Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)
Szabó Géza: Fémmegmunkálási nyomok a Regöly–Veravár késő bronzkori leletegyüttes tárgyain
ra, az azokból levonható következtetésekre sem, ő sem a későbbi hazai kutatás egy-két kivételtől eltekintve - nem tért ki. Korábbi munkáim során többször tapasztaltam, hogy a szakemberek jelentős része nem tulajdonít különösebb jelentőséget az egyes tárgyakon fellelhető, készítésük módjára utaló nyomoknak - pedig azok döntőek lehetnek a tárgy meghatározásánál. Találkoztam például olyan - a Kárpát-medencében párhuzam nélküli - öntött edénnyel, amelyet hol préseknek, hol trébeltnek határoztak meg. 10 . Pedig éppen a készítési mód helyes felismerése segíthetett volna a készítés helyének meghatározásában. Az északi bronzkor területén ugyanis a bronztárgyakat - így az edényeket is - nem kalapálták, hanem öntötték. 11 Mindezek alapján arra gondoltam, talán nálunk sem lenne haszontalan megkísérelni, hogy mindössze egyetlen leletegyüttes egyes tárgyain megfigyelhető jelenségek alapján mennyiben lehet következtetni a készítés módjára, a megmunkálás szerszámaira. Ez a vizsgálat a továbbiakban egyben kiindulópontjául is szolgálhat annak kutatására, hogy az egyes tárgy típusok előállításának módjában, a készítésekor használt eszközökben, technológiai eljárásokban és a felhasználás mikéntjében területenként milyen eltérések mutatkoznak. A téma első megközelítésére jó lehetőséget nyújtott a legújabb regölyi lelet, amelynek tárgyain a kíméletes restaurálásnak is köszönhetően különösen sok fémmegmunkálásra utaló nyom maradt. 12 Az alábbiakban a leletanyag részletes leírása után a fémmegmunkálás eszközkészletére, menetére utaló nyomokat csoportosítom és értékelem. Mivel elemzésem alapvetően nem történeti, tipológiai célzatú, ezért igyekszem csak a vizsgált zárt leletanyag alapján levonni a lehetséges legfontosabb következtetéseket. Más leletegyüttesekben megfigyelhető hasonló jelenségekre csak a legszükségesebb esetekben térek ki. 13 Mint az a szokásosnál részletesebb anyagleírásból látható, a tárgyak egy részén következetesen ismétlődő jelenségek figyelhetők meg. Ezek jelentős része mindig egy adott tárgytípushoz köthető - feltehetően azért, mert szoros összefüggésben van a tárgy készítésének, használatának stb. módjával. Más esetekben ugyanaz a jelenség több eszközön, ékszeren is megfigyelhető, ami arra utal, hogy az adott időszakban általánosan alkalmazott eszközkészlettel, technikai, technológiai eljárásokkal lehet összefüggésbe hozni. A továbbiakban a kincslelet tárgyain látható - az eszközkészletre, a megmunkálás menetére és a használatra utaló nyomokat vizsgálom meg és csoportosítom aszerint, hogy melyek mutatnak az egykori szerszámkészletre, melyek a technológiai eljárásokra, technikai ismeretekre. Az egykori szerszerszámkészlet, főbb gyártási eljárások-egyetlen kincslelet alapján követhető - ismeretében és a leleteken lévő nyomok alapján megpróbálom rekonstruálni a főbb tárgy típusok elkészítésének, használatának főbb munkafolyamatait is. 14 A vizsgált kincslelet tárgyai technológiai szempontból első pillantásra két nagy csoportra bonthatók: öntött és nem öntött tárgyakra. I. Csak az egyértelműen öntött leleteken (sarlók, tokos balták és vésők, nyílhegyek, lándzsacsúcsok, kések stb.) megfigyelhető jelenségek: A) öntési aszimmetria B) öntési hiba C) öntési csap D) öntési sorja 191
