Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

1. Illyés Gyuláné, pszichológus, a Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatójaként megy nyugdíjba, 1976ban. 2. Illyés Mária Kodolányi Gyula íróval, egyetemi tanárral kötött házasságot. 3. Gyomorpanaszokkal kezelik Illyés Gyulát orvosai. Dr. Topolánszky Iván javaslatára a János Kórházban dr. Noszkay és dr. Balogh belgyógyászok a kezelőorvosai. 4. Wessely László: tagja a Menczer-csoportnak, majd a Franciaországban élő magyar forradalmi emigránsok egyik vezető egyénisége. Jó barátja Illyés Gyulának és Normái Ernőnek. A francia Bulletin-szerkesztőség egyetlen párttagja. Illyés Gyulával együtt tér vissza Magyarországra. Rövid időn belül ismét Párizsban él. 1932-től Moszkvában dolgozik, a Za Rubezsom munkatársa. A sztálinizmus idején évekig munkatáborban volt. 1948-ban tér vissza szülőföldjére. Az Európa Kiadó jogelődjének, az Tjj Magyar Könyvkiadónak lesz szerkesztője. Segítőkészségéért a „fehér segély" becenevet kapta. Barátságuk Illyéssel halálukig tartott. 16. NORMÁI ERNŐ - ILLYÉS GYULÁNAK Melbourne 1974. április 11. Kedves Gyuszi! Nagyon, de nagyon megörültem levelednek. Kézírásodat, már a borítékról is megismertem. Igazán semmit sem változott a hosszú évek alatt. Ezt nem csak úgy kapásból állapítottam meg, de elővettem egy régi, 36 év előtt írt leveledet, és így öszszehasonlítva láttam, hogy benyomásom helyes volt, semmi eltérés nincs a kettő között. Mintha az idő megállt volna, gondoltam magamban írásodat szemlélve. Vajon az örök ifjúság bizonyítéka ez? Szellemileg értem, mert hála egyikünk sem tud megszabadulni a fizikai kondíciónk fokozatos romlásától, és ezért a már ezelőtt is létező kisebb-nagyobb betegségeink újaknak és rosszabbaknak tűnnek fel. 1938-ban írt leveledből látom, hogy a gyomorfekély már akkor is komolyan levett a lábadról, és hangulatod sem volt a legjobb. Talán a két betegség, a gyomorfekély és a depresszió egymással összefügg és az egyik gyógyulása magával hozhatja a másikat? Egyébként én nagyon bizalmatlan vagyok a medikok, és főleg a béljósok tudását illetőleg. Nekem is az emésztéssel volt bajom egész életemben, és az orvosok legalább tízszer állapították meg az idők folyamán a gyomorfekélyt, a vastagbél fekélyét, májbajt és ehhez hasonló dolgokat. Égy pár évvel ezelőtt valami újabb röntgen-eljárást alkalmazva gyomorsérvet mutattak ki, amin csak operáció segíthetett volna. Erre okosabbnak találtam elfeledkezni az egészről, és úgy tenni, mintha nem is létezne. Újabban azt állítják, hogy a szívem rendetlenkedik és aritmeám van, amire ugyancsak a fent említett módszert választottam, azzal a csatakiáltással, hogy bírom, ameddig bírom. Éveim számát tekintve már most sem panaszkodhatom. Erről a sok „baj ócskáról" jut eszembe, hogy elnézésedet kérem azért, hogy írógépet használok. Vagy hat évvel ezelőtt egy autóbaleset következtében jobb kezefejem eltört, és valami kórházi hanyagság következtében az eltört csontok soha sem forrtak össze, és csak az izmok tartják össze a kézfejet. Ennek következménye, hogy ez kívülről nem igen látszik, de amint valamit csinálok, kezem elfárad. így egy-két percnyi írás után csak macskakaparásszerű jeleket vagyok képes a papírra vetni és ettől meg szeretnélek kímélni. Az elmondottakon kívül semmi bajom sincs, és szorgalmas és különböző munkálkodással próbálom eltölteni az időt.

1 Nagyon megörültem Wesselyről olvasottaknak. Régen, nagyon régen láttam utoljára. Hajói emlékszem, 1926 őszén találkoztam vele. Valahogy mindig nagyon meghatódok, ha egy fiatalkori jó barát317