Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
Szabó Géza: Fémmegmunkálási nyomok a Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tárgyain
109. 16.5.1; 112. 161.1; 116. 15.6.1; 111. I5A.I; 118. /5.10./; 126. 1516.1; 128. /5.13./; 129.1511.1). Mindössze egy esetben egy lemez szélén (149. /9.17./) is látható. Mivel két tárgy kivételével a hajszálrepedésektől porózus felszín mindig bronzszálból készített tárgyon figyelhető meg, feltételezhető, hogy ez a jelenség összefügg a bronzszál megmunkálásával. A kérdés egyértelmű megválaszolásához azonban először a bronzszál kialakításának módját kellene tisztázni. Az eddigiek során szándékosan kerültem a huzal, s használtam a technológiai szempontból semleges bronzszál kifejezést. A drót szót is csak a bronzszál vékony, hosszú megjelenési formájára értem. Tudomásom szerint ugyanis a régészeti leletek között nem kerültek elő drót húzására alkalmas, egyre kisebb lyukátmérőjű eszközök. Az eszközök hiánya önmagában természetesen nem bizonyít semmit, hiszen mint Theophilus Presbyter leírja, a drótszálak húzásához elegendő volt a keményfába égetett lyuksorozat is, melyen a felhevített fémszálat egymásután többször is áthúzták. 30 Azonban két esetben olyan tárgyon is megfigyelhető a hajszálrepedésektől porózus felület, melyeket nem lehetett egy kis lyukon áthúzni. Ez arra mutat, hogy a vizsgált tárgyak esetében a bronzszál kialakítására más tecnológiai megoldást és eszközkészletet alkalmaztak. Ennek kiderítését talán lehetővé teszi annak vizsgálata, hogy milyen egyéb jelenségek figyelhetők még meg a vizsgált tárgycsoporton, ül. hogy azok a jelenségek még milyen összefüggésekben fordulnak elő. A hajszálrepedésektől porózus felületeken több alkalommal apró, lencse alakú bemélyedések (36. /1.23./; 37. /1.22.; 11.6./; 38. /1.24.; 11.4./; 39. /1.16./; 40. /1.15./) láthatók. Két esetben (38. /1.24.; 11.4./; 79. /5.30./) pedig a tárgy mindkét oldalán megfigyelhető elszíneződés és repedés arra utal, hogy az anyag teljes vastagságát érintő jelenségről van szó. Ugyancsak két dróttekercsnél a bronzszál ellaposodik, lemezszerű (116. 15.6.1; 117. 15A. I) - ugyanez figyelhető meg a fibulánál is (87. 15.21.1). Egy laposvéső végén az anyag jellegzetes túlnyúlása (37. 1.22.; 11.6./), a szakállas horgon pedig kis lemezdarabkák láthatók (39. /1.16./). Az eddigi megfigyelések még mindig nem adnak egyértelmű választ a bronzszál készítésének módjára, ezért erre a kérdésre a leletegyüttes készítéséhez használt eszközkészlet ismeretében az összefoglaló részben térek majd vissza. B.) Többnyire rövid, végükön enyhén megvastagodó bronzszálak végén figyelhető meg, hogy a felület a középpont irányába sugarasan repedezett, a széleken pedig éles sorja van (7. /I.8.; 9.4./; 10. Illl.l; 81. /5.31./; 119. /5.37./). Egy tű kúpos fejének felső részén szintén sugárirányú hajszálrepedés látható. A különböző elemek tartós egymáshoz rögzítésére ma is általánosan alkalmazott megoldás a szegecselés. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy a rögzítendő tárgyakat egymásra helyezik, és az egy vagy több, közös tengelyen elhelyezkedő lyukon, annál alig vékonyabb fémszálat húznak át. A fémszál végeit valamilyen módon ellapítják, így annak keresztmetszete megnő és már nem fér át a lyukon, sőt, mivel a fémszál a tömörödés következtében rövidebb is lesz, az elemeket szorosan rögzíti egymáshoz. Gyakori, hogy a szegecs feje az egyenetlen tömörödés következtében sugarasan berepedezik, vagy szélén éles sorja képződik. A ma is megfigyelhető hasonló jelenségek és a vizsgált darabok eredeti környezete - két esetben markolatrészen voltak - azt bizonyítja, hogy a végükön sugarasan repedezett fémszálakat szegecsnek használták. Lényegében ugyanezt az eljárást használták, arnikor a bemutatott tű fejét alakították ki. Ebben az 195
