Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

A közölt leletek párhuzamainak bemutatása A bemutatott leletek alapján első pillantásra látható, hogy Dunafóldvár-Kálvárián a késő rézkori megtelepedést a kora bronzkori népek folyamatos életű teli telepe követte. A kiváló természetföldrajzi adottságú hely kisebb-nagyobb megszakításokkal a későbbiekben is lakott hely volt. A középső és késő bronzkori, a kora vaskori, a római, illetve a középkori leletek értékelhetősége a felső rétegek bolygatottsága miatt meglehetősen korlátozott volt - ezért ezúttal nem is kívánok részletesen foglalkozni ezekkel. Dunafóldvár-Kálvárián a rétegsor az I-IV. szelvényben volt a legteljesebb, ezért az egyes kora bronzkori településszintek korának meghatározásánál egyrészt az itt megfigyelt statigráfiai adatokra, másrészt a szelvényből előkerült leletek közelebbi és távolabbi párhuzamaira támaszkodom. Az alsó, zárt rétegek és objektumok leletei három, jól elkülöníthető részre oszthatók. A legalsó, barna humuszrétegek korát egyértelműen meghatározzák a rézkori edénytöredékek, az V., és föként a IV. bronzkori szinten, valamint a fölöttük talált leletek pedig a nagyrévi kultúra különböző időszakaiba sorolhatók. A kutatásjelenlegi állásának eredményei alapján viszont problémát jelent a rézkori cserepekkel kevert réteg és a planírozási réteget záró V. bronzkori szint közötti, kora bronzkori leletekkel jellemezhető VI. bronzkori szint és a hozzá tartozó 41. sz., 45-48. sz. gödrök anyagának régészeti kultúrába való besorolása, valamint kormeghatározása. A teli telep szerkezete szinte kínálja a lehetőséget arra, hogy az esetünkben könnyebben értékelhető legalsó és a felsőbb padlószintek leletanyagának meghatározásával eleve kijelöljük azt az időszakot, melyen belül a közbülső szintek leletei és azok párhuzamai térben és időben elhelyezhetők. Ezért kivételesen a különböző korú padlószintek anyagának, párhuzamainak a lelőhelyen való megtelepedés sorrendjében történő bemutatása után térek ki a problematikusabb VI. bronzkori szinthez tartozó leletek párhuzamainak bemutatására, és az onnan előkerült leletanyag értékelésére. Az alsó, barna humuszrétegből előkerült széles, lapos, vékony szalagfülek töredékei (XXVI. 7-8.), a gömbszelet aljú, bepecsételt díszű tálak (XXVII. 1-13.) párhuzamai jól ismertek a Duna menti kosztoláci lelőhelyekről.

65 A közvetlenül a rézkori szint tetején lévő VI. bronzkori szintet egy vastag, szürke, hamus, faszenes feltöltődés zárta. Az ásatási megfigyelések alapján feltételezhető, hogy ez egy nagyarányú tereprendezés - planírozás - eredménye. Hasonló jelenséget tapasztalt Ecsedy I. is Dunaszekcső-Várhegy alsó rétegeinél.

66 A planírozási réteg tetején lévő V. bronzkori szinttől felfelé már folyamatosnak mondható a kora bronzkori teli telep élete. A planírozással nyilván egy újabb, a korábbitól jelentősen eltérő szerkezetű település alapjait készítették elő. Feltételezhető, hogy a tereprendezés előtti, és az azt követő falu között bizonyos időbeli különbség volt. A planírozás tetején lévő V. bronzkori szinthez egyértelműen köthető leletanyag nem került elő. A járószinthez tartozó 33. sz. gödörben talált ívelt oldalú tál belső oldalon éles szögben törő, széles, lapos peremtöredékének (X. 4.) párhuzamai részben a szigetcsépi leletek,

67 részben a harangedény-csepeli csoport leletei között találhatók meg. Néhány, a VI. bronzkori szinten kibontott gödörről bontás közben derült ki, 78