Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

JEGYZETEK: K: Illyés-hagyaték 2 fólió, 202x324 mm, fehér levélpapíron, gépirat autográf tintajavításokkal és aláírással. 1. Normái mint nyugdíjas a Geelongi Deakin Egyetem Bölcsészeti Karának hallgatója. 2. A fényképeket 1923-ban Rosy Rey készítette Illyés Gyuláról, jelenleg a Simontornyai Vármúzeum tulajdonában vannak. 3.1972-ben 20 évi állami szolgálat után Normái végkielégítést kap nyugdíjazásakor. Ezt az összeget 1985-ben egy európai körútra fordítják és akkor eljutnak Magyarországra is. 4. „Itt állok és nem tudok mást tenni." 5. Ld. 14. sz. levél, 4. jegyzet. 17. NORMÁI ERNŐ - ILLYÉS GYULÁNAK Melbourne 1974. aug. 1. Kedves Gyula! Eléggé rapszodikus ütemű, egész felnőtt életünkön át folytatott levelezésünk fo­lyamán egyszer voltam azon a ponton, hogy ifjúságunk elején még megfelelő „Gyuszi" megszólítást, az általad is favorizált, komoly, meglett emberekhez méltó „Gyulával" cseréljem fel. Hogy végül is csak most eléggé előrehaladt koromban te­szem ezt, annak a magyarázatát, azt hiszem elfogadod és megérted. A „Gyuszi" megszólítás számomra kitörölhetetlenül egybeforrt agyamban kis Bajza utcai la­kással, ahol hazakísérve Téged megismertem Édesanyádat, 1 aki számomra - a saját édesanyját nemrégiben elvesztett 15 éves fiú számára 2 -, határtalan finomságával az édesanyák szimbólumává vált. Személyében is nagyon szerettem és így soha sem felejtem el, utolsó beszélgetésünket lakásotokon párisi látogatása alkal­mából. 3 A „Gyuszi" megszólítás ezzel volt összeköttetésben... Szükségesnek tar­tottam elmondani ezt, bár lehetséges, hogy észre sem veszed a névcserét. Lényegében a levelem megírására elég hosszú hallgatásod késztetett. Nem mintha ellensége lennék az egyoldalú levelezésnek, de nem tudom a hallgatás okát és körülményeit, sötétben tapogatódzok az okai felől. Nem tudom nem e betegsé­ged, vagy túlságos elfoglaltságod akadályoz-e az írásban, vagy talán leveled elve­szett, mert itt az utóbbi hónapokban lejátszódott postássztrájk, sokszor történt ez. Éppen ezért nagyon szeretném tudni, hogy hogyan is állok, ami a levelezésünket il­leti. Ugyanis még ma sem tudom, hogy az ötvenes évek elején helyesen értelmez­tem e hallgatásodat. Akkoriban, a rákos daganatot eltávolító műtétem után, 4 mi­után kellőleg felépültem beszámoltam levélben, mit történt és írtam, hogy Auszt­ráliába szándékozom kivándorolni. Választ nem kaptam és valahogy ezt úgy értel­meztem, hogy esetleg különböző és Rajtad kívülálló okokból nem tartod időszerű­nek levelezésünk folytatását. Ma, erre gondolva, nem találom kizártnak, hogy eset­leg elveszett levelem, és én félreértettem hallgatásod. Nem akarom megismételni ezt a nyilvánvaló hibát, mert nem szeretném, hogy nagy nehezen megtalált kapcso­latunk újra megszakadjon. További hallgatásodat természetesen most sem értékel­tem másképp. így hát várom leveled. Időközben már befejeztem Visszaemlékezéseimet és elküldtem a párt Párt­történeti Intézetének kérésüknek megfelelőleg, betartva ígéretemet. Hogy mit fog­nak csinálni vele, ki e adják, nem tudom. Nagyon szeretném elküldeni számodra a 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom