsz évig restaurálatlan állapotban vészelt át több költöztetést, áthelyezést az épületen belül. Ennek során óhatatlanul összekeveredett, elkallódott jónéhány tárgy, valamint a vasanyag jelentős része teljesen tönkrement, a felismerhetetlenségig morzsalékossá vált. Szerencsére a dokumentáció segítségével sikerült azonosítani több tárgyat, azonban a sírok anyaga így is erősen foghíjas, sőt egyes esetekben a teljes leletanyag hiányzik (16,19, 27, 28, 30, 39, 52, 72, 81, 86, 94, 96,134,137. sírok), vagy esetleg 47