Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

egyik szegleteben vagyon egy szivárványos kut. Itten vagyon még egy 16 lóra való istálló és 6 Hintóra való kotsi szin. Ezen vár előtt nap nyugoti felül 13 Házatskák vágynak,... vagyon itten az Uraságnak tégla kementzéje ... a Vadkert egészlen tégla fallal bé kerítve lészen". A tamási Miklósvár - amely nevében Esterházy „fényes" Miklós herceg emlékét őrzi - építéséről Takács György inspektor 1779 év végén összeállított, német nyelvű elszámolása tudósít. Ebben az 1777-től folyó építkezés kiadásait írta össze. Megtudható belőle, hogy 1777-ben Tamásiban égették a téglát, a meszet Dombóvárról, a fát a kaposvári erdőből szállították. Kőművesei ismeretlenek, az ácsok Kaposvárról és Ozoráról jöttek. Rajtuk kívül említik még a kőműveseket, a kőfaragót, az asztalost és a lakatost. 1778-ban ismét szerepelnek a név nélkül említett mesterek (P. 150. Cs. 233. No. 3.). 1779-ből a szobák kifestését végző Friedrich Roth hercegi festő és a mellette dolgozó Franz Meyer számlái maradtak meg. Friedrich Roth az általa végzett munkáért járó 93 forint és 50 krajcárt 1780 februárjában vette fel az ozorai uradalmi pénztárból. A tamási tiszttartó 1788 tavaszán a Miklósvár mellé építendő istálló és egyéb gazdasági épületek tervrajzainak másolatait terjesztette a herceg elé jóváhagyásra, azok megvalósításáról azonban nem szólnak az adatok (P. 150. Cs. 234. No. 1.). Az ozorai uradalmi levéltár iratai szerint a Miklósvár néven ismert vadászkastélyt tehát 1777-1779-ben építették és egy 1779 márciusából származó jegyzék szerint Eszterházáról szállított bútorokkal, tárgyakkal, képekkel és szőnyegekkel rendezték be (P. 150. Cs. 233. No. 13.). „Pari... Templom itten helben vagyon, Localis Cáplány és Mester is helben lakik. Az Uraságnak itten egy Háza vagyon...". A faluban már 1737-ben állt templom, ekkor kérte a lakosság, hogy a herceg németül tudó papot küldjön, mert ilyen messze környéken nem volt (P. 150. Cs. 226. No. 1.). A pari egyházközség 1768-ban azért kért adókedvezményt földesurától, hogy az akkor megkezdett templomépítést befejezhesse (ugyanott, Cs. 231. No. 8.). A Szt. Mihály tiszteletére akkor újonnan épült templom berendezéséhez egyúttal anyagi támogatást is kértek, mert oltár építésére már nem maradt pénzük. A templomépítés sokáig elhúzódott, 1772-ben arra kaptak engedélytocuyanis, hogy a szükséges tégla égetéséhez az uradalmi erdőből vághassanak fát (ugyanott, Cs. 235. No. 1.). A 18. század második feléből származó katolikus templomot ezek szerint 1768-tól építették. „Kónyi... Templom itten jó statusban vagyon, a Plebanus és Mester is helben lakik; a plébánia Háznak nemsokára reparatioja lészen. Az úgynevezett Szent Kútnál találtatik egy Förster Ház két szobákbul." A nagykónyi templomról, a plébániáról és az iskoláról a község lakosságának 1734-ben Esterházy Pál Antalhoz írott kérvénye azt írja, hogy mindhármat saját erejéből emelte a falu, a templom berendezését és felszerelését is ők készítették (P. 150. Cs. 226. No. 1.). Egy 1783ban összeállított uradalmi iratmutatókönyv szerint tetőzetét és tornyát 1774-ben javíttatta az egyházközség (ugyanott, Cs. 237. No. 1.). A hivatalos műemlékjegyzékben a templomról az olvasható, hogy az a 18. század második feléből származik. Az uradalmi irattár adatai szerint a templom látható késő barokk jellegét az 1774-es javítás alkalmával kapta, egyébként 1734 előtt épült. „Értény Helység. Templom itten helyben vagyon. Plebanus és Mester itten lakik, a plebanus Ház tűrhető statusban vagyon." Az ozorai iratokból ennél több sem a faluról, sem a templomról nem található. „Bedegh Helység. A Lakosok magyarok és Romano Catholicusok, Templom itten helyben vagyon. Plebanus és Mester itten helyben lakik..." Az uradalmi levéltár ennél többet nem tartalmaz a ma Somogy megyéhez tartozó és Kérrel egyesített faluról. „Tengőd. A Lakosok mind magyarok, és nagyobb részent Reformátusok, a Romano Catholicusok pedig igen csekély számul vannak, ezeknek vagyon itten Helyben egy kis Templomocskájuk, Mesterjek is helyben lakik és az üröghi Plébániához tartozandók. Amazoknak is vagyon Helyben Oratoriumjok, Paedicatorjok es Cantorjok..."! Tanulmányunk első részében említettük a tengődi reformátusok 1730 körüli panaszát, amely az ozorai tiszttartó ellen irányult, az ugyanis elvette az imaházhoz tartozó földeket és zavarta őket templomuk használatában (P. 150. Cs. 226. No. 5.). Egy 1783-ból származó iratmutatókönyv rövid bejegyzése arról szól, hogy az itteni protestánsok 1730-ban küldtek az uradalomhoz kérelmet templomuk ügyében. Az előző két irat ugyanarról beszél. Az 1798. évi összeírásban szereplő templom a jelenlegi, 1787-ben épített és műemlék jellegűként védett katolikus templommal azonos. „Szokoly Helység. Az egy Pápistákon kivül a többi Hitbéliek Praedicatori, Mesterei és a Pápista is itten helyben lakik; a Pápistáknak vagyon egy kis Templomotskájok, Reformátusoknak egy szép Oratoriumjok, Bádogos Toronnyal, melyben egy jó Óra is helyheztetve vagyon. De a Lutheránusoknak egy igen rokkant imádkozó Helyek vagyon, melyhez is Eő Hertzegségitül anno 1798 Materialékat könyörögtek." A ma Nagyszokolynak nevezett község középkori eredetű és a 18. század végén barokk stílusban átépített katolikus temploma műemlék jellegű. 1730 körül temploma