Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

zette azok pénzügyeit. Ozorán nem működött ilyen, az Esterházy-uradalmak hercegi ágának központjában, Kismartonban azonban volt építési hivatala.

63 Az újjáépítés, sőt a század második felének építési munkáit Kismartonból irányították. Oda kellett felterjeszteni az elképzeléseket, a javaslatokat és azok jóváhagyása után a költségvetésekkel ellátott tervrajzokat, sokszor azonban onnét küldték azokat a megvalósító mesterekkel együtt. Az egyes uradalmak építkezéseit tehát Kismartonban hangolták össze, onnét irányították és szervezték azokat. Az 1720-as években az ozorai uradalomnak kellett biztosítania az Esterházyak budai palotájának építéséhez szükséges anyagot. Vilt inspektor 1723 május 23-án jelentette Kismartonba, hogy a budai palota terveinek elkészíttetése után megérkezett Ozorára, ahol a szükséges faanyagot kitermelik. Jelentése mellett található a palotán dolgozó három budai mester, Heinrich Franz Fiedler kőműves, Hans Jörg Palkhrueber ács és Simon Aschner asztalos anyagkimutatása.

64 A barokk kori Ozora (1741-1799) Az uradalmi központ 1740 táján befejezett kiépítése nyomán Ozora központját a kastéllyá alakított egykori vár és a templom körül a plébánia, az Egry-, az Erkényi- és az Árvay-kúriák, a borkimérésnek is használt megyei szállásház, a vendéglő, a sörfőző és pálinkaégető, a mészárszék, a görög kereskedő boltja és iparosoknak bérbe adott uradalmi házak alkották. A felsorolt, többségükben téglából készült épületeken kívül fából épített jobbágy házak húzódtak, dél felé az egykori kolostor romja előtti kútig, a másik irányban pedig a Sió mentén, a Fürgédre vezető útig. A Sió partján állt a posztómalom, a kékfestőüzem és a három malom. A század közepére így alakult belterületen túl Ozorához tartozott a Sió túlsó oldalán levő Tóti- és Sáripuszta, valamint a környező és elpusztult középkori falvak helyén Döbrönte-, Gyánt- és Borzáspuszta. Ozora mezővárosa ezenkívül változatlanul a Somogyba és Baranyába is áthúzódó, a dél-dunántúli Esterházy-birtokokat kormányzó inspektor székhelye maradt. Az egyes uradalmakban szükséges építkezésekre az azokat vezető tiszttartók tettek javaslatot, amelyeket első fokon az ozorai kerületet vezető inspektor bírált el és terjesztett fel a Kismartonban székelő hitbizományi központhoz. Ott 1743-ban hozta létre Esterházy Pál Antal herceg azt a gazdasági bizottságot, amely a hitbizomány valamennyi uradalmának irányítószerve lett.

65 Jóváhagyás céljára oda kellett felterjeszteni minden építési szándékot. Amint az az eddig ismertetettekből kitűnt, a tervrajzokat is Kismartonban készítették, sőt, azok megvalósítására is központilag küldték a helyszínre a kőműveseket, ácsokat és egyéb szakembereket. így történt ez Ozorán 1740 után is. Ebben az időben a település újabb épületekkel gazdagodott. A Sió Veszprém megyei oldalán, Tótipusztától délre 1739 és 1744 között épült fel a kulapusztai méntelep és lovaglóiskola, amelyről két változatban maradt évszám és aláírás nélküli tervrajz. Mindkettőn nagy kiterjedésű, téglalap alaprajzú, kettős belső udvar köré elképzelt földszintes épületegyüttes látható, középső és keresztirányú szárnyában fedett lovardával. A két változat közül az egyszerűbb homlokzatú sima nyeregtetővel fedett épülettömb,

66 a másiknak tagoltabb és díszesebben kialakított sarokpavilonjain manzardtetők emelkedtek.

67 Mindkettő tervezője ismeretlen. (3. ábra.) A Kulapusztán ma álló épületek azt bizonyítják, hogy a méntelep nem a megmaradt tervek alapján épült fel, hanem egy harmadik változat szerint. A Sióval pár238