Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj

helyzetben lévő - magyar evangélikusság. Az „Egy parasztcsalád történeté"ben a Kabódi família históriája is Zombáról indul, Kabódi Mihály az áttelepülő ős.

328 5. Illyés Gyula 1945-ben felidézi a vallási türelmetlenség miatt két évszázaddal megelőzően a Tiszántúlra költözött evangélikus magyarok emlékét. Itt hát a történelmi érv! A gazdag svábok helyére a zombai magyarok leszármazottait telepítené vissza: „Zomba! - először járok itt, de mennyire ismerem két évszázadra visszamenően! Innen igazán a megfontolt erőszak űzte el egy csapásra, egy tömegben a magyarságot annakidején le egész az orosházi pusztaságba. Nézem a zombai néptelen, végtelen főutcát, gazdag házait és teli udvarait. Zomba virágzott, Orosháza a rengeteg népével nyomorba fulladt. Azokat se telepítsük vissza?" - kérdezi.

329 6. Tamás Menyhért „Mérleges idő" című kisregényében a Zombán át Kisdorognak tartó telepesek a két falu harangkongását hallgatják. A zombai németek nem fogadták őket valami barátságosan: „Montyák maguk, pont Zompának kellett gyünni?" - így egy öreg svábasszony. A pap a pohár vizet is „sajnálta" tőlük, „fohászba mentette" mérgét.

330 7. Illés Sándor regényének legvégén (Vihar után szivárvány) Zombára kerülnek Orbánék 1945-ben. Szomszédjuk temerini menekült, a másik az öreg Fischer aki „csak törve beszélt magyarul, de minden második szava védekezés volt..." Lánya a gimnazista Krisztina. Mire a két fiatal egymáshoz hangolódna, megkezdődik a svábok kitelepítése. A regény szerint a megelőző éjszakán a nagypapa felakasztja magát. Innentől kezdve a hiteles hangulatok és indulatok leírása keveredik fiktív részletekkel. A mozdony végül Németország felé viszi a kedves Krisztinát: „A lány elé mintha függöny ereszkedne hirtelen, a könnyein át látja csak az elsuhanó tájat, s lassan minden a múlt ködébe vész. A régi rét, a falu, a kis patak, az egész élet..."

331 344