Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

Illyés segít azzal, hogy Magyarországról küld egy újságtudósítói igazolványt. A Franciaországból 1924-25-ben kitiltott Normái nehezen tud elhelyezkedni, művirággyártó kisiparos ügynökeként dolgozik. Illyés Gyula 1938 legválságosabb időszakában, augusztusban érkezett Franciaországba, ahol Károlyival és a baloldali emigráció politikusaival tárgyalt titokban; meglátogatta a Normái családot is. (Itt élned kell I. kötetében ír erről az utazásról.) Normái, aki a háború kitörése előtt legális tartózkodási engedélyt kap, önkéntesnekjelentkezik a kerületi hadkiegészítő parancsnokságon, a háború kitörésének napján, de 1940. január 19-re kap behívót, a francia kormány nem siette el az önkéntesek behívását. A Gartempe folyó melletti táborban éri meg a fegyverszünet napját sok megpróbáltatás után. Tíz hónapi távollét után tér vissza Párizsba, ahol egy szinte „ismeretlen családba" csöppen. Kislánya, akit majdnem egy éve nem látott, idegenként fogadja. A megszállt Párizsban a csaláa nem érzi magát biztonságban. Újságárusításból és alkalmi villanyszerelési munkákból származó jövedelemből tengetik életüket, amíg a családfő német, francia tudásának köszönhetően, egy kínálkozó alkalmat kihasználva, bekerül a Beaumont-i repülőtérre villanyszerelő előmunkásnak. Ez már megélhetési biztonságot adott. A repülőtéren a megbízható barátokkal, egyének megmentésén kívül, szabotálási kísérleteket végeztek. (Földkábelek megrongálása.) Mozgalmi kapcsolatai révén segítséget nyújtott a repülőtér katonai feltérképezésének elkészítésében, majd aktívan részt vett egy ellenállási csoport munkájában. 1943. május 6-án a Normái szakértelme és irányítása alapján készült térképezést befejezték, s így lehetővé vált a repülőtér bombázása. A bombatámadás olyan károkat okozott a repülőtér kifutópályájában és irányító rendszerében, hogy 1944 augusztusáig egy német repülőgép sem tudott itt landolni. 1944. augusztus 20-án felszabadult Párizs. Normái, aki az ellenállásban való részvételéért francia állampolgárságot kapott, önálló villanyszerelési céget alapít. A társa adja a pénzt, ő a tudását és a munkaerejét, de a vállalkozást fel kell számolniuk, mert a beruházások kiviteli munkájához nagyobb tőkével kellene rendelkezni. A felszámolás után részvénytársaságot alapít. 1946 végén megszületik második lánya, Christine. A felszabadult Párizsban Károlyi Mihály lesz a magyar nagykövet. Kinevezésével, a békeszerződés ratifikálása után, a párizsi követség jelentősége nagymértékben megnő, de Károlyiék nem tartanak igényt Normái tapasztalataira, közreműködésére; a követségi fogadásokra meghívják ugyan, de különösebb feladattal nem bízzák meg. Hiába várta azt is, hogy hazahívják. Hosszú párttevékenysége alatt szerzett tudására azonban itthon sem volt szükség. Munkásmozgalmi tevékenysége nemkívánatossá vált, mert „azok kerültek az ország élére, akik a személyi kultusz felé hajoltak már a '30-as években, s akikkel konfliktusaim voltak" - írja le maga is később visszaemlékezéseiben, keserű szájízzel.

8 Illyés Gyula 1947-ben Párizsba látogat. Gyermekkori barátjával a több hetes kinntartózkodás idején többször találkozik. Normái Ernő az együtt töltött napokra így emlékezik: „Hosszú órákat beszélgettünk át. Elmesélte, mi mindenen ment keresztül a háború alatt. A múltat kárhoztatta, a jelentői nem volt elragadtatva, de bízva bízott a jövőben, a szocializmusban és a népben."

9 Amikor 1948-ban újra visszatér Párizsba, ifjú korának színhelyére feleségével, Flórával, ismét találkoznak Normaiékkal. 299