Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

Kőszegi Frigyes: A Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tipológiai és időrendi kérdései

Néhány jellegzetesebb párhuzamot említve sorolhatjuk fel a kurdi kincsek köréből az alábbi darabokat: Babótpuszta,

16 Balatonkiliti,

17 Keszőhidegkút,

18 Kisapáti,

19 Murga,

20 Nagydém,

21 Palotabozsok,

22 Pécs-Makárhegy

23

; Rinyaszentkirály,

24 Simonfa,

25 Sióagárd-Leányvár,

26 Kér,

27 Tab-Csabapuszta, Ujszőny.

29 Valamivel ritkább előfordulású leletünk egy másik töredékes tokosbaltája, melyet függőlegesen futó, ívelt bordák díszítenek (14.t.6). A kurdi típusú leleteknél maradva ilyent említhetünk többek között a kisapáti,

30 a nagydémi,

31 a nemesgulács-köbölkúti

32 leletből. Leletünknek van még két olyan tokosbaltája, melyek feltétlenül figyelmet érdemelnek nem csupán a veravári, hanem az egész kurdi leletkör értékelésénél. Ezek közül az egyik, az ívelt peremű típus (14. t. 4) a kurdinál lényegesen korábbi időbe nyúlik vissza, az ópályi leletek korába, de folyamatosan használták az aranyosi típusú kincsek idejében is. Különösen Erdélyben, a nagy bronzműhelyek területén fordulnak ezek nagy számban elő, s jellegzetesen kelet-kárpáti bronztípusnak számítanak.

33 A püspökhatvani,

34 az öreglaki,

35 a sárszentmiklósi (az MNM gyűjteményében, 1955. 7. 1, 2 1. sz.), valamint a nadapi példányok világosan igazolják, hogy a Kárpát-medence nyugati felében is használtak ilyen baltákat. Hasonlóan „kelet-kárpáti" eredetről tanúskodik a másik balta is leletünkben, melyet erdélyi tokosbalta néven ismernek a szakirodalomban (14. t. 3). A perem alatt két, nyújtott háromszög formájú bemélyítést viselő balta ugyancsak az ópályi leletek körébe nyúlik vissza, pontosabban erre az időszakra kelteződik használatának kezdete. Néhány nyugatabbra elhelyezkedő lelet ebben az esetben is arról tanúskodik, hogy ritkábban ugyan, de ezekben a régiókban, s még a kurdi időszakban is használták.

36 Ilyen baltákat ismerünk többek között a kisapáti,

37 a kéri

38 leletből. A veravári kincs tokosbaltái közül elsősorban a V bordás változatok képviselik a Kárpát-medence nyugati felében, a régibb urnamezős korszakot lezáró kurdi típusú fémművességet, de ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy hasonló darabok lényegesen nagyobb területen kísérhetők nyomon ugyanebben a korszakban. Mindenekelőtt a Duna vonalától keletre elhelyezkedő kurdi típusú leletek elterjedési körében (Gyöngyössolymos, Edelény, Alsódobsza, Sárazsadány, Apagy, Kemecse, Vajdácska stb.), de a Kárpát-medencével szomszédos régiókban is. Nem marad el jelentőségében a tokosbalták mögött leletünk egy másik munkaeszköze, a sarló, melyből több példányt is felsorolhatunk, ép és töredékes állapotban egyaránt. A sarló használatának kezdetei minden bizonnyal egybeesnek a földművelő gazdálkodás kezdeteivel, s ez egyszerű, mikrolit pengés, foglalatba erősített példányoktól kezdve a legkésőbbi vassarlókig egyenes vonalú e munkaeszköz fejlődési menete. Figyelmet érdemlő tény, hogy a veravári kincsben mindhárom bronzkori alaptípus fellelhető, azzal, hogy a nyélnyújtványos sarlók lényegesen nagyobb számmal bírnak, mint a másik két változat darabjai. Ép és töredékes példányok egyaránt előfordulnak a leletben. A típusok közül a legrégibb eredettel a Kárpát-medencében az ún. gombos sarlók rendelkeznek, melyekből két darab van a kincsben (3. t. 5, 8). Köztudomású, hogy a gombossarló a koszideri típusú, középső bronzkori kincslelet horizont tipikus munkaeszköze, s szinte egyedül képviseli a sarlók népes családját ebben a közegben.

40 Ezektől kissé eltér ugyan, mindenekelőtt a gombok elhelyezkedésében a kurdi kör gombossarlója, s természetesen a két veravári példány is. A közvetlen korabeli párhuzamok között említhetjük meg az 226