Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Solymár Imre: „Ez itt a magyar romantika meseföldje” – A Völgység, mint irodalmi táj

ria szép arcát látta. Kisasszonynapján éppen. Egy esztendő múlva már kápolnát épített a népi hit a forrás fölé és százával zarándokoltak ide a Mária-tisztelők. A szentelési ünnepségre Julit is fölpakolta az anyja és onnét, ahogy megmosdatták a szentkút vizével, látón tért vissza."

253 A regény főalakja, Katica, életének mélypontján szintén elzarándokol Kisasszonykor Egregyre. Az 1943-ban megjelent „Boldogasszony völgye" című regénye az egregyi völgyben játszódik. A helyi vonatkozások közül csak az egregyi szent kúttal kapcsolatos részleteket emeljük ki. Sarlósboldogasszony napján - a helyi néphit szerint - lejön Mária az égből. Lába nem éri a földet, angyalok emelik. „Végigmegy a mezőkön, szedeget sarlójával a tarlón. És végighúzza fályolát a mezőkön..."

255 A szentkútnál ilyenkor összejön a környék népe, szegényemberek, akik egész éven át keményen küszködnek a megélhetésért. „Ez a név: Magyaregregy - nincs a híres búcsújáróhelyek között feltüntetve... ide nem vezetnek gazdag, fényes zarándoklatokat, alig egy-két papot talál a hívek között. Csak parasztok, bányászok, napszámosok, kisemberek járnak az egregyi Szent kúthoz, az egregyi Máriához, szegényes zászlókkal, virágkoszorúval körüldíszített fakeresztekkel... az egregyi Szent Kút híre nem igen nőtt túl a hegyeken, csak itt őrzik titkát Heténytől Kárászig, Kárásztól Császtáig vagy harminc színtiszta magyar faluban..." Az írónő e regényében is teljes egy fejezet az egregyi búcsújárás leírása.

257 Ide el kell jönni! Mária csak itt segít, a kútnál!

258 Az írónő 1947-ben megjelent regényes elbeszélésében dolgozza fel utoljára a témát, a „Hajnali szép csillag"-ban. Valamikor az 1850-es években Deákiné Fóris Kati és kisunokája nem tudnak a többiekkel Andocsra, Turbékra, Gyűdre menni. Egregy egyik oldalvölgyében, a Torma-völgyben „gyeí"-et kapnak, forrás fakadt! A kis Katica a messzi búcsúkból visszatérők elé szalad: „Ide gyűjjenek, kiáltozott - ide gyűjjenek mindnyájan. Itt gyei van, nekünk egregyieknek, öreganya annyit imádkozott, én meg annyira hittem, hát azér! Itt is van Marija, itt is lesz búcsú, itt is énekelhetünk meg imádkozhatunk mindnyájan aTorma-vőgybe ahun szent kút fakadt és öreganyám mosta-mosta benne szömömet, aztán most látok, látok a sötétségbe is." 59 Jankó János karászi plébános előbb be akarja temettetni a forrást, de az újra meg újra felfakad. Évről-évre egyre nagyobb tömeg gyűlik köré, ekkor kis kápolna építését kezdik... Az egregyi Szentkút valóban egy kisebb, ún. szakrális táj központja, a környék magyarjainak búcsújáróhelye. Különösen a szembajosok keresnek itt gyógyulást. Ma is látogatott hely.

260 Történetét Hal Pál dolgozta fel, adatait az írónő bizonyára ismerte, használta.

261 Majos 1. Talpassy Tibor - miután végigjárta a Völgységet 1945 tavaszán-nyarán „A föld gazdát cserél" című riportkönyvét majosi ideiglenes szállásán írta meg.

262 2. Lőrincz Imre „A bukovinai Istensegítstől a völgységi Majosig" című önéletírása Bukovinában kezdődik és a majosi „honfoglalással" zárul, a sváb Musch bácsi és a szerző könnyes párbeszédével. Az őszinte szavakkal megírt igaz történet szépirodalmi igényességű, ezért tartjuk fontosnak irodalmi topográfiánkba besorolni. 3. Mészáros Sándor „A kék hegyeken túl" című történetét a majosi születésű író nagyapja, Szőts Ferenc meséli-mondja. Színesen és lényeglátóan, párbeszédekben és népi tanulságokat összegző monológokban. A cím szerinti „kék hegyeken túl": Bukovinából nézvést Magyarország. Innen indul Szőts Fe337